A New York utcáit tavaly áprilisa óta járó Langos Truckról (lángosos kocsiról) és annak üzemeltetőjéről, Prepuk Zsoltról közölt beszámolót gasztronómiai rovatában a The New York Times internetes kiadása.
“Ha magyar vagy, a lángos (ejtsd: LAHN-gauche) a nyár íze, a szárazföldtől körülvett ország lakosai által magyar tengernek hívott, 50 mérföld hosszú Balatonra néző pázsiton eltöltött napoké. (…) Ha nem vagy magyar, a lángost tévedésből egy kicsi, hiányos pizzának nézheted és dúsabb örömök reményében ki is hagyhatod. Kár lenne” – írta Ligaya Mishan.
A Budapestről elszármazott, 39 éves Prepuk Zsolt 16 éve horgonyzott le New Yorkban. Több étteremben pincérkedett, mielőtt nyakába vette az utcákat, hogy “meggyőzze a New York-iakat, gyerekkorának uzsonnája ugyanolyan nélkülözhetetlen a járdák (járókelői) számára, mint a perec vagy a falafel”.
A magyar férfi háromféle lángost kínál: fokhagymás-sajtos-tejfölöset, ötszínű kaliforniai paprikával megszórtat, és olyat, amit szűzpecsenyével, savanyú uborkával, jalapeno paprikával és ázsiai chiliszósszal hintett meg. Kérésre azonban akár rögtönöz is feltétet.
Emellett töltött káposzta, borsófőzelék, Connecticut államból beszerzett debreceni és újabban egy New Jersey-i farmról származó mangalicakolbász is szerepel a furgon választékában. Azt, hogy New Yorknak melyik szegletében bukkan fel az igazából krumplis lángosra szakosodott Langos Truck, a Twitteren, a Facebookon vagy telefonon lehet megtudni.
A lángosnak egyébként már korában híre ment a Nagy Almában, a brooklyni Korzoban és az East Village-i Korzo Hausban is óriási sikerrel árulták, miután egy helyi gasztroblog a ropogós külsejű magyar specialitást hamburger helyett is ajánlotta. A lángost, aminek Magyarországra érkezéséről többféle teória is létezik, persze nemcsak sült sajttal, hanem tejföllel, fokhagymával, sőt tejfölös-sajtos feltéttel is lehet enni, sőt akadnak ínyencek, akik lekvárt és porcukrot kérnek rá.
És hogy egy gondolat erejéig visszatérjünk a hagyományokhoz is: a legvalószínűbb, hogy a lángost a török hódoltság alatt szereztük meg, de vannak olyan vélemények is, amik szerint már az ókori római időkben is ettünk lángost. Nos, ha ez nem is, az az egy biztos, hogy a lángos a kenyérsütéssel együtt terjedt el. A két étel tésztájának hasonlósága sem merő véletlen tehát: a régi háziasszonyok ugyanis 5-7 naponta sütöttek kenyeret, és ezzel egy időben lángost is. Míg az előbbi a kemence hátuljában, addig a lángosok az elejében sültek, erre utal az elnevezése, amiben a „láng” szó bukkan elő.
