A 35 és 44 év közötti magyarok közül többen dolgoznak ma, mint 2008-ban, a válság előtt. A statisztikai adatok fényében úgy tűnik: az úgynevezett „legjobb munkavállalói korban” lévő emberek tudtak visszatérni, vagy megmaradni a munkaerőpiacon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) foglalkoztatási táblázatában azt látjuk: a 35-39 éves korosztályból 580 ezren dolgoztak 2008-ban, tavaly 26 ezerrel többen. A náluk kissé idősebbek körében is bővülést jeleztek: míg a válság kitörésének évében 474ezer, addig 2011-ben már 34 700-zal több embernek volt munkája.
Az FN24 által megkérdezett emberek elég hamar vissza tudtak térni a munka világába. Eszternek, a 34 éves tanárnőnek tavaly augusztusban lejárt a szerződése, pályázott több iskolába is, de nem vették fel. Két hónapos álláskeresés után talált munkát egy magán oktatásszervezőnél, most felnőtteket tanít. A 39 éves István könyvelő, neki sem volt nehéz újra elhelyezkedni, miután a munkaköre megszűnt (kiszervezték a cégnél a könyvelést). Ráadásul ő nem is a fővárosban, hanem Észak-Magyarországon él, ahol a munkaerő-piaci helyzet sokkal rosszabb, mint Budapesten.
Miért kelendőek a harmincasok?
A HR-szakértő szerint ennek több oka lehet. A munkaadók a tapasztalatot veszik meg, nem a potenciált. A munkáltatóknak ugyanis nem nagyon van idejük arra, hogy hosszadalmasan betanítsák a jelölteket, olyan embert akarnak felvenni, aki a második hét után már százszázalékosan tud teljesíteni. A harmincasok pedig „már láttak valamit”, van tapasztalatuk, de még eléggé „olcsó” munkaerőnek számítanak. Emellett az is fontos, hogy már „szocializálódtak” egy munkahelyen, és ők azok, akik leginkább hajlandók a kompromisszumra. Hiszen sokan már családosok, a gyerekeiket fel kell nevelniük, nem csak a saját érdekeiket nézik, hanem felelősek másokért is – mondta Juhos Andrea, a DBM Magyarország ügyvezetője az FN24-nek.
A Telenor Magyarország nagyon „fiatal” vállalat, hiszen 33 év az átlagéletkor. Ez az átlag köszönhető az ügyfélszolgálaton dolgozó kollegáknak is, de a szervezet többi részén is mindössze 34 év az átlag – mondta Szabadfalvi Anikó, a cég HR-igazgatója. „Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy maga a telekommunikációs iparág is ’fiatal’, a vállalat és az iparág hazai születése egy időben történt meg. Akkor nagyon sok fiatal pályakezdőt vonzott ez az innovatív, rettentő gyorsan fejlődő és sikeres iparág, sok munkatársunknak a Pannon volt az első munkahelye. Különleges kombináció nálunk emiatt a fiatal korfa, amely viszonylag magas szolgálati idővel párosul” – tette hozzá.
Egy munkavállaló 30 évesen vagy efölött már jó eséllyel túl van legalább egy munkahelyváltáson, emiatt reálisabb képe van a munkaerőpiacról, a lehetőségekről és arról is, hogy az előrejutásért keményen meg kell küzdeni, ami akár áldozatokat is követelhet – mondta Szabadfalvi Anikó. Röviden, már valószínűleg tudja, hogy mit akar, mit szeretne elérni, és hogy ezért mit kell tennie és emellett komoly munkatapasztalattal is rendelkezik, vagyis tekinthető a „legjobb munkavállalási korú” korosztálynak.
A ’70-es évek közepéig évről évre sok ezerrel több gyerek jött a világra Magyarországon, egészen 1979-ig alig csökkent a születésszám (akkor viszont egy év alatt 12 ezerrel). A HR-szakértő szerint a demográfiai hatás is közrejátszhat abban, hogy a 35-44 évesek ilyen nagy számban vannak jelen a munkaerőpiacon a válság után is: hiszen a korosztály nagyon népes.
A sokszínű közösségre esküsznek
Ha a főnök harmincas-negyvenes, sokszor nem szívesen választ más korosztályból beosztottat. Ez mindkét irányba igaz – sem a túl fiatallal, sem a sok évvel idősebbel nem dolgozik együtt szívesen. Juhos Andrea szerint ez hiba: az életkorilag is heterogén kollektívát jobbnak tartja, ugyanis az idősebb dolgozók tapasztalatára, és a fiatalok kreativitására is a hozzájárul a sikerhez egy szervezetnél.
Szabadfalvi Anikó is megerősítette: „a Telenor Magyarországnál azt valljuk, hogy a sokszínűség minden dimenzióban szerencsésebb az ‘egyszínűségnél’ – vagyis az egyféleségnél. Azt gondoljuk, hogy a különböző hátterű, munka- és élettapasztalattal rendelkező, más-más élethelyzetben lévő kollégák inspirálóan hatnak egymásra, és ezáltal hozzájárulnak egy egészséges munkahelyi kultúra megteremtéséhez.”
