Széles mosollyal az arcukon ültek le Medgyessy Péter tárgyalóasztalához a múlt kedden a legnagyobb hazai kereskedelmi bankok vezetői, akik nem csak annak örülhettek, hogy a miniszterelnök előtt személyesen érvelhettek a kormány és a jegybank politikájának összehangolása mellett. Elégedettségüket leginkább az válthatta ki, hogy a találkozó idejére lezárult a több mint egy hónapja tartó „pénzügyi vészkorszak”: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa éppen az előző napon vetett véget a kereskedelmi bankok – és nem utolsósorban a hazai megtakarítók – számára kifejezetten előnytelen állapotnak.
A forint árfolyamsávja elleni spekulációs roham, tehát január közepe óta mostanáig a jegybank kénytelen volt számos olyan intézkedést alkalmazni, amelyekkel ugyan elsősorban az országba beáramló, mintegy 5 milliárd eurónyi – 1200 milliárd forintnyi – külföldi „forró pénz” kiszorítása volt a célja, de amelyek egyúttal fájdalmas áldozatokkal jártak a hazai pénzügyi rendszer számára is. Az eredmény, legalábbis Járai Zsigmond jegybankelnök értékelése szerint, az lett, hogy a spekulációs tőke kétharmada kimenekült az országból, a másik oldalon viszont a hazai kereskedelmi bankok és a megtakarítók is bánkódtak. Előbbiek a veszteségeiket számolgatták, utóbbiak pedig az alig 5 százalékos inflációs szint alá süllyedő betéti kamatokon keseregtek.
Zuhanórepülés
„Tételesen ráfizettünk minden olyan új betétesünkre, akinek a nálunk elhelyezett pénzét nem tudtuk máshová kihelyezni, csak a jegybankhoz” – meséli Ferenci Tibor az állami kézben lévő Konzumbank vezérigazgatója. Az MNB január közepi intézkedéseivel ugyanis nem csupán az irányadó alapkamatot csökkentette 200 bázisponttal, 6,5 százalékra, de szigorúan korlátozta azt a forintmenynyiséget is, amelyet kéthetes betétek formájában befogadott a kereskedelmi bankoktól. Mindezt azzal tetézve, hogy a végső menedéknek számító egynapos (O/N) elhelyezés (éves) kamatát drasztikusan, 3,5 százalékra mérsékelte. A kéthetes betétekből kiszoruló forró pénz tehát csak a 3,5 százalékos jegybanki konstrukcióba kerülhetett, ami viszont a bankközi kamatszintet is erre a szintre tolta le, vagyis behatárolta a kereskedelmi bankok mozgásterét. Ferenci Tibor szerint így a hazai pénzügyi rendszerben egyik napról a másikra nem a jegybanki alapkamat 6,5 százalékos szintje, hanem gyakorlatilag az annál jóval alacsonyabb bankközi kamatszint lett az irányadó. „Ha a kereskedelmi bank csak 3,5 százalékot kapott a pénzéért a bankközi piacon, akkor nem kínálhatott ennél számottevően magasabb kamatot saját betéteseinek sem” – magyarázza a vezérigazgató. Nem csoda hát, ha veszteségeiket mérséklendő, a kereskedelmi bankok – így a Konzumbank is – sorozatban csökkentették a betéti kamataikat.
Az átlagos megtakarítók és hitelfelvevők számára ez a január végi, február elejei különös helyzet arra is rávilágított, hogy a bankok a betéti konstrukcióiknál szinte azonnal érvényesítik az alacsonyabb kamatokat, a hiteltermékeiknél azonban már lassabban mozdulnak. Ennek okait a hazai pénzügyi rendszer sajátosságaiban kell keresni. A normál helyzetben is jelentős fölösleges likviditással rendelkező bankrendszerben ugyanis a jegybank leginkább a betéti és nem a hitelkamatokkal igyekszik hatással lenni a kereskedelmi bankok árazására.
Az MNB kamatcsökkentése tehát, mint most január végén is, gyakorlatilag azonnal végigvonul a pénzügyi rendszeren, a kereskedelmi bankok pedig – éppen a veszteségeiket mérséklendő – a saját betéti konstrukcióikban is érvényesítik a változást. Korlátot legfeljebb a pénzintézetek vagy a különböző befektetési formák közötti verseny jelent: emiatt egyik vagy másik bank hajlamos lehet arra, hogy az ügyfelek megtartása vagy megszerzése érdekében egy ideig ne változtasson. „A hitelek árát azonban csak részben határozza meg a banki forrásköltség, vagyis az, hogy a jegybank csökkenti-e a kamatokat vagy sem” – mondja a Konzumbank vezérigazgatója. Jelentős súllyal esik ugyanis a latba az úgynevezett hitelkockázati prémium, vagyis az a kamatfelár, amit a hitelfelvevőnek a bankközi kamatszint felett fizetnie kell. A még mindig viszonylag magas kamatokat mutató személyi vagy áruvásárlási hiteleknél például ez a kamatfelár határozza meg leginkább a kölcsön árát.
Lassú lejtmenet Most, hogy február 24-én a jegybank monetáris tanácsa „visszaállította a rendet” a pénzpiacon – az egynapos betétre fizetett kamatot 5,5 százalékra emelte és feloldotta a kéthetes betétre vonatkozó mennyiségi korlátozást -, elkezdődött a találgatás, vajon merre és milyen ütemben változhatnak a lakossági betéti- és hitelkamatok.
A lakossági piac legnagyobb szereplőjénél, az OTP Banknál azonnal léptek, és felülvizsgálták a már meghirdetett, de csak március 8-ától hatályos betéti kamatcsökkentést: a folyószámlán 6 és 12 hónapra lekötött változó kamatozású betétek körében a bank nem érvényesíti a korábban közzétett 25 bázispontos kamatcsökkentést. A lekötési idő és a lekötött összeg függvényében a jelenleg realizálható, 4,50 és 4,95 százalék közötti éves kamat azonban még így is a nagyjából 5 százalékos idei évre tervezett infláció alatt van. A pénzintézeti csoporthoz tartozó Merkantil Bank gépjármű-finanszírozó pedig március 3-ától csökkenti hitelkamatait: a legalább négyéves futamidőt és forintfinanszírozást választó ügyfelek a korábbi 14,99 százalékos kamat helyett 12,99 százalékot fizetnek, a használt gépjárművek kamata 3,5 százalékkal csökken.
A Raiffeisen Banknál és a Citibanknál március első napjától egyértelműen kamatemeléssel válaszoltak a megváltozott helyzetre. Előbbinél a lekötött 1 és 3 hónapos futamidejű betétek kamatát növelik 40, illetve 10 bázisponttal, a látra szóló forint betéteknél az emelés mértéke átlagosan 0,5 százalékpont. A Citibank pedig 0-80 bázisponttal emeli lakossági és kisvállalati betéti kamatait, a lekötött összeg mértékétől és a lekötés időtartamától függően.
Egy másfajta stratégia
Másfajta politikát követ az Inter-Európa Bank (IEB). Miként azt Sebők Sándor vezérigazgató-helyettes elmondta: a pénzintézet az elmúlt hetekben is úgy látta, hogy a kialakult, rendkívül alacsony kamatszint csak átmenetileg lesz fenntartható, ezért a betéti kamatoknál nem érvényesítették teljes mértékben a piaci kamatesést. Így most rövid távon nem látják indokoltnak sem betéti, sem pedig irányadó hitelkamataik emelését. A szakember szerint az IEB betéti kamatai január közepe óta folyamatosan a legversenyképesebbek közé tartoztak, és ez a helyzet ma is fennáll. A jelenlegi legmagasabb lakossági betéti kamatot a pénzintézetnél a lakossági betétszámla kínálja, e konstrukcióban 6 hónapos lekötésre 5,50 százalékos kamatot fizetnek.
A jövőt illetően érdekes módon hasonlóképpen eltérő várakozások figyelhetők meg. A helyzet változatlanságát valószínűsítik az IEB-nél, ahol úgy látják, hogy az idei várható infláció alulról, az export versenyképesség fenntartása a forintárfolyam oldaláról pedig felülről beszűkíti a jegybank monetáris politikájának a mozgásterét. E két elem közül a jegybank eddigi nyilatkozatai alapján vélhetőleg az elsőnek van prioritása. Rövid távon tehát a pénzintézeti szakemberek számára úgy tűnik, a mostani kamatszintek megfelelőek, a piac is „elfogadta” őket, jelentős kamatmozgást az év hátralévő részére tehát nem valószínűsítenek.
A Raiffeisen Bank szakértői ennél nagyobb ingadozásra tippelnek. Habár rövid távon, vagyis a következő negyedévben nem számítanak a jegybanki alapkamat változására, a második vagy harmadik negyedévben azonban nem zárnak ki kisebb, fél százalékpontos kamatemelést, az év végére pedig kismértékű (1 százalékpontos) csökkentést várnak. A Citibank londoni elemzőjének véleménye szerint a harmadik negyedévben a jegybanki alapkamat várhatóan 50 bázisponttal emelkedik, és Andrew Roberts szerint ezt a betéti kamatok is követhetik.
Az Ersténél is azt a forgatókönyvet valószínűsítik, hogy az első félévben nem változik a jegybanki alapkamat, majd a második félévben 0,5-1,0 százalékpontos emelése várható. A pénzintézet szakemberei szerint a legnagyobb kockázatnak ebből a szempontból az euró/forint árfolyam tekinthető. Ha ugyanis a kurzus lefelé áttöri a 240 forintos szintet, akkor a forint erősödésének megakadályozása érdekében az MNB kamatcsökkentésre kényszerül. Ha viszont a forint stabil marad, akkor az infláció mérsékléséért és a pozitív reálkamat eléréséhez a jegybanknak kamatemeléshez kell folyamodnia.
