Bánfalvi Samu: Magyar Péter és a posztfasiszta konszenzus

1. „…A »Dissident« szót használtad.
   Ez magyarul… Magyarul? Mondjuk egy létezett-szocialista nyelven
   egy időben az állampolgári kötelék alantas indítékú,
   illegális úton (teszem: rókacsapáson, bivalygázlón át)
   történő elhagyását jelentette.
   Így nem érthetted. A mondott jelentés a te nyelvedben
   nem is létezik, és útleveled érvényes volt.”
   Petri György: Rolf Bossert halálára

Azt hiszem, a napokban sokaknak szorulhatott össze a gyomra Magyar Péter posztját olvasva, melyben a francia diáktüntetésekből országos tiltakozáshullámmá nőtt megmozdulások okozta károkat a „bevándorlás problémájával” igyekezett magyarázni.

15 fotó

Taktikai szavazás, mondtuk. Inkább leszek a Tisza ellenzéke, mondtuk. Beszélünk majd róla a kormányváltás után, mondtuk.

Aztán mégis-mégis, olyan jó volt az azonosulás. És valóban, mennyi szimpatikus, jóravaló ember (tényleg!) dolgozik, hogy ez ne lehessen többé következmények nélküli ország. Így aztán stratégiai távolságtartás ide vagy oda, időszakosan mégis kényelmes volt elhinni a blőd közhelyeket, melyeken korábban csak mosolyogtunk: normális politika, szakértői kormány. Ideológiai, világnézeti ellentét? Türelem. Egyszerre egy beszéljen. Bízzátok ránk.

Olvasom a felháborodott posztokat, a csalódottakat, a meglepődött kommenteket, azt mondják, a Fidesz retorikája ez az ún. migránsozás, és a migránsozás arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a valós problémákról.

Pedig – ahogy arra Magyar Péter később külön posztban is felhívta a figyelmet – a Tisza valóban egyértelműen fogalmazott már a kampányban is: a Fidesz bevándorláspolitikája helyes volt, az Európai Unió igaztalanul és álszentül (ez utóbbi sajnos igaz) szankcionálta Magyarországot a bevándorlókkal szembeni kegyetlen bánásmód miatt, a határkerítést megtartják, sőt: szigorítanak.

Vagyis, semmi kétség: ezt gondolják. Tényleg ezt gondolják.