Hihetetlen izgalmakat, hatalmas iramot hozott már a rendes játékidő is, de gól ekkor még nem született. A hosszabbításban mindent kiadtak magukból az egyre jobban elfáradó csapatok. Helyzetek akadtak itt is ott is: néhány perc telt el a ráadásból és kétszer is csak a kapufa mentette meg a házigazdát a góltól, akiknek a hosszabbítás hosszabbításában dőlt el két villámgyors olasz gól után a sorsuk.
Az első percektől kezdve igen parázs küzdelem zajlott a dortmundi arénában. Az olaszok az első játékrészben összeszedettebbnek tűntek, a Nationalelf nem igazán tudott kibontakozni, részben azért mert az olasz védelem és a középpálya rendkívülien jól szűrt.
Szédületes iram
Az olaszok az első 45 percben a tőlük megszokotthoz képest mást játszottak: nem húzódtak be védekezni, hanem Totti vezérletével bátran mentek előre. Néhány alkalommal sikerült is zavart okozniuk Lehmann kapujánál, de az Arsenal-portásnak csak egy nagy védést kellett bemutatnia.
Totti már a harmadik percben rábikázott 35 méterről egy szabadrúgást, majd az első negyedóra végén zseniálisan szöktette Perrottát, aki egy kicsit hosszan tolta meg a labdát, és Lehmann a kapujából kirontva menteni tudott. Az első német helyzetre a 21. percig kellett várni, ekkor egy ügyes összjátékot követően Podolski fordult kapura, de a lövés a háló helyett egy szurkoló ölében landolt.
Nem sikerült a döntõbe jutás (AP)
Az első játékrész vége felé az addig mezőnyfölényben játszó olaszok átadtak a kezdeményezést a németeknek. Klinsmann csapata egyre többször, egyre veszélyesebben támadott, de számszerű eredménye nem volt a rohamoknak.
Parádés Nesta-helyettesek
A második játékrész sokat sejtetően kezdődött: először az azzurrik, majd a németek játszottak kezdeményezőbben, és az iram továbbra is hatalmas volt. A házigazda csapatnál volt többet a labda, de Cannavaro-Materazzi duó remekül helyettesítette Nestát a védelemben.
Az olaszok sokkal defenzívebb felállásban játszottak az első játékrészhez képest, és szinte alig volt épkézláb támadásuk. Kontralehetőségekre vártak Tottiék, akik egy-egy gyorsabb előretörés során megmutatták mire képesek, de Lehmannt nem tesztelték komolyabban. Az izzadságszagú második negyvenöt perc után kezdődhetett a hosszabbítás.
Nem is akárhogyan: Gilardino a fél német védelmet megbolondította, majd közvetlen közelről a védő szorításában gurított kapufára. Pár pillanattal később Zambrotta találta el irtózatosan jól a labdát. A felső léc majd szétrepedt, de a löket kifelé pattant.
Drámai végjáték
Grosso megint eldöntötte a meccset (AP)
A parádés kezdés után ismét a megszokott játékkal “örvendeztették” meg a csapatok a szurkolókat. A németek őrölték az ellenfelet, de a támadásaikból hiányzott az ötlet. A hatalmas iram természetesen megtette a hatását: mindkét oldalon akadt olyan játékos, aki már csak ténfergett a pályán. Podolski illetve del Piero dönthette volna még el a találkozót, de mind a ketten pontatlanok voltak. Már mindenki a tizenegyeseket várva, amikor egy kapu előtti kavarodást után Pirlo eszmélt a leghamarabb.
A középpályást nem zavarták eléggé a védők, és így az ausztrálok ellen tizenegyest kiharcoló Grossót hozta játékba. A szélső remekül találta el a labdát, és védhetetlen gólt lőtt Lehmann-nak. Pár pillanattal később megpecsételődött a kétségbeesetten kitámadó németek sorsa: gyors kontrából megkapták a másodikat del Piero révén. A jól sípoló bíró már nem is várta meg a középkezdést, hanem lefújta az elődöntöt.
Németország-Olaszország 0-2 (0-0, 0-0, 0-2)
Dortmund, 65 ezer néző
Bíró: Benito Archundia
Gólok: Grosso (119.), Del Piero (120+1.)
Sárga lap: Borowski (40.), Metzelder (56.), illetve Camoranesi (90.)
Németország: Jens Lehmann – Arne Friedrich, Christoph Metzelder, Per Mertesacker, Philipp Lahm – Bernd Schneider (David Odonkor, 83.), Sebastian Kehl, Michael Ballack, Tim Borowski (Bastian Schweinsteiger, 73.) – Lukas Podolski, Miroslav Klose (Oliver Neuville, 111.)
Olaszország: Gianluigi Buffon – Gianluca Zambrotta, Marco Materazzi, Fabio Cannavaro, Fabio Grosso – Simone Perrotta (Alessandro Del Piero, 104.), Andrea Pirlo, Gennaro Gattuso, Mauro Camoranesi (Vincenzo Iaquinta, 91.)- Francesco Totti – Luca Toni (Alberto Gilardino, 74.)
