A Budapesti Értéktőzsde irányadó indexe, a BUX immár 15 hónapja nyílegyenesen tart felfelé és egyre többet beszélünk arról, hogy előbb-utóbb elérkezik egy korrekció. A piac tett is erre egy kísérletet a hét közepén, amikor is az index 4,8 százalékos hanyatlást produkált, de az esés tiszavirág-életűnek bizonyult. A pénteki újabb száguldásnak köszönhetően az esés több mint felét ledolgozta a tőzsdeindex. A korrekcióban, majd az emelkedésben is az élen járt az OTP és a Richter, miközben a Mol és az Egis a hét egészét tekintve drágulni is tudott.
A volatilitás óva int 
Ami azonban szembetűnő volt, az a hatalmas volatilitás. Többször is előfordult a héten, hogy több száz pontos tartományban mozgott a BUX mindössze pár óra alatt. Szerdán például napon belül ezer pontot esett. A volatilitás arra utal, hogy kezd helyreállni a piaci kereslet és kínálat egyensúlya. A régiós alapokba beáramló hatalmas pénz generálta kereslet ugyanis sokáig olyan mértékben dominált, hogy a piac minden apró árfolyamcsökkenésben a vételi lehetőséget pillantotta meg és az árfolyamok így jelentősebb korrekció nélkül jutottak el elképesztő szintekre.
Az egyik ismérve annak, ha a piac a csúcsához közeledik, ha megnő a volatilitás és a forgalom. Ekkor már egyes szereplők elkezdenek kiszállni a részvényekből és más befektetési lehetőséget keresnek. André Kostolany híres mondása is az eszünkbe juthat. A nagy tőzsdeguru szerint az jelzi a száguldás végét, ha már boldog-boldogtalan is részvényt vásárol. Márpedig a hazai nyílt végű részvénybefektetési alapok adatai alapján levonható, hogy nagyon jelentős összegek áramlottak az elmúlt hetekben a hazai befektetők részéről részvényekbe.
Régi-új OTP-s tervek
A piaci hírek nem tehetőek felelőssé a változékonyságért, hiszen csak elvétve találkozunk a gyorsjelentések óta említésre méltő vállalati bejelentésekkel. Sokkal inkább a különböző vállalati menedzserek médiaszereplése mögött próbál a piac rejtett értelmet felfedezni. Az OTP árfolyama például Wolf László, vezérigazgató-helyettes Reutersnek adott nyilatkozatára reagált kimondottan jól. A bank felsővezetője ugyanis a regionális terjeszkedési tervekről beszélt, gyakorlatilag megismételve az OTP eddig is ismert ambíciózus terjeszkedési terveit. 
Az újdonság csak abban volt, hogy Wolf László szerint pár év múlva a csoport profitjának 35-40 százaléka már a külföldi leányvállalatoknál termelődhet. Korábban az OTP csak 25 százalékos célról beszélt ebben a vonatkozásban. A piacon túlsúlyban lévő optimisták mindebből azt a következtetést vonták le, hogy javultak a nemzetközi terjeszkedési kilátások, míg a pesszimisták a lassabb hazai eredménybővülés lehetőségére hívták fel a figyelmet.
Kamatvárakozások
A kötvénypiacon is megnőtt a volatilitás a Lengyelországból érkező hírek hatására. Az északi testvérpiacon ugyanis gyengült a zloty, aminek hullámait rövid ideig éreztük a forint kurzusán is. Lengyelországban a jelenlegi miniszterelnök, Marek Belka gyakorlatilag bejelentette, hogy átpártol egy másik politikai tömörüléshez és előrehozott választások lesznek júniusban. Ez rövid távon mindenképp bizonytalanságot és volatilitást vihet a zloty árfolyamába, ami növeli a forint kockázati szintjét is az átgyűrűző hatások miatt. A hazai valuta azonban jelenleg elég erős ahhoz, hogy legyen tere gyengülni. A piac lassan elkezd koncentrálni a Monetáris Tanács március végi ülésére, amely az első lesz azóta, amióta Gyurcsány Ferenc betuszkolta a tanácsba a kormány embereit.
Az eddigi nyilatkozatok alapján óvatos és bátor kamatpolitikára lehet számítani, ami csak látszólag ellentmondás. Az infláció, a kamatok és a forint árfolyamának elmúlt féléves alakulása ugyanis valóban arra utal, hogy túlságosan óvatos volt az MNB, azonban a monetáris politika korrekciójával megfontoltan kell bánni. Jó lenne elkerülni a 2003-as eseményeket, amikor is a „túlvágott” kamat a rossz költségvetési helyzettel párosulva drasztikus forintgyengüléshez vezetett. A költségvetési helyzet azóta változatlan, most is, csakúgy mint két éve a 4,7 százalékos hiányért küzdünk és csakúgy mint két éve, ezúttal is túllőhetünk a hiánycélon, legalábbis a mértékadó gazdasági kutatóintézetek szerint. 
