Az orosz központi meteorológiai szolgálat munkatársainak és az Orosz Tudományos Akadémia Lebegyev Intézet fizikusainak az akadémia Izvesztyija RAN című folyóiratában közzétett elmélete szerint a következő hatásmechanizmusról van szó: az atmoszférába behatoló kozmikus sugárzás szekunder emissziót okoz, ez ionizálja a sztratoszférát és a troposzférát, tehát megnöveli a külső légrétegek elektromos vezetőképességét.
Ekkor könnyebben odatapadnak a töltetlen aerozolos részecskékhez a könnyű ionok, és a töltött aerozolos részecskék körül kicsapódik a vízpára. Megnő a felhőzet, csökken a napenergia-áramlás, s alacsonyabb lesz a földközeli atmoszféra hőmérséklete.
A tudósok elemezték a kozmikus sugárzás sokéves mérési adatait, összevetették a globális hőmérséklettel, és úgy találták, elméletük helyes. A megfigyelések szerint a 20. században a kozmikus sugárzás intenzitása fokozatosan csökkent, az időszak egybeesett a kozmikus sugárzás 200 éves ciklusának lefelé haladó ágával. Ezzel magyarázható a tapasztalt globális felmelegedés. A felmelegedés grafikonján megfigyelhető a kozmikus sugárzás 60-, 22- és 11-éves periodicitása is.
Mi várható a következő évszázadban? A kozmikus sugárzás ciklusa emelkedő szakaszba lép, s a szerzők szerint ennek következtében az atmoszféra elektromos vezetőképessége nő, felhősebb lesz az idő, így alacsonyabb lesz a földközeli hőmérséklet, vagyis az általánosan elfogadott nézettel ellentétben globális felmelegedés helyett globális lehűlés várható.
