Már a mozikban: A United 93-as

Sokkolta Amerikát – és az euro-atlanti világot – a 2001. szeptember 11-ei merényletsorozat. Nem kutatva most mindennek a politikai hozadékát, felelőseit, megállapíthatjuk, e globalizált bolygó többé nem az, ami volt, a „modernkori Rómát” megtámadták, éppen a szívében érte találat, több is. Eltekintve néhány kezdeményezéstől, különösen Michael Moore cannes-i nagydíjas, erősen egyoldalú – hogy ne mondjam: demagóg – mozijától (Fahrenheit 9/11), illetve az olyan HBO- (televíziós) produkcióktól, mint a New York lángokban – A Rudy Giuliani-sztori (2003, rendező: Robert Dornhelm, főszereplő: James Woods), vagy a nem túl nagy port kavart – pedig tizenegy felkért rendező-kiválóság (például: Alejandro González Ińárritu, Claude Lelouch, Ken Loach, Mira Nair, Sean Penn, Danis Tanovic) által igazgatott 2002-es – 11’09’’01 – Szeptember tizenegy című szkecssgyűjteménytől, Amerika meghatározó filmközpontja (a gyár) hallgatott a tragédiáról.

A gyár hallgatott

Olyannyira hallgatott, illetve kerülte a témát, hogy jó időre blokkolta azokat a filmeket, történeteket, amelyek teljes egészében vagy részben emlékeztethették a nézőket az öt évvel korábbi eseményekre (például: repülőgéprablás). De történetesen így maradt el Jackie Chan azon akcióvígjáték-terve, amikor is a Világkereskedelmi Központ abakmosójaként egy összeesküvés akaratlan tanújává válik, és jól belekeveredik.

Igény lett a terrorfilmre

Hollywoodban aztán – különösen a kedvező tesztvetítéseknek köszönhetően – rájöttek, hogy az amerikai polgárok (most már) igénylik, hogy a terrortámadásról lássanak filmet, és mit szépítsük: ahol igény van, üzlet is ígérkezik. Elsősorban nem ebből az aspektusból, de szinte egyszerre két szeptember 11-film is megszületett, és kis időbeli eltéréssel a mozikba került, Oliver Stone World Trade Center (WTC) című tűzoltó-túlélő drámája és Paul Greengrass (A Bourne-csapda) A United 93-as című filmje.

Szikár tragédia

A Paul Greengrass-film ismeretlen színészekkel, szinte a dokumentumfilm hitelességével és szikár (ám annál nagyobb) erejével dolgozza fel a United Airlines 93-as járatának történetét. Mint tudjuk, aznap négy repülőgép szállt fel, hogy pusztítson, de csak három robbant a terroristák által kijelölt célépületekbe, kettő a New York-i WTC ikertornyaiba, egy a washingtoni Pentagonba. A 93-as járat utasai nem érték el a támadásuk célját, a Fehér Házat, hanem a pennsylvaniai gabonamezőkön a földbe csapódtak. A géprablók ellen ugyanis az utasok összefogtak és fellázadtak, és igyekeztek visszaszerezni az irányítást. Greengrass már a Véres vasárnap című filmjével – ami a U2 együttes által is megénekelt észak-írországi angol mészárlást követi nyomon – megmutatta, milyen pontos megfigyelő és kiváló rendező. A United 93-as nézésekor persze mindez fel sem ötlik bennünk, csak úgy érezzük, mintha magunk is ott lennénk, és éppen elbúcsúznánk telefonon a szeretetteinktől, és hajrá. Napokig magunk elé fogunk meredni.