“Ha arra kényszerítenek, hogy nézzek egy palacsintát, úgy érzem, menten beteg leszek tőle. Első reakcióm, hogy el kell pusztítanom, utána viszont el akarok menekülni” – idézte a 19 éves Stafeni Ingamellst a The Sun című brit lap.
Vaskos, amerikai palacsintáról, úgynevezett crumpetról van szó, amely már-már fánkszerű, de lyukacsos felszínű. Utóbbinak azért van jelentősége, mert kiderült, hogy a nő igazából nem a palacsintától fél, hanem a lyukas felületektől. Félelmet kelt benne egy marék szalma is, ha nem oldalról látja a növényi szárakat, hanem a lyukakkal szembesül.
“A legnagyobb félelmem azonban mindig is a palacsinta volt. Első emlékem ötéves koromból való, anyám reggelire adott egyet, én pedig felsikoltottam” – mondta a lapnak.
A család otthonába – a nő még szüleivel lakik – azóta nemigen került palacsinta, sem pedig lyukacsos küllemű süteményféleség.
A nő csak a minap fedezte fel, hogy palacsintafóbiájával nincs egyedül. A világhálónak köszönheti, hogy “társakra” lelt, akik szintén betegesen rettegnek a lyukacsos felületektől, és persze a palacsintától.
Az irtózásnak ezt a fajtáját tripofóbia nak hívják.
A fóbia egyik kiváló gyógymódja az úgynevezett „elárasztásos technika”, amikor a fóbiától szenvedőt “bedobják a mélyvízbe”, és annyit kap a félelmet keltő ingerből, hogy közben elfelejt rettegni tőle. Persze fontos, hogy előtte megtanítják arra, hogyan tudja legyűrni a félelmét.
Palacsinta imádóként ezért- éppen korgó gyomorral-, ha most elképzelem, hogy egy jóságos pszichológus meg akar gyógyítani, és annyit ehetek ebből a puha, ínycsiklandózó illatú, langyos, ízletes finomságból amennyit csak akarok, akkor szinte sajnálom, hogy nem vagyok tripofóbiás.
Persze emellett tiszta szívemből örülök annak, hogy az internet újabb jó oldalát ismerhettük fel, amit nem árt a szakemberek és a betegek figyelmébe ajánlani.
