A világhírű operatőr most először vett részt Magyarországon filmszemlén zsűritagként, ezért nem is vállalkozott arra, hogy a korábbi évek felhozatalával összehasonlítsa az idei termést. Annyit azonban elárult, hogy nagyon jó színvonalúnak tartja a magyar filmeket mind a rendezést, mind az operatőri mesterséget tekintve.
Mint mondta, a magyar filmeknek leginkább az a baja, hogy nem fordítanak kellő figyelmet az alkotók a forgatókönyvre. Ez a probléma egyébként a világon mindenütt fennáll. A másik ilyen világtrend, hogy egyre inkább elterjed a kézikamerás, remegős operatőri munka. Ennek meg lehet a szerepe bizonyos helyeken, de sokszor az intim beállításokat is így oldják meg a filmesek. Az Oscar-díjas rendező nem is érti, miért követik ezt a fajta rossz divatot.
Zsigmond Vilmos
j
Középiskolásként piarista diák volt. 1951-től a Budapesti Színház- és Fimművészeti Főiskolán Illés György tanítványa volt. 1956-ban korábbi osztálytársával, Kovács Lászlóval (későbbi operatőr kollégájával) a forradalom eseményeit fényképezte és filmezte Budapesten. Ezután el kellett hagyniuk az országot. Nem sokkal később Los Angelesben telepedtek le, fotólaborokban dolgozott technikusként, fotósként. A 60-as évektől kis költségvetésű horror és egyéb B kategóriás filmekben dolgozott. 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot, 1963-tól dolgozott operatőrként. Első figyelemreméltó munkája az 1971-es „The Hired Hand” Peter Fondával. Majd egyre komolyabb mozikat készített, a legismertebb hollywoodi rendezőkkel dolgozott együtt. 1977-ben elnyerte a legjobb operatőri munkáért járó Oscar-díjat a Steven Spielberg által rendezett „Harmadik típusú találkozások”-ért, ezen kívül még kétszer jelölték Oscarra, valamint Emmy-díjat is nyert a Sztálin c. TV-filmért. 2004-ben Szeged díszpolgárává avatták. 2007-ben ismét Oscar díjra jelölték a Fekete Dália c. film operatőreként.
