1944. április 13-án érte először légi bombázás Győrt. Az angol flotta amerikai Liberátor (B-24 és B-17-es) típusú repülőgépei szálltal fel egy olaszországi légitámaszpontról, s indultak a megyeszékhely irányába, hogy megsemmisítsék az ipari létesítményeket, elsősorban a vagongyárat, ahol a német Messerchmitt vadászrepülőgépek készültek.
Arra emlékszem, hogy megszólaltak a szirénák, s a rádió is bemondta, hogy légitámadás közeleg Győr, Almásfüzitő településeken és környékén – mondta el Szakács Péter a Győr24-nek, aki 10 évesen élte át az eseményeket.
Fotó: Fortepan.hu
„Győrben voltunk, ha jól emlékszem a piacra siettünk édesapámmal, mikor elterjedt a hír, hogy pár órán belül bombázás éri a várost. Pinnyédre, a Püspökerdő felé vettük az irányt, de oda is csapódott bomba emlékezetem szerint. Az egyik bombatölcsér még a mai napig látható a fák között, akkora nyomot hagyott a detonáció” – emlékszik vissza a szemtanú.
„Több háznak lerobbant a fele, a bombák nem csak az ipari létesítményeket találták el, hanem lakóházakat, közterületet is.”
Takács Béla, aki a Rábaközben nőtt fel, szintén elmesélte élményeit a támadással kapcsolatban.
„Több bombázásra emlékszek. Sőt, egy Liberátor le is zuhant a közelben. Egy bombázó repülőgép repült el a házak felett szokatlanul alacsonyan. Látszott, hogy meglőtték, s az is, hogy egyre mélyebben repül.
Béla bácsi mesélt a Győr24-nek. Fotó: T.Zs.
Kíváncsiak voltunk és még gyerekek, így természetesen rögtön utána eredtünk, s pár órás gyaloglás után meg is találtuk a roncsot. Addigra már ott voltak a magyar honvédelem katonái, akik nem engedtek a gép közelébe bennünket.
„Az első alkalommal még nagyon féltünk, a végén már hozzászoktunk. Mikor szólt a sziréna egyszerre lementünk a bunkerokba, pincékbe, majd miután elmúlt a riadó, mindenki folytatta tovább aznapi teendőit.”
„Volt egy lövészállás valahol Ikrény és Rábapatona között a határban. Valószínűleg légvédelmi ágyút telepítettek oda a németek. Arra emlékszem, hogy egyszer a patonai templom környékén csapódtak be lövegek, azt beszélték a faluban, hogy abból az állásból adták le a lövéseket. Nem tudtuk, hogy miért lövöldöztek a templom felé, mert akkor épp nem volt bombázás sem.”
Végh Imre, győri lakos is emlékszik a győri bombázásokra. Egyik alkalommal egy pincében húzta meg magát.
„A Duna partján dolgoztunk munkatársaimmal, mikor monták, hogy el kell bújni. A piactér közelében talátunk egy házat, melynek a pincéjében meghúztuk magunkat. Nagyjából 30-40 ember szorult be a szűkös helységbe. Később hatalmas durranásokat hallottunk, beleremegtek a pince falai és folyt a nyakunkba a por. Később jöttek valakik – talán katonák lehettek, már nem emlékszem pontosan – szóltak, hogy elmúlt a veszély. Beleborzongtunk a lárványba: egy ház porig volt rombolva, egy másiknak hiányzott a háromnegyede, de volt olyan épület is, melynek helyén csak Visszamentünk a munkaterületre, ahol hatalmas füstőlgő kráterek tátongtak. Belegondoltam, mi lett volna, ha ott maradunk és dolgozunk tovább? Lehet, már nem írnám-e sorokat.”
Légifelvétel a győri bombázásról.
„Emlékszem, hogy szinte nappali világosság támadt a környéken. A bombázók úgynevezett izzó sztálingyertyákat dobtak le, melyek lassan hullottak alá, s bevilágították a területet. A sárban fekve vártam, hogy elmúljon a rémálom. Szerencsém volt: fröcsögött a robbanások erejétől a sárs és a föld, de túléltem” – mesélte régebben a Győr24 munkatársának, az egykori rábapatonai lakos, Horváth Ferenc, aki almásfüzitőn élt át egy bombázást az egyik éjszakai támadás alatt.
A fennmaradt adatok és a szóbeszéd szerint több százan haltak meg az 1944/45-ös bombázások alatt úgy, hogy rájuk robbantották a menedékhelyet, vagy nem tudtak elbújni a csapás elől.
A Pinnyédi lakosok emlékeiben is él a világháború. A Győr melletti faluban az idős korosztály a híd felrobbantásáról mesélt érdekes történetet.
„Állomásozott egy német katona Pinnyéden, aki rádión kapta az utasításokat. Mikor az oroszok benyomultak, a falubeliek látták, hogy rádión beszél, majd elindul a közelben álló hídhoz. Egyesek szerint fel kellett volna robbantania, de lelőtték. Állítólag egy helyi lakos szedte össze a katona személyes tárgyait, s levelet írt a családjának a történtekről, akik később el is jöttek Magyarországra.” A német házaspár egyetlen fiát veszítette el a magyar fronton.
A Győri Vagongyár bombázásánál közel 800 civil halt meg a győri Xantus János Múzeumban fennmaradt adatok alapján. Egy év alatt 24 támadás érte Győrt és környékét. A légi harcokra több rábaközi településen mementóként emlékeztetnek a szirénák, melyeket a még a mai napig sem szereltek le.
Érdekes történetei, fényképei, leírásai vannak a világháborúról Győrrel kapcsolatban? Írjon nekünk, szívesen fogadjuk és foglalkozunk a témával! Ossza meg szülei, nagyszülei vagy saját emlékképeit másokkal is! A leveleket a takacszsolt19@gmail.com címre várjuk, de írhat Facebook oldalunkon is!
