Alig hevertem ki a felém száguldó jókora fémtörmelék okozta ijedtséget, ami elől az utolsó pillanatban sikerült elhajolnom, amikor hirtelen kék karok erdeje tűnt fel integetve, közvetlenül az orrom előtt. Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy egzotikus ország polgárháború sújtotta övezetébe csöppentem volna, vagy egy légiszerencsétlenség túlélőjeként eleveníteném fel a történteket, elárulom: 3D-s mozira ültem be, méghozzá James Cameron új filmjére, az Avatarra.
Persze a háromdimenziós filmek a mozik világában egyáltalán nem számítanak újdonságnak – a Wikipedia szerint már az 1890-es években léteztek 3D-snek nevezhető alkotások, az 1950-es évek pedig az első aranykort hozták el a technológia számára –, az elmúlt néhány évben a számítógépes képalkotás fejlődésének és az új megoldások megjelenésének köszönhetően forradalmi változások mentek végbe ezen a területen. Az Avatar – amely lapzártánk előtt nem sokkal két Golden Globe-díjat is bezsebelt – a sztorimesélésben, a karakterek kidolgozásában talán nem számít kiemelkedő alkotásnak, de sokak szerint korszakalkotó a háromdimenziós filmélmény szempontjából.
Bár egyelőre csak a mozikban élhetik át a nézők a 3D-s élményt, ez a helyzet nagyon gyorsan, talán már az idén megváltozhat. Legalábbis erre utal a január második hétvégéjén megrendezett Las Vegas-i Consumer Electronics Show (CES), amelynek talán a legfontosabb üzenete az volt: a 3D megérkezett a nappaliba. A legnagyobb televíziógyártók – Panasonic, Samsung, LG, Sony – háromdimenziós készülékeikkel hívták fel magukra a figyelmet, sőt, a Toshiba 3D-s Blu-ray lejátszót is bemutatott.
A szórakoztatóelektronikai ipar felfokozott várakozásait az új technológiával kapcsolatban jól mutatja, hogy a Samsung egyik illetékesének nyilatkozata szerint a 35 millió tévékészülékből, amit az idén az előrejelzések szerint az Egyesült Álla-mokban vásárolnak, már minden tizedik 3D-s lesz. Hasonlóan merész jóslatot fogalmaztak meg a CES-t szervező CEA (Consumer Electronics Association) szakértői, akik szerint 2013-ban az USA-ban eladott televíziók több mint negyede 3D-tévé lesz. Persze vannak visszafogottabb jóslatok is, egyes vélemények szerint legalább 2015-ig kell várni arra, hogy tömegesen elterjedjen a háromdimenziós televíziózás az otthonokban.
Nyilván komoly akadályt jelent majd az új technológia számára a készülékek ára, amelyről egyelőre ugyan keveset lehet tudni, de például a Sony részéről tavaly ősszel úgy nyilatkoztak, hogy lényegesen magasabb lesz, mint a jelenleg elterjedt LCD vagy plazmatévéké. Ráadásul a készülék megvásárlása önmagában nem elegendő, hiszen a mozikhoz hasonlóan a nappaliban is szükség lesz egy speciális szemüvegre a háromdimenziós szórakozáshoz, amelynek árát a Gartner piac-kutató elemzői 400–800 dollár körülire becsülik. Egy másik probléma a technológiával kapcsolatban a szabványok kérdése. Pontosabban az egységes szabvány hiánya, ugyanis ahány gyártó, annyiféle eljárás, így aztán amikor valaki kiválaszt egy 3D-s televíziót, az meghatározza azt is, hogy milyen szemüveget, később pedig milyen Blu-ray lejátszót választ hozzá.
Az ár és az egységes szabvány mellett kulcstényező lesz a megfelelő mennyiségű és minőségű műsorkínálat is. Az első 3D-s műsoros Blu-ray lemezek már az idén megjelennek, és a hírek szerint más néznivaló is lesz. Háromdimenziós tévé-csatorna indítását tervezi a Discovery Communications, a Sony Corporation és az IMAX, ez utóbbi 2011-ben indulhat el az Egyesült Államokban. Az ESPN amerikai sportcsatorna jóvoltából már az idén eljut a 3D az otthonokba, az adó ugyanis számos sporteseményt közvetít majd három dimenzióban, elsőként a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseinél veti be a technológiát.
