Az amerikai és európai pop art vezéralakjai – Jasper Johns, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Andy Warhol és Mimmo Rotella – mellett az irányzat kelet- és közép-európai hatását is bemutatja a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) Ludwig Goes Pop + The East Side Story című, péntektől látható kiállítása.
Fabényi Julia emlékeztetett: noha most az amerikai pop art képviselői a legismertebbek, az irányzatra előbb figyeltek fel Európában, mint az Egyesült Államokban. Az amerikai szakma jelentős részben Peter és Irene Ludwig műgyűjtői tevékenységének köszönhetően kezdte elismerni a pop artot, addigra azonban a német házaspár már számtalan főművet megszerzett gyűjteményébe, a Ludwig Múzeum így egyedülálló gazdagságú anyaggal tudja bemutatni a pop art különböző irányzatait.
Ludwig Goes Pop címmel tavaly Kölnben, 2015 februárjában pedig Bécsben rendezett kiállítást a Ludwig Stiftung, a budapesti tárlat azonban nem ezek másolata, hiszen jelentős anyaggal vizsgálja a pop art kelet- és közép-európai hatását is – hangsúlyozta Fabényi Julia.
Timár Katalin, Bradák Soma és Popovics Viktória kurátorok elmondták, a pop art az utóbbi időszakban az 1945 utáni művészettörténet egyfajta mostohagyerekének volt tekinthető, nem egyértelmű ugyanis kapcsolata a fogyasztói társadalommal: sokszor nehezen eldönthető, hogy a pop art alkotói kritizálják vagy dicsőítik a konzumizmus kultúráját. Az utóbbi években azonban a világ nagy múzeumaiban sorban nyílnak a pop art kiállítások, úgy tűnik tehát, hogy az irányzat reneszánszát éli – jegyezték meg.
A pop art érdekessége abban rejlik, hogy a közönségtől távolságot tartó absztrakció után egy olyan figuratív ábrázolást hozott be az akkori kortárs művészetbe, amely hétköznapi referenciái révén ismerős és látszólag könnyen értelmezhető volt a nézők számára. Az irányzat nem formai újításokkal kísérletezett, hanem a már ismert formakészlettel ábrázolta a fogyasztói társadalom mindennapjait. A hatvanas évektől például a tömegmédia egyre inkább szexualizálta és tárgyiasította a nőt, ezért a pop art néha még inkább eltúlozva alkalmazta ugyanezt az eszközkészletet.
Ennek egyik leglátványosabb példája a kiállításon Joe Tilson Ízlelés című, hatalmas női ajkat ábrázoló munkája, mellyel szemben a lengyel konceptuális művészet “nagyasszonya”, Natalia LL Fogyasztói művészet elnevezésű sorozata kapott helyet – emelték ki a kurátorok. A provokatív módon banánt ízlelgető fiatal lány fotói egyszerre utalnak a testiségre és a szocialista hiánygazdaságban nehezen hozzáférhető gyümölcsön keresztül a kulináris vágyakra is.
Nyugati és keleti művek párbeszéde valósul meg A szerelem terme című – Stano Filko ágyinstallációjáról elnevezett – egységben is: Mimmo Rotella Godard Kifulladásig című filmjének egyik jelenetét festette meg, míg a képtől pár lépésnyire függ Keserü Ilona egyik legtisztább pop art munkája, a Pár című festmény, Ringo Starr és Julie Christie elképzelt ágyjelenetével.
A háztartás világát idézik meg érzékletesen Claes Oldenburg Női fehérneműs pult és Tűzhely című installációi, míg Leonid Sejka egy szelet kenyeret emelt műalkotássá, Korniss Dezső pedig – némi folklorisztikus kitekintéssel – egy miskakancsót festett meg.
Nem kerülte el a pop art alkotóinak figyelmét az sem, hogy a bulvármédia érdeklődésének homlokterében állnak a balesetek, erre reflektál Andy Warhol Halál és katasztrófák sorozata. A 129 halálos áldozat című festményen egy bulvárlap monumentálisra nagyított címlapja látható, míg a Narancssárga autóbaleset hasonló témát ábrázol némileg absztraktabb módon.
A kiállítás legmonumentálisabb darabjai Claes Oldenburgtól származnak: az Egérmúzeum című installáció 385 darab, a Ray Gun Wing című munka 258 tárgyat tartalmaz, a wunderkammereket idéző, bejárható installációk formáját pedig a harmadik emeletről figyelhetik meg a látogatók.
A 2016. január 3-ig nyitva tartó kiállításhoz a Lumú számos kísérőprogramot is szervez, amelyekről ezen a honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők.
