Talán nincs még egy olyan munkahely, ahol a jelentkezőknek oly sok szempontnak kell megfelelniük, mint az Európai Unió intézményeiben. A kommunikációs képesség ugyanakkor a jelenlegi körülmények között a legutolsó dolog, amit egy pályázótól számon kérnek. Ám ha Margot Wallströmön, az Európai Bizottság új főkommunikátorán múlik, ennek a gyakorlatnak egyszer és mindenkorra vége szakad. A brüsszeli testület alelnöke fejébe vette, hogy teljesen új alapokra helyezi a bizottság kommunikációs kultúráját. A jelenlegi helyzetnek ugyanis nem kis része van abban, hogy az európaiak többsége ma sem tudja az Európai Unióról, eszik-e vagy isszák.
Az állampolgárokkal való kapcsolattartás hiányosságaira az EU alkotmányáról május 29-én tartandó franciaországi népszavazás kampánya is ráirányítja a figyelmet. Wallström szerint a tagállamoktól kezdve a bizottságig mindenki hibás az előállt helyzetért, amiért az EU drágán megfizethet, legyen szó a tavalyi európai parlamenti választásokon való gyér részvételről, vagy egy esetleges francia kudarcról. Úgy látszik, Európának vészhelyzetekre van szüksége ahhoz, hogy változtasson a régi reflexeken.
Kiterjesztés
A svéd biztos, aki valószínűleg a legnehezebb portfóliót viszi a bizottságban, a tájékoztatást és a polgárokkal való kapcsolattartást az uniós munka valamennyi szintjére ki kívánja terjeszteni, a jogszabályok kidolgozásától és előterjesztésétől kezdve gyakorlati hasznuk bemutatásáig. „A kommunikációs szempont eddig teljesen háttérbe szorult a bizottság tevékenységében” – ismerte el a Figyelőnek a második biztosi mandátumát töltő politikus, aki a jövő hónapban teszi közzé az újfajta kommunikációról szóló Fehér Könyvet.
Az egyik fő változásként az Európai Bizottság a jövőben nagyobb gondot fordít majd az átlagemberek számára sokszor érthetetlenül bonyolult uniós jogszabályok elmagyarázására, hátterük megvilágítására. Intő példaként lebeg a brüsszeli eurokraták szeme előtt a szolgáltatások liberalizálásáról szóló, még az előző bizottság által előterjesztett irányelvtervezet, amelynek tálalása során teljesen figyelmen kívül hagyták a várható ellenállást. A biztosasszony most azon lesz, hogy a jövőben minden egyes bizottsági javaslatban megjelenjen egy rubrika, ami az elfogadtatásával kapcsolatos tájékoztatás költségeit is magában foglalja.
Margot Wallström az Európai Bizottság tagállami képviseleteinek munkavégzésében is mélyreható változásokat tervez. A reform mottója: „kevesebb bürokrácia, több kommunikáció”. „Az mégsem járja, hogy még a szendvicsek beszerzéséhez is tendert kell kiírni” – mutat rá a politikus egy szembetűnő anomáliára. A képviseletek lesznek felelősek azért is, hogy az adott tagállam viszonyainak megfelelően adaptálják az uniós híreket, ami sokkal nehezebb feladatnak ígérkezik, mint első pillanatra látszik. Wallström távlati célja az európai azonosságtudat erősítése, vagy inkább kialakítása, amelynek előmozdítására még egy saját uniós tévécsatorna beindítását is mérlegelik Brüsszelben.
Mire szavaznak?
A franciaországi népszavazás a végeredménytől függetlenül egy pozitív dolgot mégis elér, nevezetesen azt, hogy a franciák a kampány végére sokkal tájékozottabbak lesznek uniós ügyekben, mint azoknak az államoknak a közvéleménye, amelyek a parlamentjükre bízták a ratifikációt. Mindez nem jelenti azt, hogy az uniós kommunikáció megújításáért felelős biztos a népszavazás ellen, vagy amellett tenné le a garast. A válasz szerinte az egyes országok demokratikus hagyományaitól függ.
Kovács László magyar biztos a Figyelőnek elmondta, ő maga sem híve a népszavazásnak, hiszen nem várható el a lakosságtól, hogy mérlegelni tudjon egy ilyen bonyolult dokumentumot. Margot Wallström pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a referendumon a szavazók valójában nem is a feltett kérdésre válaszolnak, hanem a kormány tevékenységéről nyilvánítanak véleményt.
Népszavazással, vagy anélkül, az unió döntéshozóinak mégis meg kell találniuk a módját, hogy megszólítsák azokat, akikről állítólag az egész európai integráció szól. Ebből a szempontból néha jól jön egy kudarc.
