Belföld

Feljegyzés a KIhívás margójára: „élettér tágítás”

Hol van a világ határa?

Pontosan ott, ahol a te, saját határaid vannak! Addig terjed a világ, ameddig te engeded, hogy a világból áramló impulzusok elérjenek hozzád az érzékeléseden keresztül! Más szavakkal: annyira lehetsz gazdag, amennyire a külvilágot képes vagy befogadni és a saját képességeidet ennek szolgálatába bocsájtani.

Vajon mi újat érzékeltek a LÁRKE – látássérült emberek egyesületének – tagjai a világból tegnap, a kihívás napján, amikor egyenként felkapaszkodtak a 7 méteres mászófalon?

Lentről néhány látó ember biztatta őket egyszerre ámulva és féltve: vajon megtalálják-e remegő kézzel a számukra láthatatlan kapaszkodókat és lábuk elég stabilan áll-e a néhány centis kiszögelléseken; mi van, ha már csak 1-2 arasz hiányzik a nyújtózásból, de még sem érhető el a fogódzó; vagy ha kívülről olyan egyértelműen látszik, mi lenne a lépések-
kapaszkodások összekoordinált, „logikus” menete, viszont ott, a falon, „nem-látva” mégsem megléphető. Minden nehézség ellenére közel húsz gyengénlátó és vak ember felért a 7 méteres csúcsra!

Empatikusan elszorul a szívünk, ha sérült emberek küzdelmét látjuk. Talán azért is, mert ez konfrontál minket azzal, hogy a mindennapi kihívásainkat hogyan kezeljük: begyakorlott mozdulatokkal előrángatunk-e a jól hangzó kifogásokat, hogy mentsük az irhánkat – míg a fogyatékkal élők esetleg kényszerűségből is tudják: a kihívás visszautasítása számukra a még szűkebb világot eredményezné.

Ez a rendkívüli esemény feltétlen példaértékű! Köszönjük a RedRock falmászó terem munkatársainak önzetlen segítségét a fogyatékkal élők számára, és a látássérült embertársaink inspiráló példáját!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik