Messze a leggazdagabb fővárosi önkormányzat lett a kőbányai annak nyomán, hogy 1990 után pereket indított a nagyvállalatok által használt belterületi földekért. A kőbányai székhelyű Richter Gedeon Rt. és több más helyi nagyvállalat 1994 és 1998 között részvényekkel fizette ki a kerületet, mintegy 14 milliárd forint értékben. Csak Richter-papírból 716 ezer darabot szerzett Kőbánya, de jelentős volt a többi részvénycsomagja is (számítások szerint a teljes pakett mai áron közel 40 milliárdot érne). Ráadásul a rendszerváltáskor különösen értékes ingatlanállomány került az önkormányzathoz. Az októberben alakult új testület számára most mégis az az egyik legégetőbb feladat, hogy a mintegy 2300 köztisztviselő fizetését valahogy előteremtse.
Az önkormányzat elképesztő vagyonvesztésének folyamata szorosan kapcsolódik a szocialista párt helyi szervezetében a kilencvenes évek óta zajló hatalmi átrendeződéshez. A történésekhez hozzájárult a pazarló szociális juttatások sora, jó néhány túlzottan nagyvonalúan finanszírozott beruházás – amelyekről a kőbányaiak sokat tudnának mesélni -, de leginkább a vagyongazdálkodás módja.
ÚJ SZEREPLŐK. Az 1989 őszén mintegy 300 fővel megalakult kőbányai MSZP-szervezet körül – akkor még pártonkívüliként – 1994 táján tűnt fel egy helyi zöldséges, Novák Gyula, aki hamarosan külső szakértőnek ajánlotta az önkormányzathoz Kaszab Csaba építőipari vállalkozót. Mindketten 1996 körül lettek MSZP-tagok. Az 1998-as helyhatósági választáson pártjuk jelöltjeként bejutottak a képviselőtestületbe, és az önkormányzatnál fontos posztokat szereztek meg: Novák a népjóléti, Kaszab a beruházási bizottság élén landolt. A kerületben 1998 és 2002 között a nagy szocialista többséggel működő testület diktált a harmadik polgármesteri ciklusát töltő, egykor független, de ekkorra már fideszes György Istvánnak, aki így jórészt csak aláírási jogát gyakorolhatta.
Forrásaink szerint 1997-ben a kőbányai szervezeten belül több mint húsz alapszervezet működött, minden öt tag után állíthattak küldöttet, akik azután megválasztották a kőbányai MSZP tisztségviselőit. Azok az alapszervezeti vezetők, akik sok küldöttet hoztak, értelemszerűen irányító posztot szereztek a kerületi szervezetben. A régi párttagok 1999-2000 környékén szembesültek azzal, hogy némely alapszervezetben furcsa módon megnövekedett a taglétszám. De csak papíron, mert a párt rendezvényein továbbra is ugyanaz az 50-100 ember jelent meg. Egy 2005 januárjában kelt, a szocialista párt országos vezetősége számára egy kőbányai párttag által írt összefoglaló jelentésben az szerepel – amit több forrásunk megerősített -, hogy először Váradi János önkormányzati képviselő (a Kulcsár-per egyik vádlottja) kezdett gőzerővel tagtoborzásba, mert szerette volna megszerezni a kőbányai elnökséget Csicsay Claudius Ivánnal, az akkori elnök-helyettessel szemben, aki szintén pályázott a posztra. Ám a vetélkedést látva Kaszab Csaba és Novák Gyula is belendült. Kaszab mint a beruházási bizottság elnöke a pártépítésben jobb pozíciókkal bírt. „A tagtoborzás úgy történt, hogy az önkormányzattal szerződést kötő vállalkozók beléptették párttagnak a dolgozóikat, és ezek az emberek Kaszabot támogatták a szavazások alkalmával” – írta Hiller István pártelnöknek címzett levelében egy helyi párttag. (Név nélkül nyilatkozott lapunknak több olyan utóbb kilépett MSZP-tag, aki mindezt megerősítette.) Kompromisszumképpen 1998-ban az elnök Szász Csaba lett, aki valójában nem játszott meghatározó szerepet.
A vállalkozók „nagy menetelését” az MSZP régi tagsága nem nézte jó szemmel, s a képtelen helyzet a 2004-es kerületi küldöttértekezleten vált végképp nyilvánvalóvá. A Kaszab-Novák-páros addig soha nem látott létszámú küldöttcsapat élén jelent meg. „Elképesztő volt: kivezényeltek oda ismeretleneket munkaruhában, akiket egyáltalán nem érdekelt, hogy Gyurcsány vagy Kiss Péter lesz a miniszterelnök-jelölt, csak szavaztak, ahogyan irányították őket” – idézi a küldöttgyűlés egyik résztvevője. Az eseményen részt vett a budapesti szervezet két delegált tagja, akiket többen kétségbeesve figyelmeztettek: nem tagok, nem küldöttek, akik a gyűlésen megjelentek és szavaztak. De a vendégek nem akartak botrányt. A tagnyilvántartás szerint akkor közel 1800 főt jegyeztek a kőbányai szervezetben. Összehasonlításképpen: a hasonló munkáshagyományokkal rendelkező Csepelen 350 fős MSZP-szervezet működött.
A 2002-2006-os ciklus gazdasági mérlege Kőbányán
FELÉLT V AGYON. Összesen 10 milliárd forint; ebből a K&H-tól visszakapott összeg: 3,4 milliárd, a Mázsa tér eladásából befolyt 1,5 milliárd, a Hungexpo privatizálásából pedig 1,8 milliárd. A 2006-os költségvetésben ingatlaneladásból származó bevételi terv 3,5 milliárd forint, ebből megvalósult 450 millió. ( A nem realizált bevételből 2 milliárdot elköltöttek.)
HITELÁLLOMÁNY.
Beruházási hitel: 4 milliárd forint Folyószámlahitel: 2 milliárd forint
Régi párttagok a kerületi tagnyilvántartásból kiválasztottak vidéki lakcímmel rendelkezőket, és felkeresték őket. Az „aktív tagokat” felvonultató listán szerepelt olyan, aki már négy éve meghalt; volt, aki azt mondta, soha nem volt tagja az MSZP-nek, vagy soha nem járt Kőbányán; de még MIÉP-es is akadt közöttük. A felháborodott alapító tagok leveleket írtak a pártvezetésnek. Azonban 2005 májusáig csak annyi történt, hogy Novák Gyulát beválasztották a fővárosi elnökségbe. Akkoriban volt egy küldöttgyűlés, amelyen megjelent Simon Gábor, az MSZP országos etikai bizottságának elnöke, és odaült Kaszabék mellé az emelvényre. A „lázadók” ezt úgy értelmezték: az országos vezetőség nem őket támogatja. Ráadásul Kőbánya volt a legerősebb budapesti szervezet, amely 17 taggal képviseltette magát a fővárosi küldöttgyűlésen. Így aztán 2005 júniusában több százan hagyták el a kerületi pártszervezetet.
Hiller István, az MSZP most leköszönő elnöke lapunknak elmondta: a párt alapszabálya nem teszi lehetővé, hogy az országos elnökség közvetlenül beavatkozzon egy, a területi alapú hierarchiában a főváros alá tartozó kerületi szervezet ügyébe – mint ahogy tette azt a Vas megyei szervezet 2005. őszi feloszlatásakor. Hiller a budapesti szervezet vezetőit kérte: legyen létszámstop és tagrevízió Kőbányán. Ennek végrehajtásáról Molnár Gyula budapesti elnök döntött, ő ellenőrizte a történteket. Az MSZP elnöke elmondta: a februári kongresszuson Gyurcsány Ferenccel közösen olyan alapszabály-módosítást kezdeményez, amely az országos elnököt és az elnökséget valódi hatalommal ruházza fel, azaz közvetlenül is beavatkozhatnak egy-egy szervezet ügyeibe.
Fotó: Dömötör Csaba
A mindmáig tisztázatlan tagtoborzási botrány azonban önmagában még nem magyarázat az önkormányzati vagyonvesztésre. Az is csupán mellékszál, hogy az általunk megkérdezett, az önkormányzat megrendelési gyakorlatát ismerő bal- és jobboldali nyilatkozók egybehangzóan állítják: a szocialista vállalkozók érdekeltségébe tartozó cégek többször „aláálltak” önkormányzati megrendelést elnyert vállalkozásoknak. Azaz alvállalkozóként szerepeltek a munkáknál, és a haszon jó része is náluk csapódott le.
