Kálmán Piroska 1960-ban vizsgázott, mint idegenvezető, IBUSZ vizsgát pedig 1961-ben tett. Angolul, németül vezetett csoportokat, de franciául és olaszul is tolmácskodott. Most pedig – az idegenvezetést már egészségügyi okokból abbahagyva –, kedvtelésből spanyolul tanul. A legemlékezetesebb élményei közé tartozik, amikor egy székelyföldi túra során egy székely ember könyörögve kérte ibuszos idegenvezetői jelvényét, mivel annak alapja – az akkoriban ott szigorúan tiltott – piros-fehér-zöld nemzeti trikolór volt.
Szinte misszióként végezte ezt a munkát. Ehhez megvoltak a személyi adottságai is. Eszköztárába tartozott a szakmai elhivatottság, a műveltség, a diplomáciai érzék, a személyes kisugárzás, a lokálpatriotizmus és a hazaszeretet. Tartalmasan teltek el az évtizedek, de eljött az idő, amikor Piroska visszavonul. Idegenvezetést többé nem vállal, de dolgozik az emlékiratain, jelenleg könyvet ír gazdag életútjáról, a szakma szeretetéről, tapasztalatairól.
Brájer Éva alpolgármester így köszöntötte: „Nem búcsúzni jöttem. Búcsúról csak részben lehet szó, hiszen volt nekünk egy találkozásunk, ahol abban maradtunk, hogy a kézzel írt emlékiratokból születik egy könyv. Nem búcsúzni jöttem, inkább csak megköszönni a pályán eltöltött ötven évét. Egy olyan ember, aki hosszú évtizedekig lehengerlő kedvességével, stílusával mesélt a látogatóknak a város múltjáról és jelenéről. Nagyon fontos egy város számára, hogy az oda érkező vendégek, milyen benyomással távoznak. Az egész város nevében mondhatom: köszönjük!”
Kálmán Piroska a Rác Templomot, az általa oly nagyon szeretett helyszínt választotta a búcsúzáshoz. Szerényen, a jelenlévőkhöz fordulva annyit mondott: kérlek titeket, gyertek közelebb! Most utoljára, ezen a számára kedves helyszínen idegenvezetést tartott meghitt, családias légkörben. Elköszönt a pályától. Mesélt.
