Elindult Magyarországon is a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás, megkezdte működését a QUAESTOR Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt – jelentették be szerdán a Questor csoport képviselői. Az új típusú nyugdíjszolgáltatás jogi hátterét egy 2007-ben elfogadott törvény adja, amely azért született, hogy hazánk megfeleljen egy uniós irányelvnek – ami egyben garanciáját is jelentheti annak, hogy a nyugdíjrendszer folyamatban lévő átalakításának ne essék áldozatul az újfajta szolgáltatás.
Nem nyugdíjpénztárról, hanem részvénytársaságról van szó – hangsúlyozták a szolgáltatás bemutatásakor – amelyre az életbiztosítókra vonatkozó előírások vonatkoznak, így az új részvénytársaság jelentős – 3,5 millió euró (1 milliárd 50 millió forintnyi) – tőkével rendelkezik, s ennek a tőkének a működés során folyamatosan rendelkezésre kell állnia.
Az alkalmazott – és a munkaadó – szempontjából lényeges különbség az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz képest, hogy a munkaadó „feltételes jogszerzés időtartamot” állapíthat meg. Ami magyarul azt jelenti: ha ezen időszak alatt kilép a dolgozó a munkahelyéről, akkor az összegyűjtött összeg számára elvész. A maradó kollektíva viszont örülhet, mivel az összegyűjtött vagyon szétosztódik a számláik között. Persze csak akkor, ha benne vannak a munkaadó nyugdíjprogramjában. A munkaadó ugyanis teljes jogú „ura” a nyugdíjprogramnak, eldöntheti – akár egyénenként – kinek mennyit fizet a számlájára (ha egyáltalán). A „feltételes jogszerzés időtartama” akár 5 év is lehet, s annak leteltével újra indítható (persze a már korábban szerzett vagyon már ilyenkor „biztonságban” van).
Az új típusú megtakarítási forma mindemellett több elemében emlékeztet a nyugdíjpénztárakra. A megtakarítás a nyugdíjkorhatár elérésekor válik hozzáférhetővé – akár járadék formájában, akár egy összegben – portfolió is választható (igaz, ezt is a foglalkoztató határozhatja meg.)
A nyugdíjszámlán felhalmozott összeg – persze a „feltételes jogszerzés időtartamán” túl – akkor mozgatható át másik munkaadóhoz, ha az már kapcsolatban áll foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóval. Ez – különösen, amíg az új típusú nyugdíjszolgáltatás nem terjed el – nem túl valószínű, tehát ez is fokozza a dolgozó „lekötelezettségét”. Igaz, megteheti a dolgozó azt is, hogy maga fizet a továbbiakban tagdíjat – amit egyébként lehet, hogy korábban is tett, ugyanis a munkaadó olyan nyugdíjprogramot is paraméterezhet a dolgozójának, amelyben a dolgozót tagdíj-kiegészítés fizetésére kötelezheti.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás tagdíja olyan kedvezően adózik, mint egy átlagos cafeteriaelem – 19 százalékkal kell fölszorozni a tagdíjat, s ennek 16 százaléka az adó – s a minimálbér 50 százalékáig lehetséges a kedvezményt igénybe venni.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatást az önkéntes nyugdíjpénztárral összehasonlítva úgy tűnik, az új típusú szolgáltatás inkább a munkaadónak biztosít hozzáadott előnyt, amellyel hatékonyabban motiválhat, mint az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéssel. A munkavállalónak azonban inkább ahhoz fűződik érdeke, hogy a vállalat továbbra is az önkéntes pénztár felé teljesítsen befizetéseket, hiszen az könnyebben átvállalható egy másik munkaadó által.
