Hogyan lett városvezető?
1964-ben megpályáztam az akkor épülő veresegyházi művelődési ház vezetését. Igazgatóként sok olyan feladatot csináltam, ami hozzátartozott az akkori tanács munkájához. A tanács tagja is lettem, majd 1965 nyarán a helyi tanácselnököt meghívták TSZ-elnöknek, ő pedig úgy gondolta, hogy én legyek az utódja. Nem akartam elvállalni, de aztán rábeszéltek, így szeptember elsejével megválasztottak tanácselnöknek, egészen 1990-ig, azóta polgármester vagyok.
Meglehetősen önjáró módon végeztem a munkámat. Ha ezt nem hagyták volna, akkor nem maradtam volna ezen a pályán, bár szeretek az embereknek segíteni. Aki a köz szolgálatára szegődött, annak tiszta fejjel és tiszta kézzel kell élnie. Arról nincs szó, hogy mindent jól csinálok persze.
Urak és elvtársak
A politika hogyan tolerálta az „önjárókat”?
Én sosem voltam párttag. Invitáltak, háromszor hívtak meg vacsorázni. Hogy világos legyen, én a szocializmus céljaival egyetértettem. Alapvető célkitűzésem a kisember megsegítése. Egyszer az egyik magas rangú pártvezető számon kért, hogy kapitalista gazdálkodásra vall, ahogy dolgozunk – mi a tanácsnál 1966-tól hitelgazdálkodást folytattunk. Én visszakérdeztem, hogy milyen alapon kéri rajtam számon a hitelfelvételt. Azt mondta, hogy neki politikai felelőssége van. Erre azt mondtam, hogy politikai felelőssége annak van, akit ez a nép ismer.
A rendszerváltás után hogyan lehetett megőrizni a politikai függetlenséget?
Én maradtam független, baloldali gondolkodású ember, de nem kikötötten. Én azt támogatom, amelyik pártpolitika ennek az országnak a gyarapodását segíti. Nem fogadom el, hogy egy politikus magánérdekeket szolgáljon, ezt megvetem.
Veresegyház – akár a pályázatai elbírálása során – nem érzi meg a hatalomváltásokat?
Nem. A Fidesz és az MSZP alatt is nyertünk. Nem kértünk felesleges dolgokat. Nem panaszkodhatunk.
Hogy élte meg a rendszerváltást?
Kilencvenben, épp a választás környékén összehívtak egy társaságot, kedves barátaim ültek ott – igaz, más pártvezetői színekben ültek – MDF, SZDSZ, a kisgazdapárt vezetője. Egyikőjük felállt, és azt mondta: elnök úr! Én azt mondtam, elnök elvtárs! Tegnap így szólítottuk egymást, nem? Attól megváltozik a környezetem, hogy hogyan szólítanak?
A rendszerváltással részben megváltozott a környezet, nem?
Nagyon sok kisajátítást végeztünk, évente volt, hogy akár 800-at. Mondták, hogy be kell fejezni a kisajátításokat, meg kell szüntetni a népnyúzást. Mondtam, hogy „kedves elvtársak, én mindenfajta népnyúzást és kisajátítást tovább folytatok, mert ez a város érdeke”. Hogy ez jó volt-e a városnak, azt majd eldönti a lakosság. Minden párt ellenem volt, én voltam a Kádár-kövület. 83 százalék szavazott rám. Ahogy azóta is mindig megkaptam az emberek bizalmát.
Mi volt, amit kudarcnak tart a polgármesteri pályafutása alatt?
Nincs nekem kudarcom. Abból sokkal többet tanulok, ha valami nem sikerül, lehet hogy később még profitálok belőle. Tanulni kell a hibákból. A sors meghatározza az ember életét.
Feltörekvők
Somody Imrét a sors hozta Veresegyházára?
Igen, bár a település megerősödése nem vele kezdődött. A hetvenes években a Chinoin kért helyet egy méregraktárnak. Akkor még nem féltünk mindentől, így ide települhetett a lerakat. 1988-ban Somody Imrében felvetődött a pezsgőtabletta gyártása, akkor merült fel Veresegyháza. A legkritikusabbakat elküldtük Svájcba – ahol már működött ilyen üzem – hogy nézzék meg, biztonságos-e. Így kapott zöld utat az üzem.
Így lett város a községből?
Meg abból, hogy a rendszerváltással kezdték visszaadnia a földeket. 1991-93 között ötszázezer forintot fizettünk egy hektár földért, egy aranykoronáért hetvenötezer forintot. Az országot megvehettük volna.
Honnan volt erre pénzük?
Hitelből. Így mi dönthetünk a földünk sorsáról. A határ nagy része most is a mienk. A földárveréseken a lakosság helyett az önkormányzat vett részt. Amikor jöttek Pestről a kiművelt fők, hogy lesöprik Verest és az árverő százezerre tartott egy hektár földet, én azt mondtam, négyszáz. A licitáló rávágta, hogy hatszáz, én meg azt, hogy egymilliókétszázezer. Nem szólalt meg senki, nekünk pedig így is megérte.
Még van adóssága a városnak?
Talán az egyik legeladósodottabb település vagyunk, ötmilliárd forint a város hitele húsz évre. De a város vagyona harmincmilliárd, melyből közel húszmilliárdot tudunk mobilizálni. Így viszont van egy négy és félezer embernek munkát adó ipari bázis, amely évente 1,5-2 milliárd forint iparűzési adót fizet a város kasszájába.
1965-ben hány lakosa volt a településnek?
Négyezer körül.
És most?
Tizenhatezer.
Sosem akart máshol polgármester lenni?
Tanácselnökként a szomszédos városokba hívtak, de egyiknek sem volt olyan perspektívája, mint Veresegyháznak.
2010-ben újraindul?
Majd meglátjuk.
