Az ENSZ és az újjáépítési munkálatokban hagyományosan
résztvevő nemzetközi szervezetek, amelyek Koszovóban és Afganisztánban is tevékenykednek, nagy veszteseknek számítanak, legalábbis annak a több mint száz oldalas tervnek az alapján, amely a bizalmas szerződés-tervezeteket tartalmazza. Az amerikai terv 1,5 milliárd dollárt szán a magáncégekkel kötendő szerződésekre és mindössze 50 millió dollárt különítenének el az olyan nem kormányzati szervezetek számára, mint a “Care”, vagy a “Save the Children”. A ENSZ és a nemzetközi szervezetek negligálása, az amerikai vállalatok privilegizálása miatt az amerikai tervet fenntartásokkal fogadták az európai illetékesek és az iraki ellenzékiek is, rámutatva arra, hogy Washington még jobban eltávolodhat szövetségeseitől és emiatt lefékezdőhet maga az újjáépítés folyamata is. Egyes nem kormányzati szervezetek amiatt bírálták a tervet, hogy az nem felel meg az irakiak szükségleteinek.
Wall Street Journal úgy tudja, hogy az amerikai vezetés már néhány nappal ezelőtt felvette a kapcsolatot a Halliburton ( energetikában, gépészetben járatos ) vállalattal, amelynek élén 2000-ig Dick Cheney alelnök állt. A többi szerződésre esélyes vállalat is bejáratos Washingtonba, ám a lap ezúttal egyet sem nevez meg közülük. Felsorolja viszont, hogy a Bechtel (fővállakozó), a Fluor ( gépészet és építkezés), a Louis Berger ( gépészet, építkezés) és a Parsons ( építkezés) mintegy 2,8 millió dollárral támogatták 1999 és 2002 között a pártokat, döntően a hatalmon lévő republikánusokat.
