Ikon és politika
Pinczehelyi Sándor Reprintek és tárgyak című válogatása látható október 11-ig az Arany János utcai Centrális Galériában. A kiállítás több mint harminc év alkotói folyamatából ad ízelítőt. Pinczehelyi a hetvenes évek elején sarlóval, kalapáccsal és csillaggal művészi akciókat készített és ezeket fényképeken dokumentálta, a művek jelentős része már-már ikonná vált. 
Kísértet járja be – újra – Európát.
A harminc évvel ezelőtti műalkotások most új feldolgozásban, nagy méretben jelennek meg, az elsősorban festőként és grafikusként ismert provokátortól. A műtárgyak itt és most újfajta megközelítésben bukkannak fel, nem minden politikai felhangtól mentesen. Az alkotások a szemlélőben éppen ezért ellentétes érzelmeket válthatnak ki éppúgy rácsodálkozást, elismerést, kétkedést, meg nem értést vagy éppen elutasítást.
Hit és technika
Szombathelyen az Irokéz Galériában szeptember 21. és október 5. között tekinthető meg Mátrai Erik „A Vörös-tenger kettéválasztása” című programja. Bár a kiállításért sokat kell utazni, de aki elmegy, az bizonyára felejthetetlen élménnyel lesz gazdagabb. Mátrai Erik műveinek jelentős része videoinstalláció. 
Ha Isten velünk van, ki van ellenünk?
Az egyiptomi menekülésre utaló mű egy sötét teremben látható, a nézőnek át kell haladnia két, egymással párhuzamosan felépített plexi fal között. A háborgó tenger képei, hullámok és moraj között vezet az út, a néző azt éli át, amit a kettéválasztott tenger falai között tapasztalhattak a bibliai történet szereplői.
Festészet és koncepciótlanság
Novák Erikről nehéz eldönteni mit is akar az élettől. Fest és filmezik, a nevéhez is kötődik a Nyócker, Halász Péter utolsó rendezése a Herminamező – Szellemjárás és a mozikban most futó Zuhanórepülés című nagyvárosi film. 
A Nyócker szereplői
Ugyanakkor fest, hatéves korában kapta első vásznát és nem sokkal később eldöntötte, művész lesz, bár az elmélet és koncepció nélküli festészetben hisz. A Király utcai Wam Design Centerben rendezett tárlaton több minden más mellett, a festő Bozsik Yvette-ről festett Extázis ciklusa is látható. A tárlat másik kifejezetten „provokációnak” szánt darabja a Húsvirágok-sorozat, melynek egyik darabja performanszként szolgált Novák franciaországi kiállításának megnyitóján. A művész a női vaginát ábrázoló négy négyzetméteres alkotásán átbújva születésének pillanatát, azaz saját evilági utazásának, művészi létének megkezdését transzformálta. A kiállítás október 15-ig látható. Show és látvány(mûvészet (?))
Fotó és a folyamatos jelen
A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában ismét egy jó tárlat látható november 4-ig. Az “Együtt-Élés” alcímű kiállítás olyan közösségek tagjainak életét mutatja meg, amibe a véletlen során, azonos élethelyzet okán kerültek a szereplők. Az életkor, a szociális helyzet, a társadalomban betöltött szerep, illetve annak hiánya az, ami együttlétük oka. Az azonos élethelyzetből fakadó közös sors határozza meg mindennapjaikat és szinte teljesen azonos vágyaikat is. 
A vágyak szürke villamosa
Az alkotók – Hossala Tamás, Kovalovszky Dániel, Monika Merva és Szász Lila – már témaválasztásukban is felvállalták állásfoglalásukat a kérdéskörrel kapcsolatban: megmutatják, gondolkodás tárgyává teszik, megosztják az ott lakók életének ellesett pillanatait, sorsukat, vágyaikat, mindannyian a maguk fotográfiai eszközeivel, más és más alkotói stratégiát követve.
Művészfotó és annak ellentéte
2007. szeptember 27-én nyílik, és november 11-ig látható a Műcsarnokban Markéta Othová Te nem ismersz, de én tudom, ki vagy című kiállítása. A szinte kivétel nélkül fekete-fehér képeket készítő alkotó munkái nem illeszthetők sem a dokumentarista, sem a klasszikus művészfotó zsánereibe. 
Stressz az élet
Nagyméretű, keretezetlen fotóit részben filmszekvenciákat idéző sorozatokba, részben olyan váratlanul ható csoportokba rendezi, amelyekben az egymás mellett álló szobabelsők, csendéletek, tárgyak vagy utcai jelenetek nyugtalanító képzettársításokat hoznak elő.
Nagámi és az út
Tükörsima felületek, a határozott élek, egyenesek, tiszta, áttekinthető síkok, nyugodt alapformák, rideg geometria, zárt vagy váratlanul megbontott testek, keménységek és szilárdságok uralkodnak abban a szűkszavúságokra hangolt mű-világban, amit Nagámi teremtett. 
Ember küzdj, és bízva bízzál!
A rendszer motorja a megbomlott rendszer maga, a konstrukció legbiztosabb építőeleme a labilitás – fogalmaz Wehner Tibor, a művész által kreált ridegnek tűnő hangulatról. A három évtizede alkotó Nagámi térbe helyezett és falra illesztett tárgyszobrai, illetve szobortárgyai sajátos falanszteri képet festenek a jelenről és a művészet jövőjéről. A szeptember 27-én nyíló kiállításnak a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza ad teret.
