Leonardo híres volt arról, hogy aprólékos munkával, sokáig dolgozott a művein, igaz, hosszú élet is jutott neki. E páratlanul gazdag és eredeti életműből nyílt augusztus 16-án da Vinci-alkotásokat és a reneszánsz mester tervrajzai alapján készült installációkat, szerkezeteket felvonultató kiállítás Debrecenben, a MODEM-ben, a Modern és Kortárs Művészeti Központban. A La mente di Leonardo (Leonardo elméje – nálunk: Az igazi Da Vinci) című tárlat eredetileg a firenzei Uffizi Képtárban mutatkozott be a közönségnek, majd Tokióban, a Japán Nemzeti Múzeumban volt látható – mindkét helyen óriási sikerrel.
A zseni titka
Mi a titka? Talán leginkább az, hogy egy reneszánsz zseni gondolkodásába nyerünk bepillantást. Úgy, ahogy mindenkit izgat. Mondjuk kezdjük az eszközök felfedezésével. A tárlatlátogató elsőként a töltőtollal találkozik. Leonardo a dolgozószobájában a mártogatás nélküli íróeszköz problematikájával foglalkozott hosszasan. Megoldotta. Hasonlóképp babrált elmélyülten a körző, majd az ellipsziskörző létrehozásával. Mindez a műszaki alkotáshoz kellett neki, belátva hogy eszközök nélkül nincs eredmény sem.
És ha már eszközei voltak, nekiláthatott a formák felfedezésének. Amelybe beletartozott persze az emberi test is, s mint formának, megvoltak a sajátos méretarányai. Hogyan teljes őt ábrázolni: körben vagy négyzetben? Hogyan aránylik a kar mérete az ember magasságához, vagy például az arc magassága a test méretéhez? Milyenek a test arányai, például a lóé, s mi ebben a váznak, s mi az izomzatnak a szerepe? Hogyan hozható létre belőle a tökéletes forma?
Leonardo da Vinci egyetlen alkotásán sem dolgozott olyan hosszú ideig, mint a milánói Sforza család emlékművének szánt hatalmas lószobron. Terveit tizenhat évig tökéletesítette, és egy agyagmodell megépítéséig jutott. A szobor kiöntésére 20 ezer font, azaz több mint 9 ezer kilogramm súlyú bronzot hordtak össze Milánóban, ám a közben kitört háború miatt a Sforzák inkább ágyúkat öntettek a bronzból. (Nem mellesleg: az ágyúk sem készültek el végül.) Az agyagból készült Kolosszust a Milánót elfoglaló franciák rombolták le. 
Nap-év mérõ mechanika (A szerzõ képgalériája)
Leonardo nagyszerűsége a kérdések áradatában és a válaszok ezerszínűségében rejlik egyebek közt. Minden probléma foglalkoztatta, aminek köze volt az emberhez, s minden fontos problémához talált valamilyen – rendszerint helytálló – magyarázatot is. Így alkotta meg egy kupola szerkezetét, mintául a koponyát véve, fogalmazta meg a repülés fizikáját, a fény útját és a szem működésének fizikáját, a futás mechanikáját, s az órák a napok, a hónapok és évek mérésének mechanikáját.
De igyekezett megfejteni olyan problémát is, mint az emberi psziché testbeszédben való megjelenését: például az Utolsó vacsora szereplőinek arckifejezésében és mozgásában. Minden foglalkoztatta őt, ami emberi. Fantáziája néhány száz évvel megelőzte a korát: nem csoda hogy oly sokat vetették börtönbe.
A műanyagot is feltalálta
Egy olasz tudós szerint Leonardo da Vinci nem csupán a repülőgépet, a mentőmellényt, a telefont és a robotot alkotta meg, de az első természetes műanyagot is. Alessandro Vezzosi, a toscanai Museo Ideale igazgatója megtalálta Leonardo mesterséges anyagainak receptjét számos oldalnyi rajzos feljegyzésben. Da Vinci jellegzetes tükörírásával készült feljegyzéseit a londoni British Libraryben őrzött Arundel kódexben, a szintén Londonban található Forster kódexben és a milánói Biblioteca Ambrosiana Atlanti kódexében lelhetők fel. (További információ: itt.)
A különleges tárlaton, mely csakugyan Leonardo elméjének, gondolkodásának nagyszerűségébe enged bepillantást néhány órás szuggesztív rácsodálkozás közben, éppen az a titka, hogy felfedezéseit természetes egyszerűségnek hihetjük. Persze mintegy 500 évvel később. 
A mûvészettörténet egyik leghíresebb – el nem készült – szobra (képgaléria)
Ez az egyszerűség mutatkozik meg a MODEM előtt magasodó Kolosszus szobrában is. A tárlat egyik nemzetközi szenzációja, hogy több mint félezer évvel az eredeti tervek elkészülte után, Leonardo rajzai alapján felépítették és kiállították a hatalmas lófigurát, a hétméteres Sforza-emlékművet, amely a művészettörténet egyik leghíresebb – el nem készült – szobra. Most ott magaslik üveggyapotból formázottan Debrecenben.
De bevonult a XXI. század is. A kiállítás legizgalmasabb kellékei azok a videoinstallációk és –animációk, amelyek bemutatják, megelevenítik e nagyszerű elme működését és annak logikáját. Így kel életre a zsenialitás. Amely azért megjelenik a félezer éves, da Vinci kézjegyét hordozó ceruzarajzokon, grafikai vázlatokon is, mely minden idő elmúlását felülmúlja.
Gigatárlat vidéken
A nagyszabású kiállításnak otthont adó Modem vezetője szerint már önmagában az is szokatlan, hogy egy vidéki város is rendelkezik olyan kiállítótérrel, ami be tudja azt fogadni. Gulyás Gábor a FigyelőNet korábbi kérdésére ugyanakkor kifejtette, hogy Debrecen fontos kulturális központja Észak-Magyarországnak, valamint az Ukrajna-, Szlovákia-, és Románia-közeli régióinak.
Ezért szerinte igenis lehet sikere vidéken is egy ilyen jellegű eseménynek. A kiállítás szervezői 120-150 ezer látogatóra számítanak, mint Gulyás mondta, ez az a szám, amitől már rentábilisnak számít. Ha ettől is többen ostromolnák meg a Modemet, már anyagilag is sikeres lenne a tárlat.
Beelőzte Debrecen New Yorkot
Gulyás Gábor elmondta: a Modem célkitűzései között szerepel, hogy minden évben megrendeznek egy kiemelt jelentőségű tárlatot. Megnézték, hogy tavaly Európában melyek voltak a legsikeresebbek, így esett a választás a Firenzében – majd azt követően Tokióban – Leonardo elméje címmel megrendezett kiállításra.
Gulyásék hosszas telefonos, és e-mailes megkeresése után végül a firenzeiek – bár először azt sem tudták, hogy létezik ilyen város – beleegyeztek, hogy a következő állomás Debrecen legyen New York és Madrid előtt.
