Már a mozikban Kaszás Attila utolsó filmje

A fájdalmasan ereje teljében, a közelmúltban – március 23-án, életének 47. évében – elhunyt Kaszás Attila utolsó filmje az 56 csepp vér című rockmusical-játékfilm. Korábban olyan filmekben láthattuk, mint a Cha-cha-cha (1981), a Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája (1988), az Érzékek iskolája (1996), az Egy hét Pesten és Budán (2003) és a Kútfejek (2006). Kaszás tragédiájával más színezetet kap a film (is – a színpadi darab is), megítélésekor óhatatlanul arra kell hogy gondoljunk, egy – nem akármilyen – pálya végpontjáról beszélünk. Kell, hogy beszéljünk.

Alapban hajlamos a mezei ítész olyanokat mondani, hogy piha, ez is csak egy újabb bőr lenyúzása a deszkákra álmodott musicalről, pláne, hogy a zene megjelenik CD-n, a mozifilm pusztán külön bónusz (és annak majdani DVD-változata meg különösen). Pedig nem. Nekünk a maga módján az István, a király filmváltozata is tetszett, holott, mondhatnánk, Koltay Gábor 1984-ben csak leszúrta a kamerákat a Királydomb (exvárosligeti szánkózódomb) gyepébe, kicsit szöszmötölt a színekkel és a vágással, azt’ jó napot. Szerettük azt az első musical-játékfilmet (rockopera-mozit), mert (a maga módján) pótolta a hiányt, és mert jelentős művet hozott elérhető közelségbe – és talán, mert akkor voltunk fiatalok.

Az 56 csepp vér című filmmel más a helyzet. Amellett, hogy nehéz volt elkerülni a színpadias beállításokat, nem is mindig sikerült, a mozgókép alkotói törekedtek arra, hogy alkotásuk valóban mozgó képekből álljon, fontos volt a látvány, nem csupán a zene (és a dalszöveg). Jellemző módon a történet ötletgazdája Pintér Tamás egyben vizuális iparos – akciórendező –, és a látottak mozgalmasságával nincs különösebb baj (pláne, ha figyelembe vesszük, mekkora költségvetésből gazdálkodhatott a stáb). A filmet azonban elsősorban Kaszás alakítása hordozza a vállán, mellette abszolút szekunder a küllem, másodhegedűsök a többiek, legyenek akár komoly színészek (Alföldi Róbert), vagy a tévés dalnokversenyen befutott „sztárok” (Palcsó Tamás), esetleg meglepetésszerű (professzionális) vendégművészek (Meződi József, az Apostol együttes arca).

Az ötvenes évek muzsikáját és a klasszikus rockot ötvöző filmben (zene- és dalszerző: Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa) a sztori alapjai ismerősek, annyi jelentős különbséggel, hogy a shakespeare-i szerelmi dráma (Rómeó és Júlia) epizodistája, Lőrinc plébános (Kaszás) itt főhőssé avanzsál. Az 1956-os miliőbe adaptált klasszikus nyomán egy határ menti falu papja igyekszik elejét venni a helyi karhatalmisták és kitelepítettek acsarkodásának. Az orosz parancsnok lányának tiszteletére rendezett bálon aztán az ottani ávós parancsnok lánya, Juli (Veres Mónika) és egy deportált színész fia, Robi (Palcsó) egymásba szeretnek. Közben Pesten kitör a forradalom, és ömlik a vér… Nem kérdés – se ezt, se azt a szálat tekintve –, mi lesz a szomorú vég.

Az 56 csepp vérben az irodalmi hagyomány, a magyar közelmúlt történelme és a ma zenéje találkozik. Nem rossz elegy, ha a mai fiatalokat célozzák. (A bánatunk nagy, hogy mindemellett a film egy jelentős hazai színész hattyúdala. Nem tudtuk. Nem akartuk).