Tankcsata

Kíváncsi lennék, Gyurcsány Ferenc igennel szavazott-e a kormányülésen a Molban lévő 22,7 százalékos állami részesedés eladásának tárgyalásakor – nyilatkozta Varga Mihály, fideszes ex-pénzügyminiszter a bejelentést követően. A költségvetési és pénzügyi bizottság jelenlegi elnöke ugyanis világosan emlékszik a sportminiszter májusi kinevezésére, amikor is Gyurcsány kijelentette: ilyen rossz gazdasági környezetben nem hajlandó megválni 3 milliárd forint értékűre becsült üzletrészeitől. Személyes vagyonánál a jó gazda gondosságával jár el a kormány, az állami eszközök értékesítésénél azonban, úgy tűnik, nem törekszik kedvező időzítésre – kritizálta az idén 10-13 százaléknyi Mol-pakettől megválni készülő kabinet döntését Varga. Bizonytalanok az értékpapír-piaci szakértők is: az elemzők ugyan 6-8 ezer forintos célárfolyamot várnak a jelenleg alig 5 ezer forint felett forgó Mol-papírtól, ám nem győzik hangsúlyozni, hogy a társaság részvénykurzusát számos tényező, így a gázüzletág szabályozása és a regionális verseny alakulása is befolyásolhatja. “Kisebb mérföldkő lehet a cég életében, ha a Mol veheti meg a horvát INA 25 százalékát” – utal például a horvátországi kormány júliusban várható döntésének jelentőségére Tordai Péter, a K&H Equities vezető elemzője.

Érték a gázüzletágban Az új gáztörvény által életbe lépő árszabályozási rendszer a tömbtarifás szisztémára épül, amelynek keretében a felhasználók éves fogyasztásuk nagysága alapján fizetnek többet a földgázért. A gáztörvény így megteremti a lehetőségét annak, hogy piaci alapú árazás szülessen meg a legkorábban szeptemberre várható végrehajtási rendeletekben, mivel az árak az importált földgáz világpiaci árát veszik majd alapul. A lakossági fogyasztók azonban a következő években egyelőre a világpiaci árnál kevesebbet fizetnek majd a földgázért: a kompenzációt az 1998 előtti gázmezőkből származó kitermeléshez kapcsolódó bányajáradék megemelése teremti meg. Mosonyi György, a társaság vezérigazgatója elmondta, hogy bár a szisztéma csak jövő év januártól lép életbe, a kompenzációs alap feltöltése már idén elkezdődik, így az ebből származó költséget az idei évre 6-8 milliárd forintra becsülik. A Mol számára fizetendő többlet bányajáradék azonban a következő években folyamatosan csökken majd, és várhatóan 4-5 év múlva teljesen megszűnik – a fogyasztók ekkor már nem kapnak kompenzációt a földgáz árához. A rendszer ugyan ismét a Mollal nyeleti le a lakossági árkompenzációt, ám így legalább egy világos, átlátható környezet alakul ki a gázüzletág körül, amely lehetővé teszi, hogy beárazzák ennek értékét. Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír vezető elemzője a jövőben kidolgozásra kerülő árszabályozási feltételrendszer eddig megismert elemei alapján úgy kalkulált, hogy a Mol gázüzletága 2004-től stabilan és növekvő mértékben pozitív eredmény elérésére lesz képes (jövőre akár már 24,6 milliárdot hozhat), és értékét 323 milliárd forintban határozta meg. Ez az összeg részvényenként közel 3 ezer forintot jelent, így Vágó – hangsúlyozva számos bizonytalansági tényezőt – a Mol részvény reális év végi célárfolyamát 8170 forintban, azaz a június végi kurzusnál több mint 50 százalékkal drágábban határozta meg. “250 plusz-mínusz 30 milliárd forint” – mond a ConCordénál némileg pesszimistább árazást a Mol gázüzletágára Tordai Péter, aki szerint egyelőre megsaccolni sem érdemes, mekkora lehet az év végén a részvény reális árfolyama. A gázüzletág értéke azonban korántsem egyenlő azzal az összeggel, amennyit a Mol kaphat, ha értékesíti érdekeltségét. A kormány ugyanis csak azzal feltétellel járult hozzá az üzletág esetleges eladásához, amennyiben a társaság legalább 25 százalékos tulajdonrészt fenntart a szállítás és rendszerirányítás területén. Hernádiék ráadásul kifejtették, hogy a kutatási terület nem képezi a gázüzletág részét, így az elemzők által 250-320 milliárdra becsült gázbusiness eladásából csupán 150-220 milliárd forint körüli öszszeg folyhat be a Molhoz.

BIZONYTALAN ELADÁS.

“A Molnak az állammal nem mint tulajdonossal, hanem mint szabályozó hatósággal volt problémája” – indokolja Bónis Miklós, az Inter-Európa Bank elemzője, miért nem reagált pozitívan a cég részvényárfolyama a kormány privatizációs terveire. Az állami részvénypakett eladásáról ráadásul már hosszú hónapok óta hallani lehet, és egyes elemzők szerint a két héttel ezelőtti bejelentés semmilyen meglepetést nem tartalmazott. Bár az utóbbi hetek Mollal kapcsolatos kormányzati döntéseit minden szakértő pozitívnak értékelte, a legkorábban késő őszre várható értékesítés még mindig számos bizonytalanságot rejt magában. Hiába született meg a gáztörvény, a Mol gázüzletágának kérdése a szükséges végrehajtási rendeletek megalkotásáig nincs igazán megválaszolva. Bár a Mol számára a több százmilliárd forintos veszteség “lenyelése” után az új gáztörvény végre talán lehetővé teszi, hogy rendeződjön a gázüzletág sorsa, az érintettek egészen addig nem tudnak őszintén fellélegezni, amíg meg nem születnek a megfelelő végrehajtási rendeletek. Erre pedig legkorábban csak szeptemberben lehet számítani. Törvény ugyan eddig is volt, ám a gáz fogyasztói árát nem annak alapján határozták meg – a megelőző években a kormány által meghozott rendeletek sajátos szociálpolitikai okoknál fogva arra kényszerítették a Molt, hogy a földgázt beszerzési ára alatt, jelentős veszteséget felhalmozva értékesítse belföldön. A piacbarát rendeletek léte azonban most már a kabinet számára is létfontosságú, hiszen amíg nem rögzítik papíron a gázár kérdését és a Molt terhelő elvonások pontos mértékét, a cég valós értéke, és így a 13 százalékos részvénycsomag eladása felettébb bizonytalan marad. Bár Hernádi Zsolt, a társaság elnök-vezérigazgatója örömét fejezte ki annak láttán, hogy a rendeletek a gáztörvényben lefektetett elvek alapján készülnek, a részvénypiaci elemzők egyelőre meglehetősen eltérő számokat produkálnak a gázüzletág értékéről, és így a privatizáció folyamán elérhető bevételről (lásd keretes írásunkat). A szakértők a gázár-szabályozás kérdése mellett ráadásul arra is felhívják a figyelmet, hogy az év végére várható magyarországi befektetési hangulat, és a nemzetközi olajipari konjunktúra alakulása is nagyban rányomhatja bélyegét az állam privatizációs elképzeléseire. Szikszai Szabolcs, a Takarékbank elemzője mindezek figyelembevételével 6 ezer forint körüli árfolyamot vár, azaz megközelítőleg 70 milliárd forint körüli összegre becsüli az állam által idén elérhető bevételt. Felhívja ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy ha június közepi bejelentésének megfelelően az OMV osztrák olajipari társaság valóban értékesíteni kívánja 9,1 százalékos tulajdonrészét, akkor ez és a privatizációs csomag erős, komoly ármérséklő hatású túlkínálatot okozhat a kis magyar értékpapírpiacon.

Mol-olajfinomító Szegeden. Irány a balkán?

A 10-13 százalékos állami csomag eladásának ráadásul nem csupán az a tétje, hogy mekkora öszszeg folyik be az államkasszába, de az is, hogy kik lesznek az új tulajdonosok. Bár az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. a tulajdonosi jogok gyakorló-jaként viszonylag tág keretet kapott a részvényértékesítés lebonyolítására, tudni lehet, hogy külföldi és belföldi befektetők egyaránt vásárolhatnak majd részvényeket. László Csaba pénzügy-miniszter hangsúlyozta, hogy a kormány a pénzügyi befektetőknek történő értékesítést helyezi előtérbe. A kabinet tehát azzal, hogy nem a Mol számára konkurens energiapiaci cégnek kívánja értékesíteni tulajdonrészét, támogatni igyekszik a társaság regionális terjeszkedési stratégiáját. Közel sem biztos azonban, hogy egy elméletileg pénzügyi befektetőknek értékesíteni kívánt csomag a végén nem szakmai befektetőknél landol. “Valószínűtlen, hogy az orosz energetikai óriáscégeket meg lehet kerülni” – beszél sokak félelméről Tordai. Piaci pletykák szerint már jelenleg is jókora Mol-részvénycsomag van orosz kézben. Brókerek információi szerint az utóbbi hónapban például az orosz energiaóriás, a Gazprom tulajdonában lévő Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) vásárolt a magyar cég papírjaiból, az azonban ismeretlen, hogy ki állhat a háttérben. Jól értesült pénzemberek szerint talán éppen az ÁÉB söprögette össze a piacon azt a közel 3 százaléknyi részvényt, amelyek június elején a BorsodChem- és a TVK-ügyletek kapcsán már megismert, osztrák háttérrel rendelkező VCP Capital Partnersnél landoltak. Mivel a térségben egyedül az orosz nagyvállalatok – Gazprom, Yukos, Lukoil – rendelkeznek ilyen volumenű anyagi erőforrással, ráadásul többször kifejtették, hogy érdeklődnek e régió iránt, nem meglepő, ha az érintettek minden jelentősebb Mol-tranzakció mögött az orosz mumusokat vélik felfedezni.

Hernádi Zsolt. Mol-elnök régiós ambíciókkal.

RÉGIÓS KÜZDELEM. “Mintha a kormány is szakmai befektetőt keresne, csak éppen nem ezt kommunikálja” – vitatja a pénzügyminiszter kijelentését Szikszai, aki szerint a sikeres privatizáció alapja az lenne, ha jelentkezne egy, az érintettek által elfogadott stratégiai befektető. Többek szerint a kormány hajlandó lenne beengedni az orosz cégeket a Molba, ám egyelőre félnek, hogy ezt nemcsak a közvélemény, de a cég menedzsmentje sem nézné jó szemmel. Bár az orosz óriásvállalatok “kalózmódszerekkel” is bevásárolhatnák magukat a Mol tulajdonosai közé, Tordai Péter szerint ezek a vállalatok már nem kockáztatják meg, hogy amúgy is negatív megítélésük egy ilyen akcióval tovább romoljon, és beleragadjanak az ügyeskedve megszerzett, ám a cég irányításához közel sem elegendő néhány százalékos tulajdonrészükbe. A rosszemlékű BorsodChem-sztori óta ráadásul – éppen az ilyen akciókat elkerülendő – a tőkepiaci törvény is jócskán megszigorodott.

A térség, nagyjából egyenlő erőket képviselő “hármasfogata” – a magyar cég mellett az osztrák OMV és a lengyel PKN Orlen – között egyre élesebb a verseny a közép- és kelet-európai piacért, miközben mindhárman tudják, hogy az orosz cápák is fenik a fogukat a térségre (nemrég Vagit Alekperov, a Lukoil elnöke közölte, hogy a következő két évben 200 millió dollárt akarnak befektetni Moldáviában és Magyarországon). Bár a hazai részvényelemzők szinte már biztosra vették, hogy a horvát kormány a novemberi parlamenti választás utánra halasztja el a döntést, a kabinet a múlt héten bejelentette, hogy lezárták a tárgyalásokat, és július első hetében kell kötelező érvényű, végső ajánlatot tenniük az INA kőolaj- és földgázipari vállalat egy részvénnyel több mint 25 százalékának megvételében érdekelt stratégiai partnerjelölteknek, a magyar Molnak, az osztrák OMV-nek és az orosz Rosznyeftynek. Az, hogy ki szerezheti meg az INA-t, akár döntő lépés is lehet a régiós versenyben – mondja Tordai, aki az osztrákokat valamivel esélyesebbnek tartja a 400-500 millió dollár értékű ügyletre. Egyes vélemények szerint a Mol erejét mutatja és ezért horvátországi esélyeit is javítja az a 600 millió eurós szindikált hitel, melynek felvételét a múlt héten jelentették be. A Mol mindenesetre stratégiai hídfőállást építhetne ki a nagy növekedési kilátásokkal rendelkező Balkánon, ha mégis nyertesnek hirdetnék ki. Egy esetleges horvátországi terjeszkedés annak fényében is komoly jelentőséggel bír, hogy a magyar társaság kifejezte érdeklődését a kiterjedt üzemanyagtöltő-állomás hálózattal rendelkező szerbiai Beopetrol megvételére is. Nincs még veszve a lengyelországi terjeszkedés terve sem. Bár a lengyel kormány döntése értelmében a brit Rotch Energy és a PKN Orlen közös konzorciuma vásárolhatná meg a gdanski kőolaj-finomító (Lotos Group) 75 százalékát, Hernádi Zsolt egy háttérbeszélgetésen hangsúlyozta, hogy ennek ellenére továbbra is fenntartják a finomítóra tett ajánlatukat. A lengyel kormány ugyanis meglehetősen bizonytalan az olajipar privatizációja kapcsán: bár a magánosítást július 1-jéig le akarják zárni, a kabinet jelenleg éppen azt fontolgatja, hogy a finomítót mégsem a PKN-hez kellene csatolni, mivel ezzel egy kézbe kerülne az ágazat. A baloldali kormány által lefújt magánosítást követően regionális főszerepre vágyó PKN ugyanakkor külföldön is terjeszkedne: az Agrofert Holdinggal közösen készítik elő a cseh Unipetrol 63 százalékos megvételére szóló ajánlatot. “A PKN a leggyengébb cég a három jelentős olajvállalat közül” – értékeli a térség piacvezető szerepéért folyó harc esélyeit Tordai, és több más elemző is úgy látja, a lengyel cég 5-7 évvel van lemaradva a fejlesztések területén a Moltól és az OMV-től. Ennek függvényében pedig nem meglepő, ha Zbigniew Wróbel, a PKN Orlen elnöke minden alkalmat megragad annak hangsúlyozására, hogy a régióban egy nemzetek feletti olajkonszern kialakítása tudná csak biztosítani, hogy az érintett cégek könnyebben boldoguljanak a versenyben a térség EU-csatlakozása után. Azaz a lengyelek stratégiai szövetség kialakítását tervezik – természetesen a PKN irányításával -, és érdeklődnek a magyar állam kezében lévő közel 23 százalékos Mol-pakett iránt, s egy sikeres együttműködés keretében esetleg éppen a magyarokkal pályáznának az Unipetrolra.

Eközben a Mol igazi vetélytársa, az OMV szintén nem tétlenkedik: múlt héten 300 millió eurós tranzakció keretében bővítette külföldi kutató és kitermelő üzletágát, és az osztrák vállalat tartja magát korábbi stratégiájához, amely szerint a régióban meglévő kiskereskedelmi részesedését a jelenlegi 12 százalékról 20-ra szándékozik növelni. A régió vezető cégei között folyó kényszeres terjeszkedést igazolja az is, hogy egyelőre ugyan csak távolról, ám a Mol szintén érdeklődik a cseh privatizáció iránt.

TÁRSVÁLASZTÁS. “Nem szabad erőltetni az expanziót” – véli a K&H Equities vezető elemzője. Amennyiben a Mol megszerzi az INA-t, úgy a közeljövőben nemcsak a cég anyagi, de menedzsment erőforrásai is le lesznek kötve: a társaság vezetésének idejét szinte teljesen lefoglalja majd a horvát cég, továbbá a Slovnafttal való hatékony összeolvadás, valamint a gázüzletág rendbetétele. Mosonyi György, a Mol vezérigazgatója azonban hangsúlyozta, hogy jövő év elejétől részlegesen liberalizált, és a tervek szerint szolid, 8 százalékos eszközarányos megtérülést biztosító gázpiacon cége nem lát akkora növekedési lehetőséget, mint az olajpiacon. “Korábban két cég, az orosz Gazprom és a német Ruhrgas jelezte, hogy érdekelné a gázüzlet; az ennek eladásából származó – elemzői számítások szerint 150-220 milliárd forintos – összeget használhatja majd fel a Mol a közeljövőben a további regionális terjeszkedéséhez. Tordai Péter szerint egy, a PKN-nel megkötendő stratégiai együttműködés és ezen keresztül a cseh Unipetrol közös megszerzése biztosíthatná a Mol számára azt a még vállalható expanziós stratégiát, amellyel sikeresen az OMV fölé kerekedhetne. Mivel a nyugati világ jelentősebb olajvállalatai egyelőre nem látnak nagy fantáziát a kelet-európai piacban, a régióbeli cégeken kívül stratégiai partnerként már csak az orosz társaságok jöhetnek szóba. Pletser Tamás, az Erste Bank vezető elemzője ugyanakkor érdekes aspektusra hívja fel a figyelmet: az orosz óriások mellett esetleg az OMV is érdeklődhet a Mol iránt. Mivel a két cég egymás erős konkurense a térségben, egy esetleges összeolvadás sokkal nagyobb profitot biztosítana a közös cég számára. Egy szorosan összefonódó Mol-OMV párosnak lenne további előnye is: egy hatékonyan és nyereségesen működő cég részvényárfolyama magasan szárnyalhatna, ami jócskán megnehezítené az orosz cápák esetleges felvásárlási kísérleteit.