A százdolláros laptop és egyben a One Laptop Per Child(Gyermekenként Egy Laptop) projekt atyja szerint megengedhetetlen, hogy a szoftvercégek egyre nagyobb és terjedelmesebb szoftvereket készítenek, amelyek a hardver rohamosan növekvő teljesítménye ellenére is folyamatosan romló mutatókat produkálnak. Ennek fő okaként a túlzott bonyolultságot, illetve a hatékonyság szempontjának elhanyagolását jelölte meg a szakember.
„Eljutottunk arra a pontra, ahol a szoftverek soron következő verziója érzékelhetően rosszabb a korábbiaknál. Nemrég szereztem be a földkerekség leggyorsabb, legerősebb laptopját, amely életem leglassabb, legmegbízhatatlanabb masinájának bizonyult” – jelentette ki némi túlzással Negroponte, a Bostonban zajló LinuxWorld-konferencián elhangzott beszédében. Ez természetesen élesen szemben áll az MIT filozófiájával, amely elsősorban a szegényebb, fejlődő országok helyzetén szeretne segíteni olcsó, valóban elérhető és mobil eszközök kifejlesztésével. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő szoftver, azonban a beszéd alapján ennek még igencsak híján vagyunk.
Elmondása szerint évekkel ezelőtt folyton azon viccelődött, hogy minden egyes alkalommal, amikor az Intel gyorsabb processzort dob piacra, a Windows a teljesítmény jóval nagyobb részét emészti fel. Mára azonban egyértelművé vált számára, hogy a nyílt forráskódú platformok, így a Linux sem áll jobban ezen a téren. Szerinte az alternatív operációs rendszer is „elhízott”, így a megoldást egy új koncepció jelentheti, amely a gyors, kicsi és egyszerű gépekre helyezi a hangsúlyt.
Ebbe a koncepcióba illeszkedik a százdolláros laptop, amely azonban – minő meglepetés – éles kritikát váltott ki egyes cégek részéről. Elsőként éppen az Intel hangoztatta kifogásait a kezdeményezéssel kapcsolatban – a processzoróriás szerint a megoldást a hagyományos PC-khez hasonló, alapvető alkatrészekre épülő konfigurációban kell keresni, mivel ezek a primitív eszközök soha nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt.