Orbán Viktor miniszterelnök kedden a Parlamentben bejelentette 29 pontos akciótervét, melynek igen fontos és érzékeny eleme a három évre tervezett bankadó. Ebből idén 200 milliárdos bevételre számít. Ön már aznap jelezte, hogy ez a lépés visszavetheti a hitelaktivitást. Elutasítja a bankszövetség ezeket a terveket? Milyen hatással számolnak?
A részletekről még tárgyalni fogunk a kormánnyal, de az kétségtelen, hogy az új adónak erős negatív hatása lehet. A kormány által nagyon helyesen meghirdetett növekedéspárti gazdaságpolitikát nem támogatja. A növekedési pálya azt jelentené, hogy a gazdálkodó szerveknek és akár a lakosságnak is több hitelre volna szüksége, a bankrendszernek pedig ki kellene szolgálnia a megnövekedett hitelkeresletet. Ilyen gigantikus mértékű adó bevezetése egyértelműen ez ellen hat.
Azzal nem ért egyet, hogy ebben a gazdaságilag instabil helyzetben átmeneti felelősséget vállaljon a bankrendszer?
Az átmenetet hány évnek gondolja?
Most három évről van szó.
A magyar bankrendszer 2005 óta különadót fizetett, mintegy 30-35 milliárd forint értékben, amelyet 2007-től hitelintézeti járadék címen továbbra is fizet. Ez évente 13-15 milliárd forint kiadást jelent. A magyar bankrendszer több mint öt éve extra adókat fizet: többet, mint egy normál gazdálkodó szervezet, s most ez egészül ki további három évvel.
Azzal elvileg nincs probléma, hogy azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek nagyobb a nyeresége, termelőképessége, segítsék a költségvetést ebben az átmeneti időszakban. Azt azonban fontos kiemelni, hogy számos nyugati társukkal ellentétben a magyar bankok a válság legnehezebb időszakaiban sem szorultak állami mentőövre.
A miniszterelnök úr ugyanakkor beszédében utalt arra, hogy az állam kisegítette a bankokat.
A nemzetközi színtéren ez valóban előfordult, Magyarországon azonban ez két esetre vonatkozhat. Egyiknél hitelnyújtás történt, a másik esetben pedig tőkeemelés, amelyet az érintett hitelintézet azóta visszafizetett.
A bankrendszer – és ezt a miniszterelnök úr is nagyon korrekten elmondta a Parlamentben – fontos gazdaságszervező, élénkítő szerepet tölt be. Fontos, hogy a hazai pénzintézeteket jó kondícióban tartsuk, azok vállaljanak fel kockázatokat, elégítsék ki a gazdaság hiteligényét.
Fontos kiemelni az új, Bázel 3 szabályozást, amely világszinten emeli a bankok tőkekövetelményét, vagyis azt, hogy mekkora tőkével mennyi hitelt lehet kihelyezni. Ha megfosztjuk a bankokat attól a lehetőségtől, hogy nyereségágon növelni tudják a tőkéjüket, nem fogunk tudni megfelelni ennek a szabályozásnak. Ebből az következik, hogy a tőkésítettségi szintre kell csökkentenünk a hitelportfóliót.
Az Európai Unióban is ez a trend, hogy a bankokat jobban adóztatnák.
Magyarországon más a helyzet, mind a célok, mind a mértékek szempontjából. Az Európai Unióban és Amerikában is globális bankadó bevezetésén gondolkodnak, ami egyfajta biztosítékként működne: ha a jövőben egy pénzintézet bajba kerül, ezen az alapon vezetnék ki a piacról, hogy ott ne okozzon zavarokat. A banki különadó bevezetése olyan országokban, mint például Németország, ahol a bankrendszer tényleges és komoly összegű támogatást kapott, jogosnak tekinthető.
A kormányfő nemcsak bankokról, hanem biztosítókról, lízingcégekről, hitelközvetítőkről is szólt.
Az adónak legalább a kétharmadát a bankrendszernek kell fizetnie. A többi pénzügyi szolgáltató közül a biztosítók is sokkal kisebb piaci méretűek, mint a bankok.
A kétszázmilliárdból tehát ön szerint kétharmad rész juthat valóban a bankokra. Hogyan befolyásolja mindez a bankrendszer profitját?
Csalóka a 2009-es, mintegy 300 milliárd forintos nyereséget 2010-re vetíteni. Először is az idei év kilátásai meglehetősen sötétek: nőttek a kockázati költségek, a bankoknak nagyon komoly céltartalékokat kell képezniük. A gyengülő forint nyomán arra számítok, hogy akik még képesek fizetni a hiteleiket, közülük is sokan válhatnak fizetésképtelenné, és ezekre az adósságokra újabb céltartalékot kell képezni. Ezért a bankrendszer idei nyeresége várhatóan jóval kisebb lesz, mint a tavalyi volt.
