„S igenis van baloldali karaktere ennek a költségvetésnek. Azért van, mert járulékot és adót csökkent.” – mondta Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje egyik parlamenti felszólalásában.
Sajátos mondat az MSZP miniszterelnök-jelöltjétől, s a vájtszemű – illetve látó – politikai elemző, s a politikai elemzéssel csak hobbiként, – vagy még úgy sem – foglalkozó állampolgár is azonnal észreveszi, hogy a baloldaliság újrafogalmazásáról van szó. Adócsökkentés egyenlő baloldali karakter.
Ha ez így van, akkor baloldali karakterű Orbán Viktor és Dávid Ibolya is, s a legbaloldalibb kétségkívül Kóka János. Kóka János annyira baloldali, hogy javaslatára 2011-ben – ha az új kormány is úgy akarja -, lényegében egykulcsos személyi jövedelemadózás lesz.
Eddig sokan – ezek szerint tévesen – úgy gondolták, hogy a gazdasági értelemben vett jobboldali gondolkodáshoz köthető a kis állam, az alacsony adószint előnyben részesítése, az adócsökkentések politikája. S a becsületes jobboldali gondolkodás fölvállalja azt is, ami ebből nyilvánvalóan következik: a szociális-jóléti ellátásokra fordított összegek csökkentését (bár az így gondolkodók gyakran hozzáteszik: a nagyobb növekedés miatt egy bizonyos időszak elteltével végül abszolút számokat tekintve több juthat szociális-jóléti célokra, mint nagyobb állami újraelosztásnál, alacsonyabb gazdasági növekedés mellett).
Ugyanakkor Mesterházy felszólalása után nyilvánvaló: aki adót és járulékot csökkent, az baloldali karakterű. S rendjén is van, hogy az MSZP új miniszterelnök-jelöltje új lendülettel, új gondolatokkal s megújított jelentésű fogalmakkal áll elő, amelyek szinte gyökeresen átalakítják a világról alkotott képünket. Tudni kell megújulni.
„Úgy gondoljuk, az a helyes, ha a gazdagabbak többet fizetnek, illetve azok, akik többet fogyasztanak, szintén többet fizetnek” – mondta az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Egy mondat, amely egybefűzi a vagyonadó s az áfaemelés baloldali karakterét, s drasztikusan rendezi át a világról alkotott képünket.
Az áfáról korábban sokan azt hitték, hogy a magasabb jövedelműektől arányosan kevesebbet, míg az alacsonyabb jövedelműektől többet von el (a jövedelmükhöz képest), így a szegényeket jobban sújtja, mint a tehetősebbeket (ellentétben például a progresszív jövedelemadózással, amely a tehetősebbeket sújtja jobban). Például egy kiló narancs áfája – adóterhe – nagyobb teher egy szegény, mint egy gazdag embernek, hiszen ugyanazon összeget fizetik meg adóteherként, jóllehet eltér a jövedelmi helyzetük. A C-vitamin pediglen kell mindkettejük gyermekeinek.
Most már azonban világosan látható, hogy az áfaemelés baloldali karakterű, „hiszen akik többet fogyasztanak, többet fizetnek”, amint azt Mesterházy megmondta. Ugyanezen logika alapján bebizonyítható, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó is baloldali karakterű, hiszen aki többet keres, azt többet fizet ezen adófajtánál is. Itt újra fölrémlik Kóka János, vagy éppen Dávid Ibolya alakja, mint baloldali karakter.
Nem véletlen, hogy az MDF fölszámolta volna a jobbkezes utcákat, s inkább rakatott volna minden sarokra stoptáblákat. Ez egy olyan országban kétségkívül logikus megoldás lenne, ahol akkora a bizonytalanság, hogy mit jelent a bal- s mit a jobboldal, mint nálunk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
