Az úgynevezett Cascajal kőtömb, amely mindössze 36 centiméter hosszú, 21 centiméter széles és alig több mint 12 kilogramm, alapvetően nem egy új felfedezés. Magát a kőtömböt már 1999-ben megtalálták az olmék civilizáció központjához – Veracruz-hoz – közel eső kőfejtőben, ám alaposabb vizsgálatnak csak most vetették alá. Pedig ez a kicsiny kődarab nem kevesebb mint 62, szabályos rendben sorakozó ábrát tartalmaz. Arról nem szólnak a híradások, hogy miért nem foglalkoztak már korábban a kőtömbön található ábrákkal, viszont a legújabb vizsgálatok alapján ezt a leletet tartják a legkorábbi olmék írásos emléknek.
Már Kr. e. 1000 körül írtak?
Míg eddig közel 2600 évvel ezelőttre datálták a közép-amerikai civilizáció írásbeliségének kezdetét, a mostani vizsgálatok eredményei alapján ez jóval korábbi időszakra, legalább 400 évvel ezelőttre tehető. Bár a kőtömbön található ábrák valóban szabályosan helyezkednek el, sőt a 28 féle képből bizonyos rendszer szerint vissza-visszatérő ábrák is vannak, eleddig igen sok kutatóban az a meggyőződés élt, hogy inkább rajzokról, semmint írásról van szó a Cascajal-kő esetében.
David Stuart, a Harvard Egyetem professzora szerint nagyon nehéz megállapítani, hogy az ábrák valóban egy képírás részei vagy pedig „egyszerű” rajzok. A többek között halakat, kukoricát, szemeket, bogarakat és dárdákat megjelenítő ábrák horizontálisan követik egymást, ami szöges ellentétben áll a későbbi mezo-amerikai írásos feljegyzések vertikális elrendezésével.
Sokakat az ábrákkal kapcsolatban óvatosságra intett az is, hogy nem tartalmaznak sem naptári jellegű, sem pedig emberi cselekvésre vonatkozó rajzokat, márpedig mindkét ábrázolás típus igen jellemző volt a későbbi közép-amerikai írásrendszerekben.
Egy „kihalt” írástípus
Maria del Carmen Rodriguez Martinez, a Science című folyóiratban megjelent cikk egyik szerzője szerint a Cascajal-kőnek valószínűleg azért nincs szoros kapcsolata a későbbi kultúrák írásos emlékeivel, mert időközben „kihalt”, és csak bizonyos részei épültek be az újabb írásos kultúrába.
Stephen D. Houston, a Brown University professzora és egyben a cikk társszerzője pedig megállapította, hogy a Cascajal-kőn található szimbólumok közül több is beazonosítható a mai Dél-Mexikó területéről előkerült faszobrocskákon, amelyek az olmék civilizáció későbbi korszakából származnak.
Hogy valóban írásos feljegyzésről van-e szó, azt csak akkor lehetne teljes bizonyossággal állítani, ha a kutatók meg tudnák fejteni, hogy mit is jelentenek a képírás szabályosan elrendezett elemei. Ehhez azonban semmilyen segédinformáció nem áll rendelkezésre. A kőbe vésett rajzok keletkezési idejét egyelőre csak a kővel együtt megtalált tárgyak datálásával tudták megadni, ami tovább növeli a bizonytalanságot.
Houston és csapata mindezek ellenére már azt is sejteni véli, hogy az ábrázolások valamiféle költői-művészi munka eredményei, azaz olyan absztrakt gondolkodást tükröznek, amely a világ első irodalmi alkotásai közé emelheti a Cascajal-követ.
Egyszer már írtak rá
Kutatók azonban azt is feltételezik, hogy a most látható rajzok talán nem is az első rajzok ezen a kövön. A kő felülete ugyanis erősen megkopott, miközben az ábrák viszonylag tisztán kivehetők. Ez azzal magyarázható, hogy valószínűleg a most látható ábrák előtt is rajzoltak már a kőre, de azokat időközben letörölték. Ebből kiindulva a kutatók szerint az is könnyen elképzelhető, hogy az első olmék írásrendszer akár már Kr. e. 1100 környékén kialakult.
Eddig Kr. e. 650 körülre datálták az olmékok első írásos emlékét. Még 2002-ben – egy olmék központ közelében – több olyan hengeres műtárgyat illetve pecsétet találtak, amelyeken szintén a képíráshoz hasonlító ábrák voltak felfedezhetők, de a kétkedők ezeket is egyszerű rajzoknak, nem pedig szimbólumoknak tekintették.
Ha beigazolódik bármelyik fenti állítás, akkor bizonyossá válik, hogy az olmékoknál, a majákhoz képest legalább 400, de könnyen lehet, hogy akár 700 évvel korábban jelent meg az írás. A kutatók Kr.e. 200-ra datálják az eddig talált legkorábbi maja írásos emléket.
