A mamutok Afrikában, a Szaharától délre eső területeken jelentek meg a földtörténeti pliocén végén. Az első mamutfaj 4-5 millió évvel ezelőtt élt Afrikában. Fokozatosan alkalmazkodva a hűvösebb éghajlathoz, a jégkorszak során Eurázsiában is elterjedtek, valamint a Bering-földhídon keresztül Észak-Amerikába vándorolva Alaszkától a mai Mexikó déli részéig.
A tudósok szerint a mamutok alkonya valószínűleg több mint 60 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak korai szakaszában kezdődött. A mamutok a jégkorszak utolsó nagy eljegesedése előtt már csak viszonylag kis területen éltek, a Beringiának nevezett vidék keleti részén. Beringia alkotta az a szárazföldi hidat, amely összekötötte az észak-amerikai kontinenst Ázsiával.
Nem a klímaváltozás okozta mégsem kipusztulásukat?
A felmelegedés idején két tényező gátolta a mamutokat abban, hogy erről a vidékről tovább jussanak. Egyrészt a szárazföldi hidat elöntötte a víz, ami elvágta az utat nyugat felé, másrészt mivel az erdők észak felé terjeszkedtek, a sztyeppén lakó mamutoknak vissza kellett húzódniuk a kisebb kiterjedésű fátlan területekre.
Mintegy 60 ezer évvel ezelőtt újabb lehűlés következett be, a víz visszahúzódott, és szabaddá vált az út nyugat felé. A mamutok ekkor indulhattak meg a Beringia nyugati részébe, és ekkor vált ketté az eredetileg genetikailag egységes csoport, majd az egyik 43 ezer évvel ezelőtt eltűnt. Az óriási emlősök nagy területen szóródtak szét, miközben létszámuk nem növekedett. Ez annyira legyengítette a populációt, hogy a jégkorszak utolsó szakaszában kialakult extrém körülményeket már nem élték túl. Az utolsó, kisebb mamutcsordákkal aztán az emberek végeztek.
Mindez azt mutatja, hogy kihalásuk hosszú, komplex folyamat következménye volt, és nem egyetlen tényező, a klímaváltozás, vagy vadászat felelős a mamutok pusztulásáért – írja a wissenschaft.de német tudományos portál.
