A hulladékcsökkentés egyik legegyszerűbb és legszociálisabb módja a már megunt tárgyaink továbbadása valamilyen formában. Ez lehet cserebere, ajándékozás vagy adományozás, a lényeg, hogy sok használható dolog még körforgásban marad anélkül, hogy idő előtt a szemétben végezné. Nem kell kidobni, nem is kell megvenni, mindenkinek tiszta haszon. Megunt tárgyaink aukciókon való továbbértékesítésével még némi többletbevételhez is juthatunk, a cserebere pedig izgalmas módja az új holmik begyűjtésének.
Tartsunk félévente, de legalább évente egy alapos lomtalanítást a házunk táján. A kinőtt, megunt, ám még használható ruhaneműt, feleslegessé vált bútorokat, dísztárgyakat, cédéket, könyveket, háztartási eszközöket, játékokat, működő elektronikai berendezéseket, irodaszereket mind-mind elajándékozhatjuk barátainknak, családtagjainknak, munkatársainknak.
Adományozzunk
Sokan szívesen élnének az adományozás lehetőségével, ha egyből megtalálnák a rászorulókat. Ha szívesen adományoznánk, de nem tudjuk, kinek mire lenne szüksége, keressük fel az adományfogadók weboldalát, ahol folyamatosan frissülő információkat találunk. Egyre több olyan adatbázis található az interneten, ahol az adományt keresőket és felajánlókat összehozzák. A leggyakrabban adományozott termékek a ruhák, a lakókörnyezetünkben a helyileg illetékes családsegítő szolgálatot érdemes ezzel kapcsolatban felkeresni.
(MTI)
Egyre több szervezet fogad számítógépet, bútort, háztartási cikket, játékokat is. Az adományozásnak már hazánkban is létezik egy speciális formája, az élelmiszerbank, amely az élelmiszerfelesleget felhalmozó gyártók és kereskedők, illetve a rászorulók között közvetít. A költözéskor, építkezéskor megmaradó alapanyagokat is bátran odaadhatjuk olyan szervezeteknek, amelyek szolgáltatása nagyobb ingatlant feltételez, például a hajléktalanokat segítő szállásadóknak, állatmenhelyeknek, az oktató helyiséggel rendelkező szervezeteknek. Karácsony előtt pedig az immár évek óta sikeres gyűjtőakciók keretében adhatják oda gyerekeink a nekik már szükségtelen játékaikat a rászorulóknak.
Cserebere
Egyre nagyobb divatja van manapság a cserebere börzéknek. Míg eleinte többnyire csak a kismamák és kisgyerekesek csereberélték, árulták a gyorsan forgó gyerekholmikat, babaruhákat, ma már egyre több terméket visznek tulajdonosaik ilyen típusú börzékre. Igazi kincsekre lelhetünk a városi bolhapiacokon rendszerint messze a bolti ár alatt. A cserebere lényege tehát, hogy a pénz kiiktatásával válhatunk meg megunt tárgyainktól, és tehetünk szert újabb darabokra.
A csereberére kapható ismerőseink, barátaink körében is szervezhetünk baráti börzéket, vagy csinálhatunk olyan levelezőlistákat, amelyeken meghirdetjük a tárgyakat. Az „el nem talált” ajándékok kiváló tárgyai lehetnek a csereberének. Ugyanígy munkahelyen, iskolában is lehet hasonló eseményeket szervezni. Amennyiben mindezt karitatív céllal teszi egy szervezet, annak természetesen akár komoly hírértéke és presztízsnövelő ereje is lehet.
Adjuk el
A használtcikkek adásvétele sajnos elég egyoldalú hazánkban a felvásárlással ugyanis sokkal kevesebben foglalkoznak, mint az import használt cikkek kereskedelmével, de azért érdemes körülnézni ezen a téren is. Akik a kereskedői láncszemet és árrést kiiktatók inkább maguk adják-veszik feleslegessé vált holmijaikat, amihez már jónéhány aukciós portál rendelkezésükre áll.
Amerikában elterjedt gyakorlat, hogy gyakran még a tehetősebb háziasszonyok is a saját garázsukból árulják megunt, de még jó állapotban lévő tárgyaikat az éppen arra járóknak. Ezt nemcsak a kertes övezetekben lakók tehetik meg, hanem kis módosítással a lakóparkok, lakótelepek lakói is: csak egy arra alkalmas helyet kell találni, ahol mindenki kipakolhatja a szombat délutáni szieszta idejére a magáét és várhatja a vásárlókat. Az önszerveződő események amellett, hogy jó hangulatúak, közösségépítő jellegűek is.
Szolgáltatások cseréje
Csereberélni természetesen nemcsak tárgyakat lehet, hanem szolgáltatást, segítséget, munkát. Ma már nálunk is léteznek olyan közösségi önsegítő kezdeményezések, amelyek a a kölcsönös segítségnyújtáson és szívességeken alapulnak. Az ilyen típusú hálózatok tagjai, használói azt vállalják, hogy mindenki azzal segíti a másikat, amihez ért. A több helyütt kalákának, tálentumkörnek vagy szívességbanknak hívott közösségi modellek előnye a pénz teljes kiiktatása, az emberi kapcsolatok erősödése, az egyéni tehetség, szakértelem minél teljesebb körű kihasználása. Egy ilyen megoldás munkalehetőséget ad és a tagok számára cserébe lehetségessé válik olyan szolgáltatások „igénybevétele”, amelyeket egyébként lehet, hogy nem tudnának megfizetni.
A leírt gondolatok közül több is evidensnek tűnik, pedig mégsem az, méghozzá nagy tömegek számára. Miért is? A fogyasztás ösztönzését célul kitűző reklámok egész hada szól arról, hogy „dobd ki a régit és vegyél helyette újat”, ha kell, ha nem. Jóval többet vásárolunk tehát, mint amire ténylegesen szükség lenne. Szabaduljunk meg a feleslegessé vált tárgyainktól úgy, hogy közben megpróbálunk örömet szerezni másoknak, és mi is jól járunk. Ajánljuk fel tudásunkat, hogy azt mások tehetségükkel és ismereteikkel fizethessék meg, és fordítva.
Kukadiéta
Ha Ön már aktívan csereberél, vagy fontosnak tartja, hogy háztartását környezettudatosabbá tegye úgy, hogy a tárgyak kidobása helyett hasznossá teszi azokat, és így csökkenti a környezetet szennyező hulladékot, akkor nevezzen a HuMuSz KukaDiéta zöld háztartás versenyén. A nevezéshez kattintson ide.
Cikkünk szerzője Graczka Sylvia, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa.
