A filozófus a Népszavában arról ír, hogy a kormánypropaganda elítélése nem járhat együtt a menekültkérdés bagatellizálásával, az európai határozatlanság kritikája sem a bevándorlás elkerülhetőségének hamis illúziójával, és a terrorizmus elleni harc sem helyettesíthető az összpontosítással az Iszlám Államra.
“Európa,vigyázz!”- mondta annak idején Thomas Mann, akinek felszólítása ma is helyénvaló – írja Heller Ágnes, aki szerint a kormánypropaganda „folyamatosan bűnt követ el”.
A Biblia előírja, hogy idegent ne zaklass, hagyd meg meződnek szélét, hogy az idegennek is legyen mit ennie, azaz együttérzésre, segítségre biztat, akár saját kárunk vállalásával is, hiszen mi is letarolhatnánk mezőnk szélét. Ebben a szellemben biztat együttérzésre, segítségre manapság Ferenc pápa. Nem így a magát kereszténynek nevező kormánypártunk.
A filozófus szerint egy nép sem szereti az idegent, minden nép gyanúval, sokszor ellenszenvvel közeledik hozzá.
De egy becsületes, felelősségteljes kormány nem az ember rosszra hajló ösztönét, hanem jóra való hajlamát erősíti.
Heller azért tartja bűnösnek a kormányt, mert gyűlöletkampányával veszélyes játékba kezdett, a nép legrosszabb ösztöneire épített. A kormány a bűnt nem a menekültek ellen követte el. Ők továbbmennek, hamar elfelejtik a megalázó bánásmódot.
De a magyar nép itt marad, az ő lelke lett megfertőzve, s hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, azt már mindannyian, a huszadik században megtapasztaltuk.
Heller Ágnes elismeri, számos külföldi sajtótermék egyoldalú, amikor csak ezt mutatja, és még össze is keveri a határok biztonságának kérdésével.
A kormánynak ugyanis igaza van abban, hogy regisztrálni kell az érkezőket. (Sajnos azt a rémhírt is terjesztik, hogy aki itt regisztráltatja magát, annak Magyarországon kell élnie. Azért törnek ki a migránsok a regisztráló pontokról, mert Magyarországon nem akarnak élni.) Nem jöhet be az Európai Unióba senki, akiről nem tudjuk, kicsoda. Minden belépőről ujjlenyomatot kell venni, hogy azt össze lehessen hasonlítani az Interpolnál tárolt ujjlenyomatokkal.
A filozófus hazugságnak nevezi, hogy a „bevándorlók között úgy általában terroristák rejtőznek”, szerinte a terroristák többnyire uniós útlevéllel (igazival, hamisítottal) rendelkeznek, de semmi ki nem zárható, a biztonsági előírások igenis kívánatosak.
Európának szüksége van munkaerőre, főként tanult munkaerőre.
Magyarországnak is kellenének a szakemberek, jó adófizetők, és a „migránsok ezt a hiányt be is tudnák tölteni, pillanatnyilag alig vannak a menekültek között idős és beteg emberek, senki sem szorulna segélyre. Európa megszabhatja, hányan jöjjenek, milyen szakmákban, de ez mit sem ér, a migránsok áradatát nem lehet feltartóztatni. Ázsiában, Afrikában háború, többnyire vallás- vagy polgárháború dúl, a szomszédos országok többmilliós menekülttáboraiban élők továbbra is el fognak indulni szerencsét próbálni”.
Tudják milyen az európai élet, milyenek a jövedelmek, az iskolák, a lehetőségek. Heller Ágnesnek két éve egy afgán fiú mondta, hogy Európa nekik a tejjel és mézzel folyó kontinens, bármit tesz Európa, Magyarország, ők jönnek.
Ezt csak vérfürdővel lehetne megelőzni.
Heller Ágnes az embercsempészet elleni harcot ugyanolyan illúziónak tartja, mint az Iszlám Állam ellenit, és úgy véli, az EU sem hasonlítható össze az Egyesült Államokkal. Európa választhat két európai hagyomány között. Az egyik a felvilágosodásé, a másik a totalitarizmusé.
Európa találta ki a fasizmust, a nácizmust, a bolsevizmust. A totális ideológiák és rendszerek közül egyedül az iszlámizmus született Európán kívül. Ettől óvjuk meg legalább kultúránkat, de nem úgy, hogy visszahozzuk az Európa szülte másik három egyikét!
A filozófus azt tartaná a legjobbnak, ha azon gondolkoznánk, mi között választhatunk. A gyűlölködés nem opció, mert az nemcsak a lelket fertőzi meg, hanem ellehetetleníti a tisztánlátást, a józan gondolkozást is.
A gyűlölködő előbb-utóbb a vesztébe rohan.
Szerinte értelmes vita kellene Európa és Magyarország reális választási lehetőségeiről, amennyire lehet, „harag és részrehajlás nélkül”.
