„A hülyeség mindenhol jelen van… a legjobb védekezés ellene az éberség. Ha valami bűzlik, tegyük szóvá!” – így köszönt el, és egyben foglalta össze 16 éves munkásságát Jon Stewart, a Daily Show most már legendás műsorvezetője szatirikus hírműsorának múlt heti búcsúepizódjában. A komikusból lett médiaszemélyiség pályafutását az amerikai közéletben eluralkodott elmebaj leleplezésének szentelte. Ő volt a valódi „őrkutya”, akitől nem csak a politikusok tartottak, de a sokszor manipulatív média is rettegett. Egyetlen jól időzített grimasszal meg tudta világítani a hírek lényegét és abszurditását. Amikor például Mike Huckabee, a republikánusok egyik elnökaspiránsa nemrég azt fejtegette, hogy Barack Obama elnök Irán-politikája az izraeli nép kiirtásához vezet, Stewart döbbent arckifejezése volt a tökéletes reakció.
A Daily Show egy egész generációt szoktatott rá a kritikus médiafogyasztásra és a politikusi idiotizmus visszautasítására, mindezt úgy, hogy közben még legádázabb ellenfeleinek is mosolyt csalt az arcára. A humor volt a fegyvere és Stewart csípőből tüzelt, igaz a republikánus jobboldal jóval többször került a célkeresztjébe, mint a liberálisabb demokraták, akikkel – bár ezt nem szerette elismerni – jóval elnézőbb volt. Liberális közszereplők ritkán váltak úgy pofozóbábuvá, mint például John McCain republikánus szenátor, akinek háborús hangulatkeltését az ukrán válság kapcsán senki nem parodizálta olyan viccesen, mint Jon Stewart.
A Daily Show eredetileg a média kifigurázására indult a kilencvenes években. Lizz Winstead, a műsor egyik kiötlője saját bevallása szerint felelősségre akarta vonni a hírcsatornákat, amelyek egyre kevesebb időt töltöttek az igazság kiderítésével. A szenzációhajhász hírtálalás pellengérre állításával rá lehet kényszeríteni a médiát, hogy rendesen lássa el a feladatát – gondolta. Jon Stewart 1999-es színre lépésével a Daily Show túlnőtt ezen a szerepen. A most harmincas éveikben járó amerikaiak jelentős részét Jon Stewart rázta fel a politikai apátiából. Bár a készítők mindig hangsúlyozták, hogy ők alapvetően egy viccműsort csinálnak, amelynek elsődleges célja a nevettetés, a Daily Show az évezred hajnalán felnőtt generáció egyik legfontosabb hírforrásává vált.
Jon Stewart már a 2001-es terrortámadások után sokkal fontosabb szerepet töltött be az amerikai médiában, mint egyszerű komikus. Miközben a sajtó jelentős része kritika nélkül követte a Bush-kormányt a közel-keleti háborúkba, Stewart volt azon kevesek egyike, akik a kezdetektől kritizálták az egykori texasi kormányzó külpolitikáját. Az egyik legendás adásban például Bush elnökjelöltként és elnökként tett kijelentéseit vágták össze a műsorban, hogy úgy tűnjön, mintha a politikus önmagával vitázna az iraki háborúról. Mondanunk sem kell, hogy Bush teljesen ellentmondott korábbi önmagának. Úttörő politikai szatíra volt ez. Magyarországon még nem láttunk televízióban hasonlót.
Stewart a politikusok süketelése mellett a sajtóban sokszor eluralkodó hülyeségre is igen érzékeny volt. Szinte nem volt olyan epizód, amelyben ne figurázta ki a konzervatív Fox News televízió hírhedten egyoldalú hírfolyamát. A sokszor bántóan együgyű műsorvezetők és csőlátó vendégeik aranybányát jelentettek Stewartnak és csapatának. A kritika azonban egy idő után rutinná, majd sziszifuszi küzdelemmé vált a butaság ellen. A Fox News nézettsége nem csökkent, és a csatorna a washingtoni politikai árkok mélyülése, illetve Barack Obama elnökké választása után már-már szélsőséges irányt vett. Az egyik műsorvezető – Stewart szatírájának állandó célpontja –, Glenn Beck például Szaniszló Ferencet megszégyenítő összeesküvés-elméletekkel mosta nézők millióinak az agyát, és főműsoridőben fasiszta-kommunistázta az elnököt.
A műsor utolsó évadában Stewart egyre többször adott hangot frusztrációjának a hülyeség elleni harc eredménytelensége miatt. Egy interjúban úgy fogalmazott: „Egész nap ezeket a csatornákat nézni nagyon lehangoló. Folyamatosan depressziós vagyok. Úgy gondolok magunkra, mint ganébányászokra. Felveszem a sisakot és megyek ganét bányászni. Remélem, nem lesz tüdőgyulladásom a sok szar miatt.”
A fárasztó munka azonban mégsem volt fölösleges. Jon Stewart az amerikai sajtót éberségre, a fiatalokat pedig kritikus gondolkodásra tanította, és közben új életet lehelt a politikai szatíra műfajába. Nem beszélve arról, hogy több tucat komikust indított el a pályán, akik közül többen már saját műsort vezetnek. A Daily Show-t ráadásul világszerte másolják, még olyan diktatúrákban is, mint Irán és Egyiptom.
Felmerül a kérdés, hogy ki lesz Magyarország Jon Stewartja? Igény biztos, hogy lenne rá, elég csak megnézni, mennyien támogatták a Kétfarkú Kutya Párt bevándorlós plakátkampányát. A magyar közélet abszurditása pedig alighanem felülmúlja még az amerikait is, amire jelenleg Balog Zoltán éneklős performansza a legjobb példa. A közönség és az alapanyag tehát adott, az utat pedig az amerikai televíziózás legviccesebb embere már kitaposta előttünk.
