Belföld

Olaj – magas ár, nagy profit

Az olaj ára az egekbe tört, és szinte mindennap újabb rekordokat dönt meg. Emiatt drágulhatnak az energiaárak, de a tőzsdei olajpapírok is. A Mol-részvényeket még 10 ezer forintos áron is érdemes megtartani.

Az olajár a múlt héten áttörte az 50 dolláros szintet. Most ugyan enyhén ez alatt tanyázik, de így is 60 százalékos emelkedésről beszélhetünk év eleje óta.


Ha olajipari elemzői kommentárokat olvasunk, ezek túlnyomó többségében arról van szó, hogy az olaj ára csak átmenetileg ilyen magas, és hamarosan csökkenni fog. Aztán a piacon azt tapasztalhatjuk, hogy az olajár tovább emelkedik, fittyet hányva az elemzők várakozásának. Az elemzők mentségére legyen mondva, “hisztis” termékről van szó, olyan napi mozgásokkal, amilyenek a részvénypiacon csak nagyon ritkán fordulnak elő.

Az olaj ára szokatlanul magasan jár, de ez nem történelmi csúcs, mint ahogy azt sokan gondolják. Amennyiben az inflációval módosítjuk az árfolyamokat, akkor a mai bázis mellett a nyolcvanas években 80 dollárba is került egy hordó. A jelenlegi 50 dollár csak a harmadik legmagasabb szint az „olajkorban”.







Friss mezők
A kínálati aggályokat időről időre enyhítik a még kiaknázatlan olajmezőkről érkező hírek. Szerdán reggel éppen a British Petroleum (BP) jelentette be Moszkvában, hogy jelentős kőolaj- és földgázkészletre bukkant a Szahalin-félszigeten. Az állami tulajdonban lévő orosz kőolajipari vállalattal, a Rosznyefttyel közösen folytatott első fúrást a Szahalin-5 projekt keretében végezték el. A BP és a Rosznyefty idén júliusban írt alá együttműködési megállapodást. Ennek értelmében a BP 2,5-5 milliárd dollárt fordít a következő évtizedben a Szahalin-5 projektre. A vállalkozásban a BP-nek 49, a Rosznyeftynek 51 százalék a részesedése. A feltételezések szerint az olajmező 4,4 milliárd hordó kőolajat rejt magában, és napi 700 ezer hordó olaj, illetve olajkondenzátum kitermelésére van lehetőség. Ez nagyjából megfelel az OPEC-tag Katar termelésének.

A magas olajár okai



A magas olajár kialakulása két alapvető okra vezethető vissza. Egyrészt fundamentális gondok vannak, másrészt pszichikai tényezők is befolyásolják az árfolyamot. A kereslet és a kínálat egyensúlyának felborulása mára nagyon egyértelművé vált. A 90-es évek második felének alacsony olajára nem késztette befektetésre az olajipari multikat, így a kitermelési kapacitás lényegében változatlan maradt. Ezzel szemben a kereslet a fejlődő világnak, Kínának, Indiának és Brazíliának köszönhetően évente 5 százaléknál is nagyobb mértékben növekedett. Ez mára azt jelenti, hogy az ipar gyakorlatilag teljes gőzzel termeli ki az olajat, de a kereslet ezt a szintet is hamarosan meghaladhatja.

A pszichikai tényező ahhoz kapcsolódik, hogy az olajkitermelésnek csupán ötöde folyik a fejlett országokban, a többi olyan, politikailag instabil térségekben és országokban, mint a Közel-Kelet és az arab világ, Nigéria vagy Venezuela. A geopolitikai kockázattól borsódzik az olajkereskedők háta, és minden robbantás vagy zavargás hírére emelkedik az olaj ára.

Az elmúlt két héten Nigéria került középpontba, és az ottani események hatására lépte át az olaj ára a bűvös 50 dolláros szintet. A Niger folyó deltájában élő törzsek fellázadtak, és fegyveres összecsapásokra került sor a kormányerőkkel. A zavargások következtében egy cseppel sem exportált kevesebb olajat az ország, a fekete arany ára mégis 10 százalékkal emelkedett. Miután megkötötték az átmeneti tűzszünetet, az olajár visszatért 50 dollár alá.







Túlértékelt árampapírok
Érdemes egy pillantást vetni az áramszolgáltatókra is. A magas energiaár növeli az erőművek költségét, és ez a költségnövekedés vagy a fogyasztóknál jelenik meg, vagy megoszlik az érintett vállalatok körében. Tekintve a politikai nyomást, az áram árát nehéz lenne emelni, éppen ezért elképzelhető, hogy egy asszimetrikus áremelés révén az áramszolgáltatók profitja is megcsappan. Ezért és az emelkedő osztalékadó miatt szokták mostanában az áramszolgáltatókat túlértékeltnek nevezni.

Vegyünk olajrészvényt



Az egekbe szökő energiaárak ellenségei a gazdasági növekedésnek és az alacsony inflációnak, viszont barátai az olajvállalati részvényeknek. A hazai tőzsdén jelenleg a Mollal lehet a legtöbbet profitálni a magas olajárból, minél tovább lesz ugyanis ilyen szinten a fekete arany ára, annál tovább lehet arra számítani, hogy a vállalat sorra szállítja a magasabbnál magasabb negyedéves eredményeket.

Abban mindenki egyetért, hogy az olaj ára csökkenni fog, de vélhetően az egyensúlyi árfolyam a korábbi 20 dollárról 30 dollár fölé kerülhet, s ez azt jelenti, hogy a Mol-célárfolyamok tovább fognak emelkedni. Különösen akkor, ha a társaság folytatja terjeszkedését a kutatás-termelés területén. Ebből kifolyólag a Mol-papírokat 10 ezer forintos szinten is érdemes tartani.

Ahogy az olajár esetében, úgy a részvények esetében is fontos a pszichológiai tényező. Általános vélekedés, hogy az olajár emelkedése jó az olajcégeknek és rossz a vegyiparnak. Ezért elképzelhető, hogy az olajár esésére a Mol-részvényesek átmeneti profitrealizálással reagálnának. Az igazi nyertes a BorsodChem lehet, abban az esetben, ha az olajár csökkenni kezd. Az általános piaci vélekedés ugyanis az, hogy a magas olajár miatt emelkedő nyersanyagköltségek szűkítik a vállalat nyereségét, de ez nem feltétlenül igaz. Viszont pszichológiai okokból ez az általános megállapítás a vegyipari részvényeket alulértékeltté teszi emelkedő olajárkörnyezetben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik