Belföld

Esélyek a második vonalban

A kisebb cégek mintha kimaradtak volna a tőzsde idei meneteléséből. A tipikusan hazai kisbefektetők számára érdekes másodvonalbeli részvények döntően alulértékeltek, igaz, kilátásaik sem egyértelműen pozitívak.

Az idén látványosan elvált a nagyobb és a közepes papírok teljesítménye. Ennek hátterében az áll, hogy az idei szédületes száguldást a külföldi alapokba áramló friss tőke váltotta ki, de már a külföldiek érdeklődése nem terjedt ki a magyar tőzsdére bevezetett kisebb méretű vállalatokra. Tekintve, hogy a kis- és közepes vállalatok értékváltozását tükröző BUMIX index csak 15,5 százalékkal emelkedett az idén (miközben a BUX több mint 38 százalékkal), adódik a kérdés: sok alulértékelt vállalat maradt-e a második vonalban? Igyekeztünk kiemelni néhányat, amely érdekes lehet, valamint azokat a legfontosabb külső tényezőket, amelyek befolyásolhatják e vállalatok teljesítményét.







A dollár szorításában
A nagy és a közepes vállalatok között is sok exportvállalatot találunk. Az erős forint kérdésköre mindennapos, de azon vállalatok számára, amelyek dollárban exportálnak, a gyenge zöldhadú extra csapást jelent. A Richter, az Egis, a NABI, a Rába, a Danubius és a Mol is jelentős kitettséggel rendelkezik. A dollár drasztikus gyengülése mögött több ok is van. Egyrészt az amerikai kormány feladta az erős dollár politikát annak érdekében, hogy enyhíteni tudja a hatalmas külkereskedelmi mérleghiányt. Az elnökválasztási procedúra és a magas olajár is pszichológiai nyomást helyez a világ első számú valutájának árfolyamára. A harmadik jelentős tényező pedig a távol-keleti országok csökkenő amerikai befektetései. Az elemzői várakozások azonban azt tükrözik, hogy aligha rövid távú hatásról van szó és tartósan, a választások után is, egy gyenge dollárral kell számolnunk. Ez csak akkor változhat, hogyha az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a várakozásoknál gyorsabban emeli az irányadó kamatot, ami ismét külföldi portfólió-befektetéseket vonzhat az USÁ-ba.

Gépipar

A gépipar hazai képviselői, a NABI és a Rába igen rázós évet tudhatnak ezidáig maguk mögött. A buszexportőr NABI 45,9 százalékot veszített értékéből, míg a Rába megúszta 27 százalékkal. A vállalatok gyenge teljesítményét hasonló tényezők határozták meg. Mindkét vállalat részben adós maradt a reorganizációs program teljes végrehajtásával, a megfelelő költségcsökkentéssel. A Rába esetében az elemzők arra számítottak, hogy nagyon jelentős mértékben fog visszapattanni az eredményesség, amikor a világgazdaság ismét lendületbe jön, de az árbevétel kétszemjegyű növekedését nem kísérte a profitabilitás helyreállítása.


A legfőbb bűnös azonban egy olyan külső tényező, amit a vállalatok valóban nehezen tudnak kikerülni. A dollár az idén 210 forintról 193-ra gyengült, ami praktikusan azt jelenti, hogy ha egy vállalat 100 forint exportárbevételen 20 forint közvetlen profitot tudott elérni, akkor a költségek változatlansága mellett – a relatíve hosszú levezetést most mellőzve – már csak 14-15 forint maradt haszonként. És ezt követi még a közvetett költségek és az adók levonása.

A Rába esetében abban lehet bízni, hogy az árbevétel további növekedése mellett jövőre már képes lesz a vállalat nyereséget felmutatni, márpedig pszichológiai okok miatt hatalmasat tud lendíteni az árfolyamon akár egy viszonylag csekély mértékű profit is. A NABI esetében a veszteségcsökkentés helyett immár az esetleges felvásárlásra kell figyelni. A többségi tulajdonos Első Magyar Alap felszámolásáról döntöttek ugyanis nemrég tulajdonosai és vélhetően a felvásárlási ár a jelenlegi piaci árfolyam felett lesz. Ez a spekuláció azonban csak az igazán kockázatvállaló befektetőknek ajánlott.

Démász

A Démász az áramszolgáltatók mezőnyében a legnagyobb forgalmú papír. Gyakran szokták a közszolgálati szektorba tartozó vállalatokat unalmas vállalatoknak nevezni, és tény, hogy a Démász táján nyugalom és kiegyensúlyozottság honol. A vállalat eredménye a vártnak megfelelően alakul, habár a szokásosnál enyhébb nyár miatt kevesebb áramot fogyasztottak a légkondícionálók, a vállalat még így is képes lesz növelni profitját és az osztalékot is.

A Démász-részvényektől azonban nem láthattunk kiemelkedő teljesítményt, hiszen kurzusuk csupán 5,6 százalékkal emelkedett. Ennek hátterében a kötvénypiaci hozamok alakulása áll. Meglehet, a Démász kiemelkedő, közel 10 százalékos stabil osztalékhozamot kínál, de a jelenlegi magas kamatkörnyezetben ez nem annyira vonzó. Amennyiben viszont hiszünk a konvergenciában, akkor nem az a kérdés, hogy a Démász árfolyama szárnyra fog-e kapni, hanem az, hogy mikor. Először azonban egy kötvénypiaci hozamcsökkenést kell tapasztalnunk.

Danubius

A szállodacég azon kevés közepes méretű jegyzett társaságok egyike, amely igazán büszke lehet idei teljesítményére. A Danubius részvényei 57,3 százalékot emelkedtek az idén. A 2004-es esztendőben valóban javult a hazánkba érkező turistaforgalom, és ezt a vállalat eredményei is tükrözik. A foglaltsági mutatók magasabb szinteket érnek el a siralmas Forma-1-es szezon ellenére is, mint amire korábban az elemzők számíthattak. A jó eredmények azonban beépültek az árfolyamokba, miért várnánk tehát továbbra is látványos hozamot a részvényektől?

A Danubius megítélését illetően azonban a piacon kettős szemlélet uralkodik. Amennyiben a vállalatot a profitja és a növekedési kilátásai alapján ítéljük meg, akkor a részvények már most is túlértékeltek. Viszont ha az ingatlanvagyona szerint értékeljük, akkor a részvények nagyon olcsónak számítanak. A piac pedig hol az egyik, hol a másik megközelítés felé hajlik.

Pannonplast

A sokat megélt műanyagipari cég az idén sem azért került a címlapokra, amiért a befektetők a leginkább szeretnék, azaz a kiváló teljesítménye miatt. Ehelyett egy év alatt immár a harmadik vezérigazgatóját fogyasztja a cég, amelynek átalakítását nem kapkodják el és a külső környezet sem kedvező. Csalódniuk kellett azoknak a befektetőknek, akik a Pannonplast gyors talpra állításában bíztak. Ez egy gyötrelmes, de nem eleve kudarcra ítélt feladat.

A vállalat sikeréhez azonban gyengébb olajár és ennek következtében csökkenő műanyagár szükséges, mert a jelenlegi magas alapanyagár mellett az egymást cserélő összes menedzsment csak a veszteség csökkentésén fáradozhat. A Pannonplast-befektetés olyan, mint a rulett, lehet tétet tenni a vállalat feltámadására és kudarcára is, a várt hozam a feleződés és a duplázódás között bárhol elképzelhető.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik