Kádár-kori élménytúra
Mindenekelőtt irány a Műcsarnok, ahol retro és film, képző és kísérleti mozi minden mennyiségben. Középpontban a Balázs Béla Stúdió története. „A BBS egy időzített bomba volt. A Stúdió szinte generációról generációra fokozatosan teremtette meg és tágította a nyilvánosságot, s tolta ki a politikai határokat. Nem következetesen és nem is teljesen tudatosan, de szemben állt a hivatalos filmgyártással, ahol kemény politikai cenzúra érvényesült. A BBS-ben minden generáció a saját esztétikai, tudati, elméleti arcára formálta a stúdió munkáját. Ez volt a legnagyobb erénye és demokratizmusának legmagasabb foka” – írja Dárday István filmrendező a kiállítás kapcsán. A stúdió a ’80-’90-es évekig megkerülhetetlen fogalom volt egyetemista, értelmiségi és művész körökben, 271 rendező, 511 filmje készült itt ötven év alatt. Kádárkori élménytúra, pergő képek, celluloidszag. A vetítőterem homályának diszkrét bája. Garantáltan nem 3D-Avatar, inkább 2D-retro, de a javából…
A mesealakok kilépnek a könyvlapokról
Kedvenc múzeumom a Petőfi Irodalmi Múzeum ismét nagyot dobott, leporolta a port a meseirodalmunk óriásáról, Benedek Elekről. A magyar mondavilágot, a székely népmeséket, a világirodalom meseanyagát átdolgozó és közkinccsé tevő Elek Apó minden rendes gyerek és szülő, nagyszülő polcán ott van. A PIM mesebirodalmában bábok, mesekönyvek, fotók és rajzok keltik életre erdők, mezők, hegyek, völgyek történeteit, a mesék földjét Erdély és a Kárpát-medence hagyományait.
Talán kevesen tudják, hogy Elek Apó 1887-ben politikai karrierbe kezdett, de mentségére legyen szólva első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emel szót. A tárlaton a mesealakok kilépnek a könyvlapokról, kibújnak a szekrények fiókjaiból, a ládák aljáról. A gyereket ne hagyják otthon, ha nincs, kérjenek egyet kölcsön a szomszédtól…
Nagy lépés a leányfalusiaknak
Ha elegünk van Budapestből irány a Dunakanyar. Most adják át a Kossuth-díjas építész Vadász György tervei által életre kelt kulturális intézményt, egy kis közösség nagy lehetőségét. A Magyar Kultúra Napján Rockenbauer Zoltán, művészettörténész, kultúrantropológus tart előadást a magyar szellemiség meghatározó csoportjáról, a Nyolcakról. E napon nyílik Aba-Novák Vilmos eredeti grafikából és Zalán Tibor költő a rajzokhoz írt kézírásos verseiből képzőművészeti és irodalmi válogatás. Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés a leányfalusiaknak.
Férfi-nő, Eike
A Deák Erika Galériában korunk egyik meghatározó videó művésze, a németországi születésű, de 1990 óta Budapesten élő Eike legújabb installációit, lightboxait és különleges monitorokon vetített videóit láthatjuk. A műveket a Csapda témája köti össze, mely különböző érzelmi, tér-, illetve időbeli síkon jelenik meg. Terítékre kerül a férfi-nő viszonya. Egy, szinte mindenki által átélt csapdahelyzete; az a pont, amikor döntenünk kellene, de nem merünk, miközben tudjuk, hogy gyávaságunkat utóbb meg fogjuk bánni. Eike a magyarországi videó művészet egyik központi alakja, videó munkákat, computer alapú fény- és hanginstallációkat készít. Az általa létrehozott virtuális terekben arra törekszik, hogy elmossa a különbséget külső és belső, valós és képzeletbeli között. ”Ha Ő nem bánja én nem bánom…”
Csak lap, meg grafiti
A Szépművészeti Múzeumban, ha átizzadtuk magunkat az itáliai festészet két évszázadának remekművein meg a tömegen, és megcsodáltuk a hermelines lány méltán világhírű bájos pofikáját, érdemes átsétálnunk az épületben lévő elhagyott kiállításra. A rajzművészet zsenije Parmigianino kis remekei tekinthetők meg egész március 15-ig. Parmigianino (1503–1540) rajzai és sokszorosított grafikáinak könnyed eleganciája maga a stílust.
Közel ezer vázlatlapja maradt az utókorra, nála csak Leonardo volt szorgalmasabb. A most kiállított húsz rajza, illetve a kiállításra kerülő grafikai lapok felölelik a mester pályájának valamennyi korszakát, betekintést engednek az olasz és az európai művészet fontos korszakába. Csak lap, meg grafit, de mégis ütős… ér sokszorosított grafikáinak könnyed eleganciája maga a stílust. Közel ezer vázlatlapja maradt az utókorra, nála csak Leonardo volt szorgalmasabb. A most kiállított húsz rajza, illetve a kiállításra kerülő grafikai lapok felölelik a mester pályájának valamennyi korszakát, betekintést engednek az olasz és az európai művészet fontos korszakába. Csak lap, meg grafit, de mégis ütős…
„Col Tempo” – a W.-projekt
Az 53. Velencei Biennále Magyar Pavilonjában az idén Forgács Péter médiaművész installációja vonta magára a nemzetközi figyelmet, több mint 200 ezren látták a lagúnák városában a magyar pavilont. Az anyag haza került és most az Ernst Múzeumban látható. A mű egy a II. világháború idején nemzetiszocialista antropológiai kutatások céljából összegyűjtött és ma a bécsi Természettudományi Múzeumban őrzött film- és fényképarchívum anyagából építkezik.
A gyűjtemény sok ezernyi, egységes szabvány szerinti, hadifoglyokról, őrökről és osztrák lakosokról készült arcképből áll, amelyeket „tudományos” célból gyűjtöttek össze és archiváltak. De a mű nem az egykorú dokumentumok történeti feldolgozása. Célja inkább az, hogy egyfajta labirintus struktúrában megmutassa: hányféleképpen nézhetünk rá a másik emberre? Miként nézi, szemléli, érti félre vagy érti meg a mai néző ugyanazon képeket. A drámai erejű mű erkölcsi kérdésekkel, a történelmi emlékezet hiányaival és előítéletes reflexeink működésének felkavaró tapasztalataival szembesíti azt a nézőt, aki hajlandó olvasni ezeknek az embereknek a tekintetéből. Nézz szembe a másikkal, önmagaddal nézel szembe…
