Bár már a csapból is folynak a hírek a svájci frank erősödéséről és a kölcsönadó bankok és a kölcsönt felvevő magánszemélyek egyre reménytelenebb helyzetéről, bizonyos sajnálatos összefüggések még csak most erősödhetnek fel. A tovább erősödő frank veszélyeit nem szabad alábecsülni, rövid távon ez a legközvetlenebb veszély a magyar gazdaságra.
Ördögi spirálok
Sajnos, a korábbi nyakló nélküli devizahitelezés, majd immár a válaszként megfogalmazott devizahitelezés-leállítás egyaránt fokozza a devizahitelezés aktuális problematikáját. Azt ugyan mindenképpen érdemes rögtön leszögezni, hogy ezúttal sem a nyuszi viszi a puskát, vagyis a forint és a svájci frank átváltási aránya alapvetően nem a magyar folyamatok révén árazódik be.
Sokkal inkább a svájci frank globális összefüggés-rendszere, kiemelten is menekülő deviza jellege és az euróval szembeni cserearánya révén határozódik meg. Ám, sajnálatos módon éppen a magyar hitelezési trendek is a devizában eladósodottak ellen dolgoznak. Szögezzük le azt is, hogy ha a svájci frankban történő eladósodás súlyos problémát okozott a magyar magánszemélyeknek és a magyar bankoknak, akkor a megoldás irányába a hitelek visszafizetésével és az eladósodottság csökkentésével lehet ellépni. Mégis, aktuálisan komoly öngerjesztő hatása van a problematikának, a devizahitelezés leállításának és így a probléma mélyülésének.
Tekintsünk el egy pillanatra a forint és a svájci frank árfolyamát meghatározó ezernyi nemzetközi hatástól és tekintsük tisztán a két devizanemnek, a forintnak és a franknak a piacát, vagyis a kereslet-kínálatot. Svájciak utaznak Magyarországra, magyarok mennek Svájcba, illetve a két ország között áruforgalom is zajlik – mindezeknek van némi keresleti-kínálati eredője, de ez nem lényeges, sokkal fontosabb kapocs a két devizanem között, hogy magyar magánszemélyek nagy tömegben svájci frankban adósodtak el. Hogy néz ki egy ilyen ügylet?
Amikor a magyar ügyfél svájci frank alapú hitelt vesz fel, valójában forintban kapja meg az igényelt összeget. Egyszerűsítsük le a történetet! A magyar bank svájci frankot kért kölcsön egy másik banktól, amit a magyar ügyfél igényeinek megfelelően forintra vált, úgy hitelezi ki. Azaz a hitel folyósításakor svájci frankért forintot vesz, a forint iránt van kereslete, a svájci frankot eladja, minden ilyen ügylet gyengíti a frankot. Mi történik később, amikor az ügyfél törleszt? Forintban fizet a banknak, amely a forintból svájci frankot vesz, amit visszaad a neki frankot kölcsönző banknak, vagyis ekkor a frank iránt nő a kereslet.
Fordult a kocka
A svájci frank hitelek nagyon kedvezőek voltak, ameddig a frankhitelezés expanzióban volt. Nem pusztán az alacsonyabb kamatnak örülhettek az ügyfelek, de polgártársaik mérhetetlen hiteligénye miatt a frank eközben még gyengült is, vagyis a törlesztőrészletek egyre kedvezőbbé váltak. Amint már nem az új hitel folyósítás, hanem a visszafizetés került túlsúlyba, a svájci frank alapú hitelek elszámolásának egyenlege már azt jelezte, hogy nagyobb az igény a frank vételére, ami erősíthette a frankot.
idézetek
Az fn.hu Facebook oldalán számos hozzászólást gerjesztett cikkünk. Íme néhány idézet ezekből:
“A Lajtán túl is hitelből élnek a “zemberek”, de ott ilyen kóklereket, mint Orbán elzavarják! Teccik tudni?”
“Sajnos nekem is van frankhitelem, amikor felvettük, 144 volt, hát annyira nem fog visszazuhanni.”
“Az igazság – a 2011-es költségvetés benyújtásának ideje – órája közeleg.”
Gondoljunk csak bele, hogy amikor ráadásul egy adminisztratív intézkedéssel a lakossági piacon teljesen meg is szűnt az új svájci frank hitelek folyósítása, a mérleg már nagyon a törlesztés felé billent, ami folyamatosan erős svájci frank keresletet generált. Kedvező esetben persze a svájci frank gyengülhetne is egyéb nemzetközi okoknál fogva, vagy éppen Magyarországon a kieső lakossági hitelfelvételt ellensúlyozhatná a vállalati szektor hitelfelvétele, de egyik hatás sem érvényesül.
