A házgazda nyerte meg a vébét, és elsőként vehette át a csapat az új FIFA-kupát, mivel a harmadszor is világbajnokságot nyerő brazilok végleg megkapták a Jules Rimet kupát. A Nationalelf a sikereit a rendkívülien intenzív, fizikai dominanciára épülő játékával aratta.
A holland válogatott, Johan Cruyff vezetésével varázsolt a torna nagy részében. Argentínának négy, a braziloknak kettő gólt lőttek, úgy hogy az ellenfelek egy alkalommal sem találtak be. A döntőben is ők szerzik meg, már az első percben a vezetést, de végül a németek bedarálták őket.
Ismét lemaradtunk
A selejtezők során 98 válogatott próbálta meg kiharcolni a kijutást a vébére. Elsőként szerepelt a nemzetközi eseményen az NDK, Haiti, Ausztrália és Zaire csapata. Lemaradt a tornáról a magyarok mellett a spanyol, francia és az angol együttes.
A szurkolók először élvezhették színesben a meccseket, de más szempontból is hozott újdonságokat a német rendezésű világbajnokság. Az első változás a torna lebonyolítását érintette. Az első kör megmaradt, ám a továbbjutó gárdák nem egyenes kieséses rendszerben folytatták a küzdelmet, hanem két négytagú csoportból a legjobb két-két együttes került a legjobb négy közé. A csoportelsők játszottak a fináléban, míg a második helyre szorultak a bronzéremmel vigasztalódhattak. A torna másik újítása a végső győztest érintette. Miután Brazília 1970-ben harmadszor is világbajnok lett, övék lett örökre a Jules Rimet kupa. A FIFA Silvio Gazzanigát bízta meg az új, ma is „használt” kupa megtervezésével.
„Totális foci” holland módra
Hollandia magabiztosan vette az első akadályt, a csoportkörben a svédekkel gólnélküli döntetlent játszottak, de a másik két mérkőzést biztosan hozták. A Bulgária elleni 4-1-es győzelem kis szépséghibája volt a szépítő találat. Innentől kezdve Cruyfféknak senki nem tudott gólt lőni, csak a németek a döntőben.
A második csoportkört 8-0-s gólaránnyal abszolválták, ami igazán figyelemre méltó teljesítmény annak tükrében, hogy többek között a címvédő brazilokkal és az argentinokkal is játszottak. A harmadik mérkőzésen azzal a kelet-német csapattal találkoztak, amely az első körben óriási meglepetésre megverte – egy a továbbjutás szempontjából tét nélküli mérkőzésen – a nyugat-németeket.
Beckenbauerék a kezdeti nehézségek után egyre inkább formába lendültek: az első körben a már említett vereség miatt csak a második helyen jutottak tovább. A középdöntőben aztán mind a három találkozójukat megnyerték a svédek, a lengyelek és a jugoszlávok ellen, ami azt jelenti, hogy ők játszhattak a fináléban a másik ágról bekerült hollandok ellen.
Az elsõ perc sokkja, tizenegyest kap Hollandia (Popperfoto)
Cruyff nélkül nem ment
A hazai csapat szakmai stábja tisztában volt azzal, hogy a holland válogatott kulcsfigurája Johan Cruyff, és ezért állandó őrzőt, Berti Vogts-ot küldtek a nyakára. A taktika már az első percben bukni látszott, amikor német védők egy szabálytalanság árán tudták csak megállítani a holland csapatkapitányt. A megítélt büntetőt Neeskens kegyetlenül bevágta. A német játékosok nem is találkoztak addig a labdával, amíg a büntető után nem kotorhatták ki a saját hálójukból. A történtek azonban nem sokkolták a Nationalelfet, a továbbiakban sikerült szinte teljesen kikapcsolni Cruyffot. A 25. percben a hazaiak kaptak egy büntetőt, és Neeskenshez hasonlóan a másik oldalon Paul Breitner sem hibázott. A Bombázónak becézett Gerd Müller még az első félidőben vezetéshez juttatja a németeket egy tőle megszokott lesipuskás góllal. A második félidőt őrült rohamokkal kezdik a hollandok, de Cruyff nem tudja állandó kísérője miatt átvenni az irányítást, és a támadások rendre elhalnak a védőkön, vagy a német kapuson.
A harmadik helyet nem kis meglepetésre a lengyel csapat szerezte meg, miután a bronzmérkőzésen a torna egyik nagy sztárjának, Latónak a góljával legyőzik a brazilokat. A csatár a középdöntőben a svédek és a jugoszlávok ellen is győztes gólt szerzett, és négy góllal már az első csoportkörben letette a névjegyét.
