Amerikai kutatók több mint tíz éven keresztül vizsgálták méhrajok döntéshozási folyamatait, kísérleteket végeztek, videofelvételeket készítettek, és matematikai módszerekkel modellezték a rovarok viselkedését.
Amikor egy méhraj „kinövi” lakhelyét, az egész csapat kiköltözik a szabadba, és felderítők indulnak megtekinteni a környékbeli lehetőségeket – következő otthonként általában faodúk jönnek szóba .
Visszaérkezve eltáncolják a rajnak, mi a véleményük a helyről, amit láttak, és az merre található. Ez a tánc gyakorlatilag megegyezik a nektárgyűjtés során előadott mozdulatsorral (méhek tánca), itt azonban a virág helyett a potenciális lakhely fellelhetősége a téma. Minél jobbnak tartják az általuk látott helyet, annál erőteljesebb a táncuk, annál több kört írnak le a levegőben.
A tánc hatására néhány további önkéntes is felkerekedik, hogy megnézze a társa által propagált „lakást”, visszaérkezve pedig – ha tetszett nekik, amit láttak – ők is heves (táncos) kampánytevékenységbe fognak.
Többség dönt
Amikor már kb. 15 felderítő letette a voksát egy hely mellett, megkezdődik a reklámhadjárat testközeli része. A felderítők benyomakodnak a rajba, és vibráló torukat társaik torának nyomják, ezzel felmelegítve azok szárnymozgató izmait. Amikor az izmok hőmérséklete 35°C fölé emelkedik, a raj megindul az új lakhely felé.
A kutatók Thomas Seeley, a Cornell Egyetem neurobiológusa vezetésével különféle kísérleteket végeztek méhrajokkal. Megfigyelték, hogy minél több lehetséges lakóhely merül fel, annál hosszabb idő alatt születik meg a döntés, hiszen ilyenkor mérlegelni kell minden információt, ami a különböző helyekről rendelkezésre áll.
Amikor négy kicsi és egy kényelmes nagy odút kínáltak fel a méheknek, hosszú táncvetélkedő után a nagyba költözött be a csapat. Ez és még számos megfigyelés arra utal, hogy a meggyőzési hadjárat végeredményeként valóban a legalkalmasabb helyre esik a rovarok választása.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
