Kulka János tíz év után, 2013-ban jött el a Nemzeti Színházból, és még abban az évadban aláírt a Katona József színházhoz. Az Orbán Viktornak levelet író Kossuth-díjas színész egyáltalán nem bánta meg, hogy váltott.
“Igen, még tag voltam a Nemzetiben, de már bejelentettem Vidnyánszky Attilának, hogy eljövök. Akkor hívott Zsámbéki Gábor vendégnek Ibsen: Nép ellensége című darabjának egyik főszerepére. Ennek a vendégeskedésnek végül az lett a vége, hogy szerződést ajánlottak. Váratlan volt, de nagyon szerencsés fordulat, nem tudok elég hálás lenni érte a sorsnak. A Nemzetiből való eljövetel igazából csak adott nekem. Furcsa, mert talán úgy kéne erre gondolnom, mint valami szörnyű veszteségre, mint a pályámat derékba törő, rettenetes tragédiára, de épp ellenkező a helyzet. Annyira érdekes, hogy egy nem mennyi igent hozhat, hogy egy látszólag tragikus fordulat a pályádon mégis csak hoz valami egészen más minőséget. Ez tényleg különös, sokat gondolkozom ezen” – mondta a Blikknek Kulka, aki azóta egyszer sem ment vissza a Nemzeti épületébe, még csak el sem gondolkodott rajra.
“Nem vagyok egy múltba néző típus. Nem foglalkozom a múltammal, nem azért, mert bármi sötét folt lenne benne, hanem mert nem látom értelmét, időpocsékolás lenne visszanézni. Olyan szépen süt a nap, és úgy se tudom, mi lesz egy óra múlva, miért kéne a múlton rágódással terhelni magam. Felesleges azon gondolkozni, hogy nekem ez mennyi fájdalmat okozott, ez nem visz előre. Persze van rengeteg szép emlék, és a mai napig hiányoznak a kollégák, az ottani barátok, és elég rémes volt az egész váltás körüli hisztéria, a méltatlan támadások, ezek nyilván nem jó emlékek. De nem hagyott sebeket a dolog, nincs bennem semmiféle üresség, nem érzem magam becsapva. Persze az is oka lehet, hogy ennyire befogadó, jó színházat találtam, ilyen szép feladatokat kaptam, ennyit dolgozom. Nyilván, ha egy sötét stúdióban kucorogva kéne egész nap pénzt keresnem, akkor nem lennék ilyen derűs” – tette hozzá.
