Az együttes, illetve az azt alkotó hat angol fiatal rendkívüli sikerük ellenére nem veszik túl komolyan önmagukat, ez már a nevükből is kiderül, ami nagyjából azt jelenti: “Te jó isten!” Az Oi Va Voi egy jiddis kifejezés, a csapat ugyanis a klezmert és a kelet-európai népzenéket szintetizálja modern tánczenékkel, de az elektronizált zsidó muzsika ritmusai mellett ott van a drum’n’bass nagyvárosi hangzása (meg a technó, a hiphop, a latin, a dzsessz stb.) is a zenéjükben. Nem hisznek a határokban, a klisékben, csak a mindnyájunkat körülvevő kulturális sokféleségben. Ebből egyszerűen kiválogatják és összerakosgatják azokat a hozzávalókat, amiket ismernek és szeretnek.
A stílushoz mérten sokszínű a hangszerelés is: hegedű, klarinét, trombita meg gitár, bőgő, dob és ütőhangszerek, zongora és harmonika. Meg két magyar vonatkozás: a trombitás ugyanis “Lemez Lovas” (művész)néven fújja a rezet, és a csapat feldolgozta A csitári hegyek alatt című népdalunkat. Ez is felkerült debütáló lemezükre (Laughter Through Tears), ami három hónapig cövekelt az európai világzenei rádióslista élén, persze nem csak a magyar dallamok miatt.
Oi Váék értik, érzik, hogy minden identitás sok helyről fakad, az itt és a most, a jelen zenéje pedig pontosan erről szól. Akárcsak a Sziget, ahonnan éppen ezért nem hiányozhatnak.
