 |
| A parlament november 10-i ülése. Igent mondtak. |
Bevalljuk férfiasan: ha álmunkból felkeltenek, nem tudjuk, hányféle adó, elvonás van Magyarországon. Kirázva az álmot a szemünkből is csak annak járhattunk végére, hányféle közterhet érintenek a parlamentben hétfőn elfogadott törvények, törvénymódosítások. Jóindulattal számítva is tizenötöt – ha azonosnak vesszük a jogszabályokban együtt emlegetett sápokat, például a társasági és az osztalékadót, vagy mondjuk a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulékokat. A megszavazott közterhek közül 3 teljesen új elvonás is szerepel: a kétféle ökoadó, valamint az innovációs járulék (lásd írásunkat a 18-20. oldalon). Ezekből összesen 45 milliárd forint bevételt várnak jövőre.
GYORSMÉRLEG. A jövedelemcentralizáció nagyságát tekintve legfontosabb adóintézkedésekről gyorsmérleget készítettünk. A szigorítások 543 milliárd forinttal “gazdagítják” a 2004. évi büdzsét, ám ezt a hatást részben – információink szerint 256 milliárd forint erejéig – enyhítik a különböző adókönnyítések (lásd külön). Ilyenformán az adószabályok módosításai nettóban 285-290 milliárd forinttal növelik az elvonást.
| A főbb jövő évi adómódosítások költségvetési kihatásai (milliárd forint) |
Az összegek (az egyes tételek után zárójelben) kizárólag adóintézkedések hatását mutatják, a teljes adóbevétel-változások ennél jóval nagyobbak.
Enyhítések Összesen: 256 milliárd forint
SZJA: Új adótábla (187) • TÁR-SASÁGI ADÓ: Adókulcs: 18 helyett 16 százalék (45) • Fej-lesztési adókedvezmény kiter-jesztése (9) • Uniós harmonizálás (osztalékadó-harmonizálás – anya-leányvál-lalati irányelv érvényesítése -, adókedvez-mény-megszüntetés és egyéb) (7) • Iparűzési adó 25 száza-lékának leírása az adóalapból (8) • IPARŰZÉSI ADÓ: Kapott kamat 50 százalé-kának leírása az adóalapból (5)
Szigorítások Összesen: 543 milliárd forint
ÁFA: Adókulcs-emelések (127) • Átsorolások egyenlege (28) • Közintézmények áfalevonás tiltása, egyéb (25) • JÖVEDÉKI ADÓ: Dohánytermékek, szeszes italok adójának emelése (58) SZJA: Nyugdíjjárulék-kedvez-mény eltörlése (88) • Befektetési adóhitel visszafizettetése (14) • Lakáshitel-törlesztés feltételeinek módosítása (26) • Dupla cég-autó-adó (14) TÁRSASÁGI ADÓ: Off-shore cégek adóemelése (7) JÁTÉKADÓ: Lottó és pénznyerő automata adóemelése (18) TB-JÁRULÉK: Egészségügyi járulék emelése (70) • Nyugdíjjárulék “plafon” emelése (10) GÉPJÁR-MŰADÓ: 20 százalékos emelés (5) REHABILITÁCIÓS HOZZÁ-JÁRULÁS: Háromszoros mérték (8) INNOVÁCIÓS JÁRULÉK: Új elvonás (24) ÖKOADÓK: Ener-giaadó, környezetterhelési díj bevezetése (25)
Forrás: Országgyűlés, PM, Figyelő |
|
Ez sok is, kevés is. A nettó többletteher meghaladja a GDP 1,4 százalékát, ami igen jelentős jövedelemtömeg – fedezné például az állam kórházi költségeinek négyötödét. És ez csak az adóintézkedések hatása, amit meg kell különböztetnünk attól, hogy az adóalapok gazdasági okokból is duzzadnak, továbbá, hogy a kormány a szigorúbb adóbeszedéshez is komoly reményeket fűz. A személyi jövedelemadóból 4, a társasági adóból több mint 25, az áfából 40 milliárd forint többletet várnak a 2004-es költségvetésben az “adóbeszedés hatékonyságának növelésétől”. Feszített előirányzatok, bár igaz, utólag nem könnyű átlátni, milyen mértékben teljesülnek.
Gyorsmérlegünkből ugyanakkor kitetszik: a kormány jócskán engedett a július 16-án bejelentett csomagból. Igaz, a mostani számok nem hasonlíthatók öszsze “egy az egyben” a nyáron bevetett milliárdokkal. Némi korrekcióval azonban ez is megtehető.
