Élet-Stílus

Dagály, a fedetlen

Árak, jegyek

A büfében háromszáz forintért félliteres jeges teát, magyar dobozos sört vagy egy bécsis zsemlét vehetünk, kettőszázért körözöttes és rántottás szendvics vagy félliteres ásványvíz kapható, százötvenért tepertős kenyér vagy két és fél deci rostos. A fürdőbe egész napra ezerötszáz, három órára ezerháromszáz, kettőre ezeregyszáz forint a belépőjegy.

A Dagály épületéhez közelítve az ember rádöbben, hogy megannyi vizuális delikátesz mellett megy el nap, mint nap. A Dagály unikum, hiszen talán nincs is több épülete a fővárosnak, melyet zöld csempe borít. Modern, harmincas évekből származó épületről van szó, az egyszerű téglatestet hatalmas, osztott nyílászárók tagolják, egyikük a bejárat. A Dagály felirat kézírásnak ható fénycsövekből készült, ez gyakoribb, de szintén formatörténeti jelenség. A nagy ablakoknak köszönhetően világos csarnokot felújították, modern külsőt kapott, térfigyelő kamerákkal látták el. Az egész fürdő jellemző díszítőeleme a mozaik, itt tűnk fel először, fejmagasságig kék mozaikok fedik a falakat.

Tovább haladva látható, hogy az öltöző is beleesett a felújítandó helyiségek körébe, a toalettek nemkülönben. Egyszerű, olcsó, fehér és kék csempéket használtak burkolatul, padlóra, falra, kellemes látvány, a vendég komfortosan érzi magát. Az öltöző jól példázza azt a félreértést, hogy ízléses csak a méregdrága lehet. A kabinok is újak, szintén egyszerű, olcsó anyagból, fehér színben, illenek a falakhoz, a padlóhoz. Az öltözők a lehető legkomplikáltabb rendszerben működnek. Az egy terű, férfi-női vegyes öltözőben a kabinok csak vetkőzésre szolgálnak, nem lehet őket kibérelni. Egy ormótlan kampós fogason kell elhelyezni a ruhákat, ami feladja a leckét, kivált télen, táskával, nem csak a lódenkabátot viselőknek. Ezután a megpakolt fogast a kabinok előtt lévő kicsi szekrények egyikébe gyömöszöli az ember, majd jelzi a kabinosnak, hogy zárhatja az ajtót. Bilétát, jelszót nem kap a vendég, a szekrény nyitása bemondásra megy, a kabinokra olykor várni kell. Egyértelmű üzenet a kivitelezőknek, hogy bár az öltöző koedukált, és mindössze egyetlen bejárata van, a nemek minden külön irányítás nélkül térfelet választanak, nők a bal, férfiak a jobb oldalra orinentálódnak.

Csak félig felújított

Az öltözővel véget ér a felújított helyiségek sora, ismét a múlt század közepén jár a vendég, először a pihenőben. Sajnos a tágas termen keresztül vezet az út a szaunákhoz, a büféhez, az uszodához, vagyis nagy az átmenő forgalom, és priccsek sincsenek, így a pihenő pihenésre adottságainál fogva alkalmatlan terem csupán. Ágyak helyett körben fehérre mázolt hosszú ülőkék, és a Dunakorzóról ismerős öntött vas lábú padok sorakoznak, és egyetlen asztal, de székeknek már hűlt helye. Újabb belsőépítészeti érdekességként a falakat olyan metlahi fedi, mint a padlót, a mennyezetet pedig mozaik.

Amúgy a pihenő felvirágoztatására történtek kísérletek: számos virág kapott helyet itt, a legkülönfélébb edényekben. A fadézsa, a farácsos virágláda, a műanyag kehely csak néhány az invenciózus kaspók közül. Ha valaki kinéz innen, megpillanthatja a párafelhőben úszó télen-nyáron üzemelő medencéket. Ők a modernebb formaeszmény jegyében láttak napvilágot, amennyire a sűrű párában alakjuk ki lehet venni, oválisak. Középen egy gigantikus üvegesernyő véd a csapadéktól egy jó darabon, a medence „szegletében” két dagonya működik. A medencék hőmérsékletéről nehéz egészen egzakt módon nyilatkozni, mert pontról pontra változik. Szándékuk szerint harminchárom-harminchat fokosak, de emitt langyosak, odébb egy buzgár miatt melegek, amott pedig forrók, csupa meglepetés. A profik sísapkában üldögélnek a vízben. Nagy vonalakban annyi kijelenthető, hogy az egyik medence meleg, a másik melegebb. A növények mindenesetre nagyon jól érzik magukat körülöttük.

Még több fürdő…

…a fővárosból és az ország más részeiből az FN fürdőkörké-pében.

Köpködni tilos

A úgynevezett pihenőből tovább haladva keskeny vörös mozaikkal borított folyosó következik jó hosszan, majd éles derékszöget véve újabb külvárosi aluljáróra emlékeztető folyosó. Végében nyílnak a szaunák, két darab háromfokos lépcsős padokon lehet ücsörögni, és derülni a kiírásokon.

Az egyikben pontosan öt felirat zabolázza meg a viselkedni nem tudókat, gondosan a lámpa alatt helyezték el őket, hogy a félhomályban is olvashatóak legyenek. Egy arra figyelmeztet, hogy a falon mellmagasságban elhelyezkedő, a szauna hőmérsékletét felügyelő elektromos mérőműszerre nem szabad vizet önteni, áramütés veszélye áll fenn, egy arra, hogy újságot tilos a szaunában felejteni, egy maguknak a szaunaépítőknek szól, szigorúan megtiltva, hogy a szaunakályha és a fal közti távolság harminc centiméternél kisebb legyen, és egy dohányozni tilos piktogramm is fel van szögelve a faborítású falra. Már csak a földre köpni tilos tábla hiányzik.

A belső hőmérők szerint az egyik nyolcvan, a másik kilencven fokos. Még egy ötven és egy huszonöt méteres úszómedencét kell megemlíteni, hogy teljes legyen a szinopszis. Az épülettől körülbelül ötven méterre fekvő ötvenes medencéhez csíkos műanyagból készült, sörsátorszerű alagút vezet, így is hideg van, de nem annyira. A medence – ebben az évszakban nem meglepő módon – szinte üres; lehet úszni. A huszonötös sátor alatt található.

Az úszómedencével gyakorlatilag kimerült a szórakozási lehetőségek sora. Nyáron a szabadban további termál-, úszó-, élmény- és hullámmedencék állnak rendelkezésre, de télen be kell érni a fentiekkel. Ebben az évszakban a Dagály amolyan „jobb híján” fürdő.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik