A Plasmodium falciparum a maláriaparaziták öt ismert törzse közül a leginkább halálos, évente több százmillió maláriás esetért felel világszerte, melyek közül nagyjából egymillió végződik halállal.
A parazita egyik emberről a másikra egy szúnyogfajta – az Anopheles – nőstényének közvetítésével jut át a rovar csípése után a fertőzött vérrel.
A kutatók eddig úgy gondolták, hogy a parazita az emberre először a csimpánzról került át, legközelebbi rokonunkról, amelytől mintegy 5-7 millió évvel ezelőtt váltunk szét genetikailag.
A csimpánz saját maláriaparazitája a Plasmodium reichenowi, és korábban úgy vélték, hogy a P. falciparium egyszerűen egy volt a P. reichenowi sok törzse közül.
Ezt a feltételezést közvetett módon megerősítette a megállapítás, hogy a HIV-vírus az emberre valószínűleg a csimpánzról került át, melynek van egy hasonló, immunhiányt okozó kórokozója.
Az Alabamai Egyetem kutatóinak most közzétett tanulmánya azonban új megközelítésben vizsgálja a malária eredetét.
A Beatrice Hahn által vezetett kutatócsoport csaknem 3 ezer székletmintát gyűjtött, melyeket vadonélő nagymajmoktól. Ezt követően elemezték az ürülékmintákban található valamennyi Plasmodium kórokozó DNS-ét.
A kutatás során a csaknem teljes egyezést mutató malárikórokozót találtak a nyugati gorilláktól származó székletmintákban, ám a csimpánzokéban nem.
Az elemzés megállapításaiból a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy “a P. falciparium gorillaeredetű, nem pedig csimpánz-, bonobó- vagy ősi, emberi eredetű”.
A kutatók feltételezik, hogy az átadás egyetlen, fajok közti átlépés eredményeként zajlott le, azt azonban nem tudják, mikor történhetett az esemény. Ahogyan az is bizonytalan, vajon jelentenek-e a gorillák még ma is fertőzési forrást az emberek számára.