Másrészt, ha az OTP Bankon kívüli meghatározó magyar bankok nyereségét nézzük, az nagyságrendileg 100 milliárd forint volt tavaly. Amennyiben viszont arányosítunk, akkor velük szemben 100-140 milliárdos elvárás jelentkezik, ami azt jelentené, hogy ezek a bankok a hitelintézeti járadék befizetése után veszteségesek lesznek. Ráadásul nem egyetlen évről van szó, hanem a javaslat szerint háromról. Tehát középtávon ezeknek a bankoknak csökkenteniük kell az alaptőkéjüket.
A legnagyobb félelmem pedig az, hogy mindez milyen hatással lesz a reálgazdaságra. Ha itthon ennyire megszigorodnak a hitelintézetekkel kapcsolatos szabályok, a bankok könnyen veszteségbe fordulnak. Ezek után nem biztos, hogy ilyen kockázatok mellett a tulajdonosok Magyarországon fektetik be a pénzüket.
Elhangoztak olyan tervek, miszerint a kormány magyar tulajdonú bankokat hozna létre.
A magyar tulajdonú banknak is nyereséget kell termelnie, mert az adófizetők pénzéből hoznák létre. A magyar banknak is ki kell mennie a nemzetközi pénz- és tőkepiacra hitelekért. Az új bank hiteleire adhat garanciát az állam, de az rontja a költségvetés egyenlegét. A hitelgarancia hiányában pedig csak nagyon drágán juthat pénzhez a magyar bank, ami persze drága piaci hiteleket is jelent.
Talán azért jár rá a rúd a bankokra, mert úgy tűnik, még mindig ők a legnyereségesebbek.
Ne haragudjon, de ez egy tévhit. Akár tőke-, akár eszközarányosan közelítjük meg a kérdést, számos, a bankinál sokkal nagyobb jövedelmezőségű ágazatot találunk.
A tiltakozás ellenére úgy tűnik, hogy mégis lesz bankadó. Viszont tárgyalni fognak önökkel arról, hogy nyereségre vagy mérlegfőösszegre vetítve szedjék-e be a pluszpénzt. Min változtatna az egyik, és min a másik verzió?
Ettől sok függ, de azt gondolom, hogy ez technikai kérdés. Olyan, amelyről – ahogyan ön is említette – még tárgyalni fogunk.
Van olyan miniszterelnöki bejelentés, amelyet örömmel fogadtak?
A befektetői bizalom szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy a miniszterelnök úr kifejezte a kormány szándékát a 3,8 százalékos költségvetési hiánycél megtartására.
Nagyon örülünk annak, hogy feláll egy állami követeléskezelő intézet, amely a reménytelen helyzetbe került lakossági jelzáloghitelek sorsát hivatott rendezni. Ez nem egyenértékű azzal, hogy az állam átvállalja a kötelezettségeket. Azt jelenti, hogy az állam – a Magyar Bankszövetség javaslatával összhangban – tulajdonosává válik a bedőlt lakáshitelesek ingatlanjainak, és azok szociális bérlakássá alakulnak. Hangsúlyozom: itt nem ingyenpénzről van szó. Ezt azért fontos elmondani, mert amikor az állami segítség ötlete felmerül, azok az adósok is elkezdenek nem fizetni, akik egyébként tudnának. Az így bebukott hitelekért egyébként a bankrendszernek is felelősséget kell vállalnia, az arányokról pedig meg kell állapodnunk a kormánnyal.
Azzal azonban, hogy ehhez az év végéig tartó kilakoltatási moratórium társul, nem értünk egyet. Ez ellentétes az alapelvekkel: ha valaki jelzáloghitelt ad, egyrészt a jövedelemre adja a hitelt, másrészt a tárgyra, amelyet az adós elzálogosít. Ha az adós nem fizet, a hitelező jogosult rá, hogy kezdjen valamint a biztosítékkal.
A moratórium mennyire befolyásolhatja a visszafizetési hajlandóságot?
Félő, hogy befolyásolja, ezért szeretnénk azt lerövidíteni. Megértjük, hogy amíg feláll az állami követeléskezelő intézmény, megköttetnek a szerződések, az időbe telik. Ugyanakkor elkerülendőnek tartom, hogy mindez bármilyen módon is rombolja a fizetési morált.
