Chris Staples, Kanada egyik legelismertebb kreatívigazgatója, megannyi díj birtokosa, váratlan dolgot jelentett be 1999-ben. Először azzal sokkolta munkahelyét, a Palmer Jarvis DDB-t, hogy elhagyja. Ezt azután megtoldotta azzal, hogy 38 évesen egy másik kollégájával, Ian Grais-szel megalapítja saját kis ügynökségét. A lépés megdöbbentette az ottani szakmát, hiszen miért adja fel hatszámjegyű éves jövedelmét Staples a bizonytalanért? (És mi lesz a DDB-vel…)
A két ember tettestársat is talált újdonsült vállalkozásukhoz: a Rethink harmadik alapító atyjaként a szintén ex-DDB-s Tom Shepansky, a client service igazgató csatlakozott hozzájuk.
Chris Taples, az új ügynökség kulcsfigurája már tizenévesként is arról álmodozott, hogy egykor majd reklámokat fog kitalálni. Első munkahelye egy edmonti ügynökség volt, majd ezután a vancouveri Palmer Jarvis DDB-nél kapott egyszerű szövegírói állást. Frank Palmer, a cég elnöke növelni szerette volna ügynöksége kreatív szintjét, és tehetségek után vadászott. Rá is akadt a fiatal Chrisre, kiemelte a szürkeségből, és kreatív igazgatóvá tette. A siker nem maradt el: az újdonsült vezető sorra produkálta a jelentős visszhangot kiváltó kampányokat. Mi okozta hát Staples elfordulását a multicégtől? Nem más, mint az Omnicom azon lépése, amellyel felvásárolta a DDB-t és egy konglomerátum részévé tette. A Rethink alapítója ekkor érezte úgy, hogy más a légkör, mint előtte volt.
Jó példával elöl
„Újra akartuk gondolni, hogyan működhet egy reklámügynökség kreatívabban és nagyobb felelősséggel, több kreatívval és kevesebb accounttal, olyan emberekkel, akik valóban arcukat adják a hirdetésekhez.” – fogalmaz Staples. Egyedülálló lépésként saját márkát hoztak létre, Kanada első gyógyfüveket is tartalmazó sörét, a Rethink Beert. Ezzel mutatták meg, hogy még egy olyan elcsépeltnek tűnő piacon is, mint a sörpiac, tudnak újat mutatni. A sörmárka ugyan már nem létezik, de az időközben megalkotott Rethink Light, az egyedi világítótest-család igen.
Csak három hónap kellett hozzá, hogy néhány korábbi DDB-s ügyfél megtalálja őket; a Rethink növekedni kezdett, és az első hónapokban forgalma elérte a 15 millió kanadai dollárt. A tulajdonosok nem csak a nagy büdzséjű megbízásokra hajtottak, a kisebbeken is megmutatták, hogy képesek a Rethink-re, vagyis az újragondolásra, az átgondolásra. Az A&W Restaurants számára például nemcsak reklámokat készítettek, de újratervezték az alkalmazottak uniformisát, a Dominion munkatársainak egy új köszönést vezettek be, hogy azok az új szlogennel összhangban fogadják a telefonhívásokat.
A Rethink vancouveri irodájában nincsenek látványos bútorok, egyszerű stílusban berendezett térben dolgozik mindenki. Az iroda egyterű, még a három vezetőnek is. Ha valaki el szeretne vonulni, különszobák állnak rendelkezésére. A tulajdonosok szerint náluk minden csak a munkáról szól. Ezért például nem a díjakat helyezik a hozzájuk érkező vendégek elé, mert szerintük ezek az ügyfeleket nem érdeklik. A tárgyalóban viszont egy pingpongasztal mellett ötletelnek. Ami viszont ennél is érdekesebb, az a Rethink jutalmazási rendszere: az adott ügyféllel közösen, év elején megállapítják a kívánt eladási paramétereket, év végén pedig megnézik az eredményeket. A számok közti különbség módosíthatja a jutalékot. Ha rosszabbak a végleges számok, a Rethink az év elején zárolt néhány százalékától elbúcsúzhat, ha jobbak, az ügyfél fizet. A tulajdonosok büszkék arra, hogy az utóbbi a gyakori.