Ennél érdekesebb az önkormányzati vagyon kezelésére kiépült céghálózat. A kőbányai képviselőtestület 1992-ben hozta létre a Kőbányai Vagyonkezelő Részvénytársaságot (KV Rt., 2006-tól Zrt.). Ennek kizárólagos tulajdonosa az önkormányzat volt, igazgatóságában pedig mindig a legerősebb frakció tagjai, illetve az általuk felkért emberek foglaltak helyet (például Kaszab, Novák és Csicsay 1998-tól 2002-ig igazgatósági tagok voltak.) A részvénytársaság bizonyos feladatokra újabb cégeket alapított, amelyekben a vagyonkezelő rt. már csak részben volt tulajdonos. Ez nem ütközik jogszabályba, de alkalmas arra, hogy az önkormányzat pénze különböző beruházások, egyéb szolgáltatások kifizetésével, legálisan vándoroljon magánzsebbe. A köztulajdonban lévő vagyonkezelő a munkákat, megbízásokat olyan, csak részben a saját tulajdonában lévő cégnek adja ki versenyeztetés nélkül, amelyben már társtulajdonosként külső cég vagy magánszemély is megjelenik – ezek pedig a szocialistákhoz, vagy valamilyen módon „önkormányzat-közeli” vállalkozókhoz kötődnek. Az árszabás természetesen a két fél dolga: az önkormányzat vagyonkezelő részvénytársaságáé, illetve a csak részben az rt. tulajdonában lévő „leányvállalaté”. 1997-ben például a KV Rt. ugyancsak vagyonkezelésre alapította meg a Kőbányai Befektetési és Tanácsadó (KŐBETA) Kft.-t, amelynek a Jelinek Gábor – az állami Díjbeszedő Rt. cégbirodalom egyik csúcsvezetője – tulajdonában lévő Probitas Kft. volt a társtulajdonosa.
A kerület a Kulcsár-perben
Önálló fejezetként szerepel a brókerügy vádiratában a X. kerület részvény-csomagjával elkövetett visszaélés története. A dokumentum szerint 1999 végén vagy 2000 elején Karl Imre – akkor szocialista parlamenti képviselő – felkereste Kulcsár Attilát, hogy a kőbányai önkormányzatot ügyfélnek ajánlja. Összehozta a brókert Váradi János képviselővel, aki akkor a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. cégének, a KŐBET A Kft.-nek igazgatósági tagja volt. Váradi elmondta Kulcsárnak: az önkormányzat jelentős Richter- és Antenna Hungária-részvénycsomaggal rendelkezik, amelyekkel tőzsdei ügyleteket kellene lebonyolítani. Részlet a vádiratból: „ A felek a bizalmi alapon folytatott találkozó során a formális, hivatalos részleteken túl egy háttéralkut is kötöttek, mely szerint I. r. Kulcsár Attila a portfólióval úgynevezett napon belüli ügyleteket is végezhet, az abból realizált »pluszhozamon« pedig megosztoznak. A megállapodás alapján ebből a pluszhozamból havi tízmillió forint XIII. rendű Váradi Jánost illette meg, aki ugyanakkor azt állította, hogy az összegből két további önkormányzati tisztviselőt, Andó Sándor gazdálkodási tanácsnokot, és dr. Neszteli István jegyzőt is részesíteni fogja. I. rendű Kulcsár Attila az ügyletek nyomán havi ötmillió forintra tartott igényt.” A kőbányai önkormányzat 2000 augusztusában szerződést kötött a K&H Befektetési Rt.-vel, s egy év múlva a KŐBET A Rt. is a bank ügyfele lett. Ezután az önkormányzat és saját vállalata közötti pénzforgalom kizárólag a brókercégen keresztül történhetett. A bróker a kerület részvényeit rendszeresen a szabott limitár alatt értékesítette, Kőbánya pénzéből pedig gyakran más ügyfeleinek a számlájáról hiányzó összegeket pótolta. A nyomozás megállapította: Kulcsár 2000 szeptembere és 2003 júniusa között havonta személyesen adott pénzt Váradinak, vagy elküldte „Taxis” Gyuszival. A nyomozás szerint legkevesebb 320 millió forint vándorolt Váradihoz – aki 2006 végéig állt a KV Rt. élén. Kulcsár a sajtó számára kiszivárogtatott vallomásában ez olvasható: a bróker a portfóliókezelés ügyében rendszeresen találkozott Andóval és Nesztelivel is, ám nekik soha nem adott „jutalékot”.
A nyomozás során a K&H Equities Rt.-nél zárolt számlákon rekedt Kőbánya közel 3 milliárdja. Andó Sándor – aki abban a ciklusban polgármester volt – feljelentést tett. Andó és a kerületi MSZP-frakció szeptemberben nyilatkozatot tett közzé, melyben az érintettek cáfolták, hogy akár a K&H, akár Kulcsár Attila támogatta volna a párt vagy egyes szocialista jelöltek kampányát. A K&H Bank a brókerügy kárvallottjaival együtt végül 2005 elején fizette ki Kőbányát: az értékpapírokért kamatokkal 3,4 milliárdot adott át a kerületnek – amit már abban az évben el is költöttek.
SZÁZMILLIÓS TÚLSZÁMLÁZÁS. Ebben az időszakban már kezdtek napvilágra kerülni kétes gazdasági ügyek. A vagyonkezelő rt. egyik távozó osztályvezetője 2002-ben azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza: nem megfelelően elvégzett munkákért fizetett ki sok milliót a részvénytársaság. Tehát nem csak „baráti cégek” kaptak megrendeléseket, de többször úgy számlázott cégeknek az önkormányzat a KV Rt.-n keresztül, hogy a munka értéke jóval alulmúlta az árat. A vizsgálatot a kerület szocialista vezetői mint a vagyonkezelő felügyelőbizottságának és vezetőségének tagjai folytatták le, és megállapították: valóban százmilliót meghaladó túlszámlázás történt az általuk felügyelt, illetve vezetett társaságnál. A hiányzó összeg egy részét néhány cég, a botrány elkerülése végett, önszántából visszafizette, más részét a részvénytársaság osztalékából pótolták az önkormányzat kasszájába. Az ügy nem került nyilvánosságra. A ciklus önkormányzati költéseit Kleinheincz Gábor (1998-tól 2002-ig Kőbánya fideszes alpolgármestere) 2002-ben sajtónyilatkozatban úgy összegezte, hogy 1998-tól mintegy 2 milliárd forintot fizetett ki az önkormányzat szocialistákhoz közel álló, illetve az ő tulajdonukban lévő cégeknek.
Majd 2003 júniusában kirobbant az emlékezetes brókerbotrány, amelynek nyomozása során kiderült: a kőbányai önkormányzat vagyonának részét képező 2,7 milliárdos részvénycsomag Kulcsár Attila „csodabróker” kezébe került. (A brókerügyről lásd a keretes írást.) Hamarosan az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is vizsgálódni kezdett: a 2004 májusában elkészült, az önkormányzat gazdasági működéséről szóló jelentésében olvasható, hogy a vagyonkezelő részvénytársaság által létrehozott – a már leírt módon, vegyes tulajdonlással működő – KŐBETA Rt. félmilliárdos kárt okozott a kerületnek. A vizsgált időszakban az üzletkötéseknek több mint 70 százaléka veszteséget hozott az önkormányzatnak. Az előzmény: 2000-ben György István polgármester megelőzésképpen megkereste a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, az ÁSZ-t, Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalát, továbbá a Közbeszerzések Tanácsát, hogy véleményezzék a részvénycsomag kezeléséről szóló szerződéstervezetet. Több figyelmeztetést kapott: a megállapodás súlyos vagyonvesztéssel fenyegeti az önkormányzatot. A szerződést a polgármester tiltakozása ellenére a szocialista többségű testület megszavazta, annak ellenére, hogy a KŐBETA Rt.-nek valójában nem is volt engedélye értékpapírügyletek lebonyolítására. Ezért egyértelmű volt: úgyis egy másik céget kell megbízni a munka elvégzésével, alvállalkozóként, tehát a KŐBETA közbeiktatásának semmiféle értelme nem volt – leszámítva azt, hogy a részvényekhez immár külső, társtulajdonos cég is hozzáfért.
Még botrányosabb magának a cégnek a tevékenysége: az ÁSZ 2004-ben készült jelentése szerint a KŐBETA Rt.-nek a portfólió- kezelésért a piaci árnál jóval magasabb jutalékot fizettek. A társaság az önkormányzat 2,1 milliárd értékű Richter-pakettjét forgatva 2000 és 2003 májusa között 248 milliós nyereséget ért el – ám a vagyonkezelési díj levonása után ebből mindössze 3 millió (!) jutott az önkormányzatnak. Három év alatt tehát a KŐBETA 3 milliós hasznot termelt Kőbányának, míg saját magának közel negyedmilliárdot. Andó Sándor szocialista polgármester minderről azt magyarázta a médiában, hogy az ÁSZ következtetése téves számításokon alapul.
Sajátosan árnyalja a vagyonkezelés történetét az a tény, hogy minden önkormányzati vagyonvesztés ellenére Kőbánya vezetői és a koalícióban álló szocialista és SZDSZ-es képviselők a különböző önkormányzati cégek vezető posztjain is fizetést vettek fel. A szocialisták – a hatalom teljes birtokában – 2002 és 2006 között totálisan kizárták az ellenzéket minden döntéshozó posztról. Így mindegyik MSZP-s képviselő bizottsági elnök volt, vagy tanácsnok, vagy alpolgármester. Ezenfelül a szocialisták képviselőit beültették valamelyik önkormányzati cég igazgatóságába vagy felügyelőbizottságába. Ennek érdekében felduzzasztották a testületeket: a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottsága például 12 fővel működött. Ez a pozícióhalmozás azt követően ért véget, hogy 2002 májusában életbe lépett az a törvény, amely kimondta: képviselő nem lehet önkormányzati cég vezetőségének tagja – igaz, ez nem vonatkozott a felügyelőbizottsági tagságra.
NYOMOZÁS. Miután az országos média is beszámolt a kőbányai fiktív tagtoborzásról, 2005 szeptemberében váratlan fordulat történt: a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal házkutatást tartott az önkormányzat épületében, iratokat foglaltak le, és kihallgatták Kaszab Csaba alpolgármestert vesztegetés alapos gyanújával, egy 2000-ben történt eset miatt. Az ügyben a mai napig folyamatban van a nyomozás.
A kőbányai testületben 2006 októberétől 12 szocialista képviselő ül. MSZP-s jelölt, Verbai Lajos lett a polgármester, így a baloldal 13 szavazattal rendelkezik. A Fidesznek szintén 13 képviselője lett, és listán bejutott két szabad demokrata képviselő is – jelenleg ők a „mérleg nyelve”. A testületben az előző ciklushoz képest fordult a helyzet: a Fidesz és az SZDSZ alkotta többség diktál a szocialista polgármesternek. A két párt képviselői megállapodtak abban: Kaszab Csabát, Novák Gyulát és Csicsay Claudiust, akiket felelősnek tartanak az előző időszak vagyonvesztésében, illetve az ellenzék jogainak megnyírbálásában, semmilyen önkormányzati vezető tisztségre nem fogják megszavazni. Amikor 2006 végén a polgármester először Kaszabot, majd Csicsayt jelölte alpolgármesternek, a testület többsége, ígéretéhez híven, mindkét jelöltet leszavazta. Ez év elején Szász Csabát, a helyi szocialista alapszervezet korábbi elnökét sem választották meg. Az MSZP már hajlana arra, hogy a Fidesznek is legyen alpolgármestere, de nem hajlandóak a két főt delegáló SZDSZ-nek is adni egy alpolgármesteri posztot. Csakhogy a Fidesz és helyi szövetségese, az SZDSZ ragaszkodik ehhez. Így máig nincs egyetlen alpolgármester sem Kőbányán. Azt is csak a múlt év végén tudta a képviselőtestület elérni, hogy a Kulcsár-perben tizenharmadik rendű vádlottként szereplő Váradi Jánost végre elmozdítsák a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. éléről.
Az önkormányzat jelenleg csőd közeli állapotban van: ősszel már 2 milliárdos hitelt görgetett maga előtt, ennek maradékából tudják most január végén a 2300 alkalmazott bérét kifizetni. A helyi Fidesz szerint a veszély nem múlt el, jelenleg az önkormányzat menekül a csőd elől. Az MSZP-ben közben a decemberi küldöttgyűlésen új elnököt választottak. Novák Gyula a Húsos alapszervezet vezetőjeként, testvére, Milász Ferencné pedig a Sirály alapszervezet élén verhetetlen mennyiségű küldöttet vonultattak fel: a két alapszervezetben nyilvántartott 600 (!) tag után összesen 120 küldöttel jelentek meg. A küldöttgyűlés meg is szavazta kőbányai MSZP-elnöknek Novák Gyulát. Alelnökké Csicsay Claudius Ivánt tették, s utóbbi felesége lett a pártszervezet pénzügyeinek felelőse. Bekerült az elnökségbe Milászné is, és természetesen Kaszab Csaba. Andó Sándor, a korábbi polgármester ma a főváros szocialista frakciójában ül, s a pénzügyi ellenőrző bizottság alelnöke, a gazdasági bizottság, valamint a pénzügyi és közbeszerzési bizottság tagja.
