Magyarország elvileg ezekkel is fordulhatna az Európai Bírósághoz, de a kormány ezt mindenképpen elkerülné, mivel jó eséllyel ott is kedvezőtlen ítélet születne –értesült a Figyelő. A két feladott pont minden bizonnyal a rendszerhasználati díjjal kapcsolatos. Ez az a díjtétel – amit a gáz és az áram ára mellett – a szolgáltatóknak jó ideje külön fel kell tüntetniük a számlákon. Ebbe sűrítik a termék házhozszállításának teljes árát, így azokat a tőke és működési költségeket, amelyeket a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal rendeletben meghatároz.
A rezsicsökkentésnél azonban pont ezeknek, az úgynevezett elismert költségeknek a körét, mértékét szűkítették. A két leginkább kritikus elem, amit a szolgáltatók nehezményeznek, hogy nem építhetik be áraikba az évi több milliárd forintos közműadót, és a hatóság a korábbinál kisebb tőkemegtérülést biztosít számukra. A gázvezetékeket üzemeltető cégeknél például az elismert tőkeköltség, ami a rezsicsökkentés előtt a befektetett eszközállomány értékének 6-7 százaléka volt, nullára csökkent.
A Figyelő szerint ez azért problémás, mert a lakossági szolgáltatók egy jelentős részét ugyan megszerezte az új állami közműholding, a gáz és a villanyvezetékek viszont továbbra is a multik tulajdonában álló hálózati cégeknél maradtak. Így az eredeti mestertervben pont a rendszerhasználati díj lefaragása volt a rezsicsökkentésnek az az eleme, amit a jövőben is a veszteséges egyetemes szolgáltatóiktól nagy nehezen megszabaduló nemzetközi cégcsoportok álltak volna.
Azt, hogy pontosan mekkora összegről van szó, nem könnyű megbecsülni. A Figyelő számításai szerint éves szinten 40-45 milliárd forint lehet az az összeg, amit a jövőben a hálózati cégek helyett az egyetemes szolgáltatóknak – így jórészt az államnak – kell állnia a rezsicsökkentésből. Ez egyébként nagyjából összecseng azzal, hogy a hetilap úgy tudja, felső kormányzati körökben is 100-130 milliárdos többletkiadással számolnak. A 2018-as választásokig nagyjából ennyit vihet el a brüsszeli rezsibukta.
