Pályafutásának e mérföldköve kapcsán a fehérváriak kapusának segítségével visszatekintettünk az idáig megtett útra is…
Kíváncsiak voltunk, hogy emlékszik vissza az immár negyedik szezonját az Alcoa FKC csapatánál játszó 23 esztendős hálóőr?
– Nagyon jó emlékekkel tudok visszagondolni! Nagyon szeretem mind a csapatot, mind a várost, szeretek itt lenni. Az elején nehéz volt elindulnom, bejátszanom magam a csapatba, de ez mindenhol így van, mindenhol meg kell mászni azt a bizonyos ranglétrát. Az első évem mondhatni túlélésről szólt; korábban sosem volt kapusedzőm, valamint nem voltam felkészülve akkora fizikai munkára, amit itt végeztek éveken keresztül Trimmel Brigittáék – nekem ez „halál” volt. Örültem, ha pályára kerültem. A második év már valamivel könnyebb volt, de még az sem volt egy leányálom. Ott is folyamatosan kaptam játéklehetőséget, Sótonyi László részéről meg volt felém a bizalom. A harmadik évemben Mihály Attilánál sikerült alapemberré válnom a klubban, meccsről-meccsre számítottak rám. Az idei év nem indult jól, de mióta Konkoly Csaba az edző, teljes bizalom van felém, és meccsek óta jól megy a védés. Nagyon jó összhangban vagyunk Csabával, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, bízik bennem, és sokat segít a kapusoknak is.
Milyen tervei vannak a következő száz meccsre?
– Minél több meccsen tudjak segíteni a csapatnak, kiemelkedő teljesítményeket mutatva. Van még sok minden, amiben fejlődnöm kell, Sugár Tímea kapusedzővel minden egyes meccs után kielemezzük a hibákat, ha ezeket sikerül kijavítanom, akkor előrébb léphetek. Csapatszinten is szeretnék minél eredményesebb lenni, jövő idényben már az alapszakaszban is jobb szereplést várok, de még most a rájátszásban is sokat léphetünk előre. A cél az ötödik hely!
