Michael Angilletta, az amerikai Indiana Állami Egyetemről és munkatársai a brazíliai São Paolo forró központjában élő levélvágó hangyákat hasonlítottak össze olyanokkal, amelyek Brazília közeli, hűvösebb vidékein élnek. Nagyon forró helyiségbe téve a hangyákat, megfigyelték, hogy a városi hangyák 20 százalékkal hosszabb ideig bírták 42 Celsius-fokon, mint a vidéki rokonaik.
A tanulmány arra utal, hogy bizonyos élőlények képesek lehetnek gyorsan alkalmazkodni a melegebb környezethez. A kutatók megvizsgálták a hangyák hidegtűrő képességét is, és azt tapasztalták, hogy e tekintetben nincs különbség a vidéki és a városi hangyák közt.
A nagy kérdés azonban az, hogy amit Angilletta és csoportja megfigyelt, az a vidékiektől pár mérföldnyire élő városi hangyák tényleges evolúcióját jelenti-e, vagy csupán hozzászoktak a nagyobb hőmérséklethez.
Genetikus képesség?
„Nem tudjuk, hogy ez genetikai szintű adaptáció-e” – ismerte be Angilletta. Amennyiben genetikai változás, akkor igen gyors evolúció. Ha nem, akkor azt a hőmérséklet-tartományt jelzi, amelyhez a genetikailag egyforma hangyák képesek alkalmazkodni.
„Rengeteg élőlényről nem tudjuk, vajon van-e az alkalmazkodást szolgáló genetikai anyaga” – mondja Angilletta. Úgy tűnik, a levélvágó hangyáknak lehet ilyen. Amennyiben bebizonyosodik az ilyen genetikai anyag léte, akkor nem ők az első ilyennel rendelkező élőlények. A muslicákkal kapcsolatos vizsgálatok kimutatták, hogy egyesek genetikailag alkalmazkodnak a melegebb éghajlatokhoz.
„A muslicákkal könnyebb a helyzet” – kommentálta a kísérletet a nemzetközi hírügynökségeknek Raymond Huey, a Washingtoni Egyetemről. – „Látjuk a kromoszóma-elrendeződésben bekövetkezett változásokat.” A hangyáknál nem ennyire egyszerű a dolog, de remélhetőleg a további vizsgálatok választ adnak a kérdésre.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
