Kérdésre adott válaszként, hogy miért ír oly sokat Romániáról, miközben ő maga német, Müller azt válaszolta: „Írni arról lehet, ami nehéz, nem én kerestem a nehézségeket, hanem azok találtak rám. Több mint harminc évet éltem abban a szörnyű diktatúrában, és látom, már nem tudok szabadulni tőle, azok az évek állandóan foglalkoztatnak ma is – idézi a Globusz.net az írónő szavait az Adevarul című román napilapra hivatkozva.
Az írónő leginkább és mindenekelőtt önmagának ír, nem keresi az olvasók kegyeit. Életét – jegyzi meg – egyébként is szakítások és erőteljes konfliktusok jellemezték. Pici bánáti faluból költözött a nagyvárosba, ez volt az első törés az életében. Németnek született, így korán szembesült a diktatúra többségi nacionalizmusával. Első kötete megjelenésekor konfliktusa támadt saját – „rendkívül konzervatív” – német kisebbségi közösségével is, mert abban a németség nemzetiszocialista múltját feszegette.
A román társadalom egésze ezért nem szeretheti őt, bár könyveit mindig örömmel fogadták. Soha nem bocsátották meg neki, hogy kritizálta azt a diktatúrát, amitől ugyan a románság szenvedett a legtöbbet, a kritika hallatán mégis azonosult vele – írja a lap.
Herta Müller 1987-ben, azaz 34 éves korában menekült el Romániából.