KIS MATEMATIKA. Júliusban a pénzügyi tárca arról beszélt, hogy a jövőre esedékes többletkiadásokat 550-555 milliárd forintnyi adóintézkedéssel lehet csak fedezni (Figyelő, 2003/30. szám). Ebből azonban le kell vonnunk az adóbeszedés hatékonyságjavításától várt, akkor még “csak” 40 milliárdra taksált többletforrást, hiszen ez most is “extra tétel”, amely az új adószabályok közvetlen hatásán felül értendő. Látnunk kell továbbá, hogy nyáron a szigorítást ahhoz az elképzelt – s mint utóbb kiderült, valóra is vált – helyzethez képest értették, hogy a 2002 őszén megalkotott törvénynek megfelelően csakugyan bevezetik az új szja táblát, és így a jelenleg érvényes 20-30-40 százalékos adókulcsokat 18-26-38 százalékra csökkentik, a sávhatárokat pedig a mai 650 ezerről és 1,35 millióról 850 ezerre, illetve 1,50 millió forintra emelik. Ha az adótábla-enyhítést tekintjük alaphelyzetnek, akkor ahhoz képest az intézkedés elmulasztása 153 milliárdos – illetve az akkor tervezett kompenzációval csökkentve 112,5 milliárdos – szigorítással ért volna fel. Most már viszont, hogy a viták lezajlottak, célszerűbb a tényleges idei adóhelyzetet alapul vennünk. Mai számítással tehát a nyáron 395-400 milliárdos szigorítást helyeztek kilátásba, és ezt az összeg olvadt végül is 285-290 milliárd forintra az időközben tett engedmények folytán.
| Kommentár |
 |
| DEZSŐ ATTILA ügyvéd, a Dezső, Réti és Antall LANDWELL Ügyvédi Iroda partnere |
Üzenet Pozsonyból
Komoly nemzet-közi visszhangot váltott ki a szlo-vák kormány által a közelmúltban közzétett, s janu-ár elsejétől beve-zetni tervezett adócsomag, an-nak ellenére hogy még nem emel-kedett törvény-erőre. A tervezet több ponton is forradalmi. Egységes, 19 száza-lékos adókulcsot vezet be a vállalati nyereség, a személyi jövedelem és az általános forgalmi adózás területén. (Az áfa eddig kétkulcsos volt, 20, illetve 14 százalékos). A válto-zások nem korlátozódnak az adókulcsokra, hanem eltörlik az osztalék forrásadóját a szlovák jogi és természetes személyek részére, csökkentik az amor-tizációs kulcsokat, megengedik a naptári évtől eltérő adóév választását, és választási jogot engednek a megszerzett adókedvezmények jogosult-jainak.
A változások súlyából látható, hogy többről van szó, mint közhangulat-javító intézkedésről, a cél valójában a befektetések ösztönzése. A szlovák költség-vetés tervezőinek bizonyára nem kis fejtörést okozott az adóbe-vétel csökkentésének és a remélt hosszú távú bevételnövekmé-nyének kiszámítása. A szlovákok optimizmusára mégis minden alap megvan, hiszen 2002-ben a kis ország a maga 4012 millió dolláros tőkevonzásával majd-nem “négy kört vert rá” Magyarországra, ahol 854 millió dollár volt a megfelelő adat.
Az akció mindennek ellenére nem teljesen kockázatmentes, hiszen az adórendszer egy fontos, ám nem a legfontosabb eleme a befektetés-ösztönzés-nek. Ráadásul a “vállalati nyereségadó-általános forgalmi adó-személyi jövedelemadó” szentháromságon belül a befektetőket igazán a vállalati nyereségadó mértéke érdekli, ellentétben az állampolgárokkal, akiket az adónemek éppen a fordított sorrendben érintenek. A külföldi befektetőket még a számukra oly terhesen magas magyar szja-kulcsok sem foglal-koztatják, ha a bérszínvonal egyébként alacsony, hiszen a bérek után fizetendő közterhek a bérköltség részeiként jelennek meg. Éppen ezért fontos, hogy az adóváltozásokon belül a kor-mányzati kommunikáció arra az elemre összpontosítson, amely a külföldi befektetők számára a legfontosabb, azaz a társasági adóra. Ezért nagyon sajnálatos, hogy az idei magyarországi adócsomagból pontosan az az elem maradt ki, amely a külföldi befektetőknek a legtöbbet jelenthetné – a társasági adó előre meghirdetett, fokozatos 12 százalékra való csökkentése. A magyarországi társasági adó-kulcs 2 százalékpontos mérséklése örömteli, de a szlovákiai változtatásokhoz képest hangsúlytalan.
A pozsonyi kormány kiválóan üzent a nemzetközi befektetők-nek. Márpedig a tőkevonzó képesség fenntartásáért lényeges és jól kommunikálható üzenetekre van szükség, külö-nösen akkor, ha arra törekszünk, hogy a befektetők megkülönböz-tetett figyelemmel kezeljenek bennünket a régión belül. A befektetés-ösztönzés eszköztá-rában az adórendszer talán még mindig a legrugalmasabb elem, hiszen bérszínvonalat, infra-struktúrát, a munkaerő képzett-ségét, a nemzeti valuta stabili-tását, a politikai rendszer állapotát nehezebb átalakítani, mint az adórendszert.
A jövőben azonban ez az eszköz-tár is szűkülni fog, hiszen az Európai Unió versenyjogi őrei egyre határozottabban szeretnék közösségi döntéshozatali körbe vonni az adóügyeket. Úgy érvelnek, hogy az EU-n belül létező nagyon eltérő adórend-szerek a piaci szereplőknek különböző versenyfeltételeket teremtenek, és ezáltal torzítják a versenyt. A tagállamok egyelőre ellenállnak, hiszen az adókivetési jog az állami szuverenitás egyik legfontosabb bástyája. Ha befek-tetés-ösztönző adórendszert akarunk, úgy annak elérésére időnk nem korlátlan, és célszerű a pozíciónkat most kiépíteni. A szerzett jogokra később, az unión belül is sikeresen lehet majd hivatkozni. Világosan kell látnunk, hogy immár a saját régiónk országaival kell versenyeznünk, nem pedig Németországgal. |
|
Az engedményekért a harcot a kisebbik kormánypárt kezdte el, amikor kitartott az új adótábla bevezetése mellett. Ráadásul az időközben átdolgozott számítások alapján most már 187 milliárdos szja-könnyítésről beszélnek. Emellett a pénzügyi és a gazdasági tárca vitájában a kormányfő az utóbbi javára döntve belement a társaságiadó-kulcs 18-ról 16 százalékra mérséklésébe. Az adótörvénykezés “finisében” pedig az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) könyvelhetett el vívmányként egy 25 milliárdos könnyítést, cserébe a bérmegállapodásért, amely a jövő évi keresetek visszafogott – átlagban 7-8 százalékos, a minimálbér vonatkozásában 6 százalékos – emelésére tett ígéretet (Figyelő, 2003/45. szám). Az OÉT-n a kormány mégis csak eltekintett az osztalékadó 20-ról 25 százalékra emelésétől, és nagyjából teljesítette a miniszterelnök által egy, az iparűzési adó leírhatóságáról ejtett korábbi ígéretet, és annak 25 százalékát társaságiadóalap-csökkentő tételként ismerte el. Most tehát a kormány megpróbál utána menni az Európai Unióba igyekvő többi országnak, amelyeknek adórendszere egyáltalán nem ismeri a helyi adózást.
ÁTRENDEZŐDÉS. Ugyanakkor az általános forgalmi adóban a nyáron meghirdetettnél is komorabb módosítások lesznek. Nem csökkentik az általános, 25 százalékos adómértéket, viszont a kedvezményes mértékek töretlenül emelkednek (0-ról 5, illetve 13-ról 15 százalékra). Az áfa-besorolásokat hiába “bombázták” a honatyák módosító indítványaikkal, csak egy-két apró engedményt sikerült elérniük. Például azt, hogy bár jövőre bevezetik a beépítendő telek forgalmi adóztatását, a december 31-ig kötött szerződésekben a telkek még tárgyi adómentességet élveznek.
Végül is 2004-ben jelentősen nő ugyan az adóztatás, de nem olyan mértékben, mint azt nyáron hinni lehetett, és főként nem olyan differenciálatlan, “fűnyírószerű” módon. Az adóztatás fokozása elsősorban a fogyasztásra irányul, összhangban azzal a makrogazdasági célkitűzéssel, amely a lakosság rendelkezésére álló javak jövő évi növekedését – a tavalyi 9, illetve az idén várható 7-8 százalék után – 1,5-2 százalékra fékezné. Persze a költségvetésben tátongó lyukak betömése a tét, s ilyenkor az élvezeti cikkek alapos megadóztatása a legkisebb ellenállás irányában tett lépés. Kivéve a bort, amelynek literjére csak 8 forintot szavaztak meg 12 helyett, bár ez is több a mostani 5-nél. A vaskosabb adótételektől a dohánytermékek körében 47-48, a szeszes italoknál pedig 9,7 milliárd forint többletbevételt várnak – tudtuk meg a Pénzügyminisztériumban (PM). A másik “bevált” csapásirány a játékadó: a mostanság oly népszerű lottójáték, amelynek adóját a nyereményalap 17 százalékáról 24 százalékára emelték, valamint a pénznyerő automaták, amelyek után havi 55 ezer helyett 75 ezer forintot fognak szedni.
Eközben viszont lényegesen enyhülhet a vállalkozások adóterhelése – legalábbis ami a befizetések egy részét illeti. Azonkívül, hogy mérséklik a társaságiadó-kulcsot, a nagyberuházók könnyebben juthatnak hozzá a fejlesztési adókedvezményhez, ráadásul 4-ről 9 évre hosszabbítják a kedvezmény igénybevételének időtartamát. A kutatást szolgáló nagyberuházásokra könnyített feltételek mellett nyújtanak kedvezményt. A kis- és középvállalkozások 30 millió forint alatti beruházásaihoz kapcsolódó adókedvezményt is szélesebb kör veheti igénybe, mégpedig az eddigi 5 helyett 6 millió forint értékben.
KÖNNYÍTÉSEK. Nem megvetendő az sem, hogy az elhatárolt veszteség a mostani öt év helyett a jövő évtől korlátlan ideig felhasználható (azaz a nyereség a társasági adó meghatározásakor a múltban elszámolt veszteséggel csökkenthető). Ezenkívül az OÉT-ben a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy ha jövőre nem is, de 2005-ben 1200 forinttal csökkenti a ma 3450 forintos egészségügyi hozzájárulást, és 2006-ban teljesen megszünteti ezt a – Közép- és Kelet-Európában egyedülálló – elvonást.
Néhány adómentes juttatást is megemelnek, így például 2004-től 10 millió forint lesz a reprezentációs költségek adómentes határa (a mai 2,5 millió helyett). Mindazonáltal a vállalkozásoknak többlet elvonásokkal is számolniuk kell. Az ökoadók nagy valószínűséggel átháríthatók a vevőkre, az anyagmentes árbevételt 0,2 százalékkal terhelő innovációs járulék viszont kifejezetten a vállalkozások “sara” lesz. A cégautó adót megduplázzák. Több mint a háromszorosára emelkedik a rehabilitációs hozzájárulás, amit a 20 főt meghaladó, megváltozott munkaképességűeket nem foglalkoztató vállalkozások fizetnek.
“A kormányváltás-kori állapothoz képest 2004-ben az átlagjövedelem minden 100 forintjából 2 forinttal kevesebbet kell az államnak befizetni” – hangzott a parlamentben Veres János pénzügyminisztériumi államtitkár érvelése. Önmagában az adótábla, statikus modellel számolva (vyagyis eltekintve a bérek emelkedésétől) csakugyan adócsökkenést mutat. Csakhogy az egyéni egészségügyi járulék 3-ról 4 százalékra emelkedik, a nyugdíjjárulék 25 százalékának megfelelő adókedvezményt eltörlik, ráadásul egyes jövedelemkategóriákat különösen sújt a progresszió, az, hogy a kereset viszonylag nagy része a magasabb sávba csúszik át. Mindezek miatt egyes kategóriákban a béremelkedés az adó- és járulékterhelés emelkedését vonja maga után: vagy ne emeljék a bért, vagy nyugodjanak bele a nagyobb adóterhelésbe. Ilyen, emelkedő terhelésű jövedelem történetesen az átlagbér, amelynek a “teteje” ráadásul – a kormányprogram ígéretével ellentétben – a legmagasabb szja-kulcs alá fog tartozni jövőre is.
EMELT PLAFON. A magasabb jövedelműek adóterhelése viszont néhány tized százalékponttal csökkenhet. Például az átlagbér kétszeresét kereső gyermektelen alkalmazottak “bruttójából” 100 forintonként az idei 44,20 helyett “csak” 43,60 forintot von le jövőre az állam. Ám jelentősen megemelik a nyugdíjjárulék “plafont”: a járulékalap felső határát a bruttó átlagbér 2,5-szereséről 3-szorosára emelik. Így az átlagbér 2,5-szerese és 3-szorosa között keresők befizetései radikálisan emelkednek.
A terhek tehát nőnek. Ennek egyik eszköze az infláció: a kormány 1,3 százalékpontra becsüli a jövő év eleji adóintézkedések árszintemelő hatását. A másik csatorna a bruttó keresetet terhelő elvonások emelkedése. A harmadik pedig néhány vagyoni típusú elvonás növekedése. A gépjárműadót (“súlyadót”) – ismét egy könnyű ellenállási irány – 20 százalékkal megfejelik. Igaz, ha már az autóknál tartunk: a gépjármű átírási illeték beígért emelése (köbcentinként 13-ról 15 forintra) kimaradt az adótörvényből. Bár előfordult már olyan, hogy a költségvetési törvény megalkotásakor még “visszatértek” az elvonásokra…