A nemzetközi piacok azért nem tudnak ellensúlyt képezni, mert más országokban is voltak svájci frank hitelek, és ahol éppen adminisztratív szabályozás nem is tiltja a svájci frank hitelek folyósítását, illetve felvételét, a válság miatt ott is visszaszorult a hitelfelvételi kedv. Nem képez ellensúlyt a magyar vállalati szektor sem, a bankok szinte egyáltalán nem hitelezik már svájci frankban a kkv-ket. Általában nem nagyon hitelezik a kkv-ket, de amelyiket mégis, azokat is óva intik a kockázatos svájci frank alapú hiteltől.
Még devizahitelt is legfeljebb akkor folyósítanak, ha az adott cég bevételi szerkezete ezt indokolja. Igen ám, de a legtöbb magyar cég export-teljesítménye legfeljebb euróhitelt indokol, svájci frank hitelt biztosan nem.
Stresszhelyzet
Mi lehet az ördögi kör vége? Meddig drágulhat a frank? Hol okoz már-már kezelhetetlen helyzetet? Vagyis milyen árfolyamnál romlik meg az ügyfelek visszafizetési hajlandósága, illetve képessége olyan mértékben, hogy az már a bankrendszert, illetve a nemzetgazdaságot veszélyezteti? Sokan, sokféle árfolyam-küszöböt fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy hol válik kritikussá a magyar devizaadósok, illetve a magyar bankok helyzete. Korábban voltak elemzések, amelyek a 215-ös, vagy éppen a 220-as frankárfolyamnál már riogattak, most amikor a 225-ös limitet is elhagytuk, a jóslatok már 230-as, 240-es szintekről és ott lavinaszerűen elinduló problémákról tesznek közzé előrejelzéseket.
A folyamat egyelőre megállíthatatlannak tűnik, igaz egyszer minden trendnek vége szakad és most tényleg az egész világ abban érdekelt, hogy ne erősödjön a svájci frank. Magyar nyertese nincsen a történetnek, figyelem, a bank, amelyiknek most éppen sokkal többet fizet a frankban eladósodott adós, kifejezetten retteg az erősebb franktól, és félreértés ne essék, még Svájc maga is a gyengébb svájci frankban érdekelt. A Svájci Nemzeti Bank gőzerővel adott is el svájci frankot. Vagyis eurót vásárolt, hogy szembe menjen a frank erősödésével, de nem tudta megállítani a folyamatot.
No hitel
Hitel pedig nincsen. Nem pusztán az adminisztratív devizahitel tiltás miatt, hanem mert a válság óvatosabbá tette a magánszemélyeket, már nem keresik annyira a hitelt, inkább megtakarítanak, nem fogyasztanak, nem mernek egy autóért, vagy lakásért hosszú évekre elköteleződni. A vállalati szektornak a túléléshez is szüksége lenne pénzre, de ilyen célra a bankok nem szoktak hitelezni, jó megtérülést mutató fejlesztési és beruházási elképzelés pedig egyre kevesebb van. Hova tartunk így?
Az adatok sok problémát jeleznek, a devizahitelesek közül egyre kevesebben fizetik határidőre a törlesztőrészleteket, a bankok egy része a biztonságos működés érdekében már ma is tőkepótlásra szorulna, többen év végére valóban elérnek olyan szinteket, ahol már törvényi kötelezettség lesz a feltőkésítés. A kormány nem igazán tehet a folyamatok ellen. A devizahiteleseket megsegítő intézkedésekkel nagyon csínján kell bánni, a frank árfolyamára nincsen hatása. Igaz, józan külpolitikával és gazdasági hitelességgel a forint kockázati felárát kordában lehetne tartani, de ez sem segítene az árfolyam-problémában. Egyelőre szintén csak kormányzati ígéret a már régóta bedobott „rossz bank”, vagyis a nemzeti eszközkezelő is, de eddig úgy tűnik, hogy csak elég kezdetlegesen vannak kidolgozva ennek részletei.
Fagyhalál
A hitelezés pedig befagyott. A forinthitelek még mindig drágák, és ha hamarosan kamatemelési trend válthatja a kamatcsökkenési trendet, akkor nőni fog az árkülönbség a forinthitelek rovására a devizahitelekkel szemben. A bankok nem szívesen növelik a bajt a fejük felett. Természetesen nem mondja ki senki kategorikusan, hogy nincs több hitel, csak éppen szigorúbbak a szűrők, kevesebben mennek át a rostán, üzletileg teljesen indokoltan csökkent a bankok kockázat-viselési hajlandósága.
A Magyarországról pozitív, vagy negatív megjegyzéseket odavető nemzetközi újságcikkek, elemzők, brókerházak sokszor egyetlen paraméter alapján írnak gyorsértékeléseket: „hogy odamondtunk az IMF-nek”, „milyen nagy az adósságunk”, „tartjuk a hiánycélt”, „jobb lenne a visszafogottabb tónus a piac rossz működése esetén nélkülözhetetlen szupranacionális szervezetekkel”. Aki valóban érti a magyar adóssághelyzet problematikáját, aki összetettebb elemzéssel kísérletezik, általában elég borúlátó! Szeptember elején van miért imádkoznunk!
