Amennyiben hétfőn este a török delegáció megérkezik Luxemburgba, akkor a tavaly lefektetett menetrendnek megfelelően október 3-án elkezdődhetnek a tárgyalások. Helyi tudósítók szerint az ankarai delegáció, már készül az útra.
A korábban a török csatlakozás kerékkötőjének tartott Ausztria és az összes többi ellenző állam hajlandónak bizonyult a kompromisszumra.
Lazább szövetséget akartak
Korábban a 25 EU-tagállam közül egyedül Ausztria nem fogadta el a megbeszélések megkezdéséhez elengedhetetlen tárgyalási keretet, mert mindenképp bele akarja venni annak lehetőségét, hogy a csatlakozásnak lehet egy alternatívája, egy lazább együttműködési forma. Ezt viszont Törökország határozottan elutasítja, s azzal fenyeget, hogy ha az osztrákok elfogadtatják saját változatukat, el sem kezdi a megbeszéléseket.
A többi tagország képviselői már eddig is bíztak abban, hogy sikerül rávenni az osztrákokat álláspontjuk módosítására, s így megakadályozni, hogy az Európai Unió a szervezet alkotmányának francia és holland elutasítása után újra súlyos válsághelyzetbe manőverezze magát. Ha ugyanis nem kezdik meg a tárgyalásokat, az nem csak az EU és Törökország kapcsolatát rontaná meg teljesen (a török közvélemény jelentős része már így is fel van háborodva, mert úgy érzi, hogy az Európai Unió állandóan újabb és újabb feltételeket támaszt), de az EU-n belül is kiélezné a feszültségeket a törökökhöz való közeledést teljes mellszélességgel támogató államok és az ellenzők között, s ráadásul hiteltelenné tenné az uniót külföldön.
Elkezdik …
Az uniós országok állam- és kormányfői (köztük az osztrák kancellár is) ugyanis tavaly decemberi csúcstalálkozójukon egyértelműen megígérték október 3-ra a csatlakozási tárgyalások kezdését, az ehhez szabott előfeltételeket Törökország időközben teljesítette. Ráadásul Brüsszelben arról is egyetértés született, amit most az osztrákok szeretnének megmásítani, azaz hogy a tárgyalások végcélja Törökország felvétele.
… és 15 évig folytatják
Nem véletlen, hogy az elmúlt napokban több EU-vezető is figyelmeztetett a török tárgyalások esetleges elmaradásának veszélyeire. Jack Straw brit külügyminiszter szerint a török nép “elárulása” lenne, ha ebben a kulcsfontosságú pillanatban hátat fordítanának nekik, Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője pedig egy hétvégi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy “jobb Törökországot a mi oldalunkon tudni, mint nem tudom hol…” Ám még ha megkezdődnek is hétfőn a csatlakozási tárgyalások, azt minden érintett fél tudja, hogy nagyon hosszú, legalább 10-15 éves folyamatról lesz szó, tele buktatókkal.
A tavaly decemberi EU-csúcson született formula – amellett, hogy a csatlakozást nevezi végcélnak – leszögezi, hogy a tárgyalások nyitott folyamatot jelentenek, garancia nélkül. Ráadásul ezek nem csak az EU-joganyag átvételéről, Törökország felkészültségéről folynak majd: menet közben meg kell oldani két, Ankara számára nagyon kínos kérdést, a Ciprusi Köztársaság és az örmények elleni első világháborús népirtás török elismerését. Számos EU-tagállam már jó előre bejelentette, hogy a török csatlakozást népszavazáson fogja jóváhagyatni, ami – figyelembe véve, hogy a legújabb közvélemény-kutatások szerint az EU-lakosságnak csak 35 százaléka támogatja ezt a belépést – még hozhat váratlan eredményeket.
