A kormányzati kommunikáció alapján rend van a gazdaságban és a foglalkoztatásban. A munkavállalói érdekképviseletek szerint viszont kaotikus a helyzet. Párbeszédet és együttműködést követelnek.
Az elmúlt időszak hazai munkaerő-piaci változásairól, az új jogszabályok várható vagy már érezhető hatásairól vitáztak a szakemberek. A magyar kis- és közepes vállalkozásokat (kkv-kat) a gazdasági válság nem 2008 őszén, hanem másfél éves csúszással ütötte fejbe igazán. Tehát ez a vállalkozói szektor most van az eddigi legmélyebb gazdasági helyzetben – mondta dr. Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (KISOSZ) elnöke az Ökopolisz Alapítvány vitaestjén. A közelmúlt politikai intézkedései pedig csak tovább nehezítették a foglalkoztatást – tette hozzá. Antalffy úgy fogalmazott, a magyar gazdaság kettészakadt. A folyamatosan csökkenő hazai fogyasztás, de egyre növekvő költségek és munkanélküliségi ráta mellett a kkv-k menthetetlenül belecsúsznak a negatív spirálba – írta a HR Portál.
A KISOSZ elnöke szerint a jelenlegi kormányzati intézkedések ellehetetlenítik a családi vállalkozások nagy többségét, és félillegális gazdasági mezőkre kényszerítenek sokakat. Antalffy az engedélyek és számlaadás nélkül működő „lakáséttermeket” és a valós gazdálkodói tevékenység nélkül magukat „őstermelőknek” feltüntető vállalkozásokat hozta példának a mindennapokból. A generációs bomba is ketyeg: alig van olyan kisvállalkozás ma Magyarországon, ahol az üzlet apáról fiúra száll. Miért venné át a gyerek azt a vállalkozást, amiben a szülei küzdelmeit, kínlódásait és tűpontosan kiszámolt megélhetését látja csupán? Ha azonban nincs életképes gazdaság és generáció, aki megmentse a ’90-es években indult vállalkozásokat, ki fogja eltartani a lassan nyugdíjas korú tulajdonosaikat? – tette fel a kérdést.
Tarthatatlan a foglalkoztatás helyzete
A foglalkoztatás helyzete Magyarországon 1993 óta tarthatatlan – vélekedett Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke. A problémák a múltban gyökereznek, de most virágzanak igazán. A foglalkoztatási ráta jelenleg ijesztően alacsony – az OECD országok között az egyik legalacsonyabb – mértéke a gazdaság rossz struktúrája, az elégtelen szabályozási környezet és infrastruktúra következménye. Továbbá a kormányzati „rendcsináló” kommunikáció is csalóka, hiszen az intézkedéseket egyre nagyobb fejetlenség követi. A foglalkoztatott népesség háromnegyede a tönk szélén áll – hívta fel a figyelmet az érdekképviseleti vezető. A borús helyzeten cseppet sem javít az elmúlt húsz év mindenkori kormányzatának közös bűne sem: a bizonyos térségekre koncentrálódó munkakultúra teljes hiánya. A többgenerációs munkanélküliségbe zárt társadalmi rétegek foglalkoztatáspolitikai szempontból nagyon elhanyagolt helyzetben vannak.
Pataky élesen bírálta azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek pusztán látszatsegítséget jelentenek a munkaerőpiacnak. Kiemelte, hogy a közfoglalkoztatás statisztikailag ugyan szépen mutat, ám szociálisan és gazdaságilag zsákutcát jelent. Szerinte a közfoglalkoztatottak számaival bűvészkedik a kormány: nagyrészt négyórás munkákról és három hónapos foglalkoztatásokról van szó. A bérkompenzációs rendszer, a kötelező (de sokszor csak papíron létező) béremelés sem kedvez a foglalkoztatás javulásának. Az MSZOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy jelenleg olyan országban élünk, ahol szakképzett munkával nem lehet megkeresni a létminimumot.
Van megoldás?
Antalffy Gábor szerint általános és minden problémát orvosló gyógyírt aligha lehet megfogalmazni. Az azonban elengedhetetlen feltétele a foglalkoztatás és egyben a gazdaság felpörgetésének, hogy szellemi, szakmai műhelyek jöjjenek létre. Olyan hozzáértő és felelős szervezetek munkájára van szükség, amelyek szakterületenként irányt, stratégiát tudnak mutatni, eligazodási alternatívát kínálni, és nem csak az exportpiacra termelő vállalkozásokat támogatják.
Tudatos ágazatfejlesztés, újragondolt adópolitika, a belső fogyasztás ösztönzése és a szakképzett munkaerő itt-tartása is elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a lakosság teljes elszegényedéséhez vezető negatív spirált. Mindezeken túl azonban az alapkövetelmény az lenne, ha a kormányzat, a jogalkotásban résztvevők, a szakszervezetek, a munkáltatók és munkavállalók, a civilek és minden döntéshozó beszélne egymással! Jelenleg a jogalkotás homlokegyenest az ellenkezőjét teszi mindannak, amit a háttéranyagok, a szakmai javaslatok és tapasztalatok diktálnak. Kormányzati oldalon süket fülekre talál a szakma mindennemű reális, józan tanácsa – tette hozzá a KISOSZ elnöke.
